adozona.hu
BH 1997.5.248
BH 1997.5.248
A vagyonfelügyelői díj mértékének meghatározásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv. 8. § (2) bek., 14. § (2) és (3) bek., 17. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 1994. július 20-án indult csődeljárásban az adós a hitelezőivel nem tudott csődegyezséget kötni. Az elsőfokú bíróság az 1995. március 20-án kelt végzésében a csődeljárást megszüntette. Kötelezte az adóst, hogy az államnak - külön felhívásra - fizessen meg 15 000 Ft eljárási illetéket, továbbá a vagyonfelügyelőnek 15 899 535 Ft vagyonfelügyelői díjat.
A végzésnek a vagyonfelügyelői díjra vonatkozó indokolása szerint a Cstv. 8. §-ának (2) bekezdése szerinti mérlegben meghatározot...
A végzésnek a vagyonfelügyelői díjra vonatkozó indokolása szerint a Cstv. 8. §-ának (2) bekezdése szerinti mérlegben meghatározott eszközérték 1 059 969 000 Ft volt, melynek 1,5%-a 15 899 535 Ft. Ennek megfizetésére a bíróság az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 17. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte az adóst.
A végzésnek a vagyonfelügyelői díj összegére vonatkozó rendelkezése ellen az adós gazdálkodó szervezet - jogi képviselője útján - fellebbezéssel élt, melyben a vagyonfelügyelői díj leszállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vagyonfelügyelői díj alapjaként az 1994. május 31-i mérlegben megállapított 1 059 969 000 Ft eszközérték helyett csupán a társaság eszközeinek jelenlegi, a fellebbezés benyújtásakori "mobilizálható" értéke vehető figyelembe, amely 170 274 000 Ft. Emellett a díj megállapításánál a vagyonfelügyelő végzett munkáját is figyelembe kell venni. Az adott esetben a vagyonfelügyelő a munkáját egyedül végezte akként, hogy hetente átlagosan 1 órát töltött az adós gazdálkodó szervezetnél.
A vagyonfelügyelő a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú végzés helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vagyonfelügyelői díj mértékét a módosított Cstv. 17. §-ának (2) bekezdése tartalmazza, és az nem a csőd alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjének szubjektív megítélésétől függ. Az adós azt nem vitatta, hogy a mérleg főösszege, a csődeljárás megkezdésekor 1 059 969 000 Ft volt. Utalt arra, hogy a háromoldalú letéti szerződésben rögzítették a vagyonfelügyelői díj mértékét, s akkor az adós az elsőfokú bíróság által is megállapított összeget nem vitatta. A letéti számlára azonban csak 5 000 000 Ft-ot helyezett el, majd taggyűlési határozatra hivatkozva abból 4 000 000 Ft-ot más célra használt fel. A vagyonfelügyelő eljárásával kapcsolatban a csődeljárásban sem a felek, sem a bíróság részéről kifogás nem merült fel, azt az adós csak a fellebbezésében tette kifogás tárgyává, de alaptalanul. A Cstv. a vagyonfelügyelő által végzett munkát időre és mennyiségre nem határolja be, s nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy a vagyonfelügyelő mennyi időt töltött az adós cég székhelyén. Egyébként az adós arra vonatkozó állítása, hogy heti 1 órát töltött ott, alaptalan. Ennél jóval több időt töltött az adósnál, s munkája során szakértőt is igénybe vett.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos:
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó Cstv. 17. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vagyonfelügyelő díjának mértéke a 8. § (2) bekezdése szerinti mérlegben (egyszerűsített mérlegben) meghatározott eszközök könyv szerinti értékének 1,5%-a. Az iratok között 29. sorszám alatt csatolt, a Cstv. 8. §-a (2) bekezdésének megfelelő, 1994. május 31-i zárónappal elkészült mérleg szerinti eszközérték 1 059 969 000 Ft. Az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a vagyonfelügyelő díjának mértékét az 1994. május 31-i mérlegben feltüntetett könyv szerinti eszközérték alapulvételével határozta meg. Az adós fellebbezési kérelme - a fellebbezés beadásakori könyv szerinti készletek piaci értékének figyelembevétele a vagyonfelügyelői díj megállapításának alapjaként - a Cstv. fent ismertetett rendelkezéseibe ütközik, s ezért nem teljesíthető.
Alaptalan a vagyonfelügyelői díj mértékének csökkentése iránti fellebbezési kérelem is. A Cstv. 14. §-ának (3) bekezdése értelmében a vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét. A vagyonfelügyelő azonban munkáját önállóan szervezi, s belátása szerint dönthet arról, hogy feladatának elvégzése során mennyi időt tölt az adós gazdálkodó szervezet székhelyén. A bíróság rendelkezésére álló adatok szerint a vagyonfelügyelő munkáját megfelelően elvégezte. Tevékenységéről a vagyonfelügyelői beszámolót 1995. március 9. benyújtotta. Tevékenységével kapcsolatban az arra jogosultak kifogással nem éltek. Az adós gazdálkodó szervezet csak azt követően támadta a vagyonfelügyelő működését, miután a vagyonfelügyelő - élve a Cstv. 14. §-ának (2) bekezdésében és (3) bekezdésének b) pontjában biztosított jogaival - a hitelezői érdekek védelmére biztosítási intézkedés elrendelését kérte a bíróságtól. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vagyonfelügyelői díj mértékének csökkentésére irányuló fellebbezési kérelmet alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő döntését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 7. Cspk. 46/1994. sz. - Legf. Bír. Fpk. VI. 32 010/1995. sz.)