adozona.hu
BH 1997.5.235
BH 1997.5.235
A gazdasági társaság és tagjainak együttes perlése esetén felelősségük jogalapja közös, a jogvita csak egységesen dönthető el, a közöttük fennálló pertársaság egységes [1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. § (2) bek., Pp. 51. § a) pont.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében a személygépkocsija javítására kötött vállalkozási szerződés hibás teljesítése miatt őt ért 139 799 forint kár és járulékai megtérítésére kérte kötelezni a II. r. alperes gmk-t, valamint az I. és III. r. alpereseket mint annak tagjait.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 310. §-a, 318. §-a és 339. §-a alapján II. r. alperest 78 499 forint és kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet rendelkező része szerint "amennyiben a fel...
BH 1997.5.235 A gazdasági társaság és tagjainak együttes perlése esetén felelősségük jogalapja közös, a jogvita csak egységesen dönthető el, a közöttük fennálló pertársaság egységes [1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. § (2) bek., Pp. 51. § a) pont.].
A felperes módosított keresetében a személygépkocsija javítására kötött vállalkozási szerződés hibás teljesítése miatt őt ért 139 799 forint kár és járulékai megtérítésére kérte kötelezni a II. r. alperes gmk-t, valamint az I. és III. r. alpereseket mint annak tagjait.Az elsőfokú bíróság a Ptk. 310. §-a, 318. §-a és 339. §-a alapján II. r. alperest 78 499 forint és kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet rendelkező része szerint "amennyiben a felperes követelését a II. r. alperes vagyona nem fedezi, az I. és III. r. alperesek egyetemlegesen kötelesek helytállni a II. r. alperes tartozásaiért".
Az ítélet ellen az I. r. alperes élt fellebbezéssel, vitatva a felperest ért kárért való felelősségét.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítélete indokolásában megállapította, hogy mivel a II. r. alperes nem fellebbezett az ítélet ellen, így a jogvita jogalapját illetően az elsőfokú bíróság ítélet jogerőre emelkedett. Az alperesek között ugyanis egyszerű pertársaság áll fenn, így az I. r. alperes fellebbezése a többi alperesre nem hatott ki. A beállt anyagi jogerő folytán a másodfokú bíróság az I. r. alperes fellebbezését érdemben nem vizsgálhatta.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását. Álláspontja szerint közte és alperes társai között egységes pertársaság áll fenn, így fellebbezése a többi alperesre is kihatott. A fellebbezés érdemi elbírálását a beállt anyagi jogerőre hivatkozással törvénysértően mellőzte a másodfokú bíróság.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálati kérelem elbírálásához abban a jogkérdésben kell állást foglalni, hogy az alperesek között egységes, illetve egyszerű pertársaság áll-e fenn, és ebből következően egyikük perbeli cselekménye a többiekre is kihat-e vagy sem. A Pp. 51. §-ának a) pontja értelmében egységes pertársaságról akkor van szó, ha "a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne". Az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik a törvényi definíció második fordulatára. Az 1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a társaság kötelezettségeiért a tagok a saját vagyonukkal csak perben állásuk esetén, a velük szemben hozott marasztaló ítélet alapján fognak felelni. A társasággal szemben hozott marasztaló döntés tehát perben való részvételük nélkül nem terjed ki rájuk.
Az egységes pertársaság megállapításának alapjául tehát csak a törvényi definíció első fordulata szolgálhat. A másodfokú bíróság is azzal indokolta az egységes pertársaságra vonatkozó nemleges álláspontját, hogy a közös kötelezettség nem csak egységesen dönthető el, hiszen a társaság felelőssége megállapítható a tagok perben állása nélkül is. Ez a megállapítás önmagában igaz, hiszen a felperes a Gt. 75. §-a alapján választás illeti meg, hogy a csak a társaságot perli (és ez esetben csak a társasági vagyon szolgál a követelés fedezetéül), vagy a társasággal együtt annak tagjait is perli (és ez esetben mögöttesen a tagok saját vagyona is fedezetül szolgál). Az első esetben a pertársaság kérdése értelemszerűen fel sem merül. A második esetben azonban a társaság és annak tagjai között a Pp. 51. §-a a) pontjának első fordulatában írt egységes pertársaság áll fenn, mert a társaság és tagjai felelősségének jogalapja közös, és csak egységesen dönthető el.
Ha a társaság felelőssége megállapítható, akkor ez automatikusan maga után vonja a tagok törvényen alapuló mögöttes felelősségét is. A társaság és tagjainak együttes perlése esetén tehát felelősségük csak egységesen dönthető el, vagyis a köztük fennálló pertársaság egységes. Következésképpen a tag perbeli cselekményének (pl. fellebbezésének) ki kell hatnia az azt elmulasztó társaságra is. A felülvizsgálati kérelem helyesen hivatkozik arra, hogy ellenkező esetben a tag ki lenne szolgáltatva annak, hogy a társaság fellebbez-e a marasztalás ellen.
Az alperesi pertársaság jellege kérdésében elfoglalt téves jogi álláspontja következtében a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a II. r. alperes vonatkozásában az anyagi jogerő beálltát, és törvénysértően mellőzte az I. r alperes fellebbezésének érdemi, a jogalapra kiterjedő elbírálását. Az I. r. alperes által előterjesztett fellebbezés a Pp. 52. §-ának (1) bekezdése alapján a II. és III. r. alperesekre is kihatott, így a lefolytatandó új eljárásban a felperes keresetének alaposságát valamennyi alperessel szemben teljeskörűen meg kell vizsgálni.
A lefolytatandó új eljárás lehetőséget fog nyújtani arra is, hogy a másodfokú bíróság tisztázza: létező és így perbeli jogképességgel rendelkező jogalany-e egyáltalán a II. r. alperes gmk. A perben rendelkezésre álló utolsó adat szerint ugyanis a II. r. alperes tagjainak száma 1993. május 3. napjával egy főre csökkent, így felmerül annak kérdése, hogy nem szűnt-e meg a Gt. 46. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján. Tisztázni kell azt is, hogy ki jogosult a gmk képviseletére. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság; hogy az I. r. alperes jogi képviseletét ellátó ügyvéd a II. és III. r. alpereseket - a másodfokú eljárásban tett személyes előadása szerint - nem képviselte, és ezt támasztja alá az is, hogy meghatalmazással csak az I. r. alperestől rendelkezik. Ehhez képest tisztázandó az is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete egyáltalán szabályszerűen kézbesítve lett-e a II. és III. r. alperesek számára.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21 247/1995. sz.)