adozona.hu
BH 1997.5.249
BH 1997.5.249
A felszámoló által elkészített zárómérleggel, záró egyszerűsített mérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos, a hitelezők által előterjesztett kifogások elbírálása [1991. évi IL. tv.* (Cstv.) 51. § (1) és (3) bek., 52. § (2) bek., 56. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezte, az adós céget megszüntette. Rendelkezett a hitelezők kielégítéséről, megállapította a felszámolással felmerült költségeket, valamint az F. R. S. Rt. hitelező kifogását elutasította. Rendelkezett továbbá a jogerőre emelkedést követően különböző intézkedések megtételéről. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 22. számában 1993. június 3-án megtörtént. A...
BH 1997.5.249 A felszámoló által elkészített zárómérleggel, záró egyszerűsített mérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos, a hitelezők által előterjesztett kifogások elbírálása [1991. évi IL. tv.* (Cstv.) 51. § (1) és (3) bek., 52. § (2) bek., 56. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezte, az adós céget megszüntette. Rendelkezett a hitelezők kielégítéséről, megállapította a felszámolással felmerült költségeket, valamint az F. R. S. Rt. hitelező kifogását elutasította. Rendelkezett továbbá a jogerőre emelkedést követően különböző intézkedések megtételéről. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 22. számában 1993. június 3-án megtörtént. A kijelölt felszámoló 1994. július 15-én a zárómérleget benyújtotta.A bíróság megállapította, hogy a felszámolási vagyon a hitelezők kielégítésére csak részben elegendő. Ebből eredően a felszámolási költségek levonása után rendelkezett egyes hitelezői igények kielégítése vonatkozásában. Vagyon hiányában a többi hitelezői követelés részletezésére nem tért ki. A bíróság az F. R. S. Rt. hitelezői igénye vonatkozásában megállapította, hogy az adós - amíg tevékenységét folytatta - gépkocsik értékesítésével foglalkozott. A hitelező szállítója volt a cégnek, öt darab gépkocsi a felszámolási eljárás megindítása után is eladatlan maradt. Ezeket a gépkocsikat a felszámoló a felszámolási vagyon részének tekintette, és értékesítette. A hitelező igényét a gépkocsik vételárának erejéig a felszámoló elismerte, és azt az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolta be. A hitelező a zárómérleg kézhezvételét követően kifogást nyújtott be a bírósághoz amelyet a későbbiekben módosított; kérte a gépkocsik teljes vételárának a megtérítését kézizálogjogára hivatkozással. A bíróság a hitelező kifogását mint elkésettet, a Cstv. 51. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján elutasította. A felszámoló zárójelentését 1994. július 15-én kapta meg a hitelező, a kifogását viszont csak szeptember 19-én nyújtotta be a bírósághoz. Utalt még arra is a bíróság, hogy amennyiben nem késett volna el a kifogás, akkor sem alapos, ugyanis nem csatolt olyan szerződést, amellyel a zálogjogát igazolta volna.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezést nyújtott be. Kérte a végzés megváltoztatásával megállapítani, hogy a kifogása nem késett el. Előadta, hogy a zárótárgyaláson az írásban benyújtott kifogást ismételten előterjesztette, ezért a fellebbezése a Cstv. felszámolási törvény jelen eljárásra alkalmazandó 56. §-ának (2) bekezdése alapján került előterjesztésre. Érdemben előadta, hogy a követelése zálogjoggal biztosított, ez a zálogjog a felszámolási eljárás megindítását megelőző 6 hónapon túl jött létre, így a kielégítési rangsorban az 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerint sorolandó be. Hivatkozott arra, hogy írásbeli bizonyítékait az eljárás során csatolta, a hivatkozott okiratok hiteles fordításban az alapeljárás iratai között rendelkezésre állnak.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására. A hitelező a fellebbezésében maga sem vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított azon tényállást, hogy a felszámoló a zárójelentést 1994. július 15-én közölte a hitelezőkkel. A hitelező kifogása pedig a bírósághoz 1994. szeptember 19-én érkezett. Az elsőfokú bíróság ezen tényállás alapján állapította meg azt, hogy a hitelező kifogása elkésett, és ezért elutasította.
A jelen ügyben irányadó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 56. §-ának (2) bekezdése szerint a feleket a kifogásolás joga az 52. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel elkészített zárómérleggel vagy záró egyszerűsített mérleggel és vagyonfelosztási javaslattal szemben is megilleti. Azt azonban, hogy miként kell gyakorolni a kifogásolás jogát, az 51. § (1) bekezdése rögzíti. Eszerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - többek között bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A Cstv. rendelkezései szerint a felszámolónak az eljárás bármely szakában hozott intézkedése vagy mulasztása ellen, amennyiben az jogszabálysértő vagy a felek érdekeit sérti, a Cstv.-ben meghatározott személyek jogosultak kifogást előterjeszteni. A kifogás előterjesztésének törvényi határideje mindig a sérelmezett intézkedéstől vagy mulasztástól számított 8 nap. Amennyiben a kifogásoló ezt a törvényben megszabott határidőt elmulasztja, a kifogás benyújtásával elkésik. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező kifogását a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján elkésettség okából elutasította.
Fentieken túlmenően a felszámoló által benyújtott zárójelentés a hitelezői követelésekre nézve megjegyzi, hogy "a követelések határidőn belül bejelentésre kerültek, a törvényes határidőn kívüli hitelezői követelés bejelentése nem volt". Ebből eredően a hitelező követelése nyilvánvalóan a határidőben beérkezett igények közé került felvételre és besorolásra. A fentiekben írtak alapján pedig a besorolását illetően az erről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyílt volna meg a lehetőség a felszámoló intézkedésének kifogásolására. Nem lehet kifogást előterjeszteni a felszámolói zárómérleg olyan besorolása miatt, amely besorolás ellen annak idején az érintett felek kifogást nem terjesztettek elő. A Legfelsőbb Bíróság erre nézve már iránymutatást adott, amely a Bírósági Határozatok 1996. évi 2. számában 119. szám alatt közzétételre is került. Így ezen okból is a kifogás elutasításának lett volna helye.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. A kifogás tárgyában külön végzésben kellett volna határoznia, és az ellen a fellebbezést nem lehetett volna megengednie, amennyiben a kifogást elutasította. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy az elutasító rendelkezése ellenére a kifogás érdemi elbírálása körébe tartozó megjegyzést tett, ezért a másodfokú bíróság a megjegyzést az indokolásból mellőzte. (Legf. Bír. Fpk. II. 31 622/1995. sz.)
*Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, a módosítás hatálybalépése előtt indult felszámolási eljárásokban azonban a végzésében foglaltak továbbra is irányadók.