adozona.hu
BH 1997.4.207
BH 1997.4.207
Ha a balesetet a sérült szabályellenes munkavégzése okozta, a társadalombiztosítási szerv nem léphet fel megtérítési igénnyel a munkáltatóval szemben (1975. évi II. tv. 108. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyást bocsátott ki, mert megállapítása szerint a felperes dolgozóját ért, 1990. július 16-i baleset a felperes óvórendszabály-mulasztása miatt következett be. Ezért 223 822 Ft társadalombiztosítási szolgáltatás megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte arra tekintettel, hogy a felperes óvórendszabályt nem sértett, A baleset oka kizárólag a sérült figyelmetlen munkavégzé...
BH 1997.4.207 Ha a balesetet a sérült szabályellenes munkavégzése okozta, a társadalombiztosítási szerv nem léphet fel megtérítési igénnyel a munkáltatóval szemben (1975. évi II. tv. 108. §).
Az alperes társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyást bocsátott ki, mert megállapítása szerint a felperes dolgozóját ért, 1990. július 16-i baleset a felperes óvórendszabály-mulasztása miatt következett be. Ezért 223 822 Ft társadalombiztosítási szolgáltatás megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte arra tekintettel, hogy a felperes óvórendszabályt nem sértett, A baleset oka kizárólag a sérült figyelmetlen munkavégzése volt.
A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes alkalmazottjának balesete azért következett be, mert a síkköszörűgép hibás volt, az a dolgozó akaratától függetlenül elindult. A felperes a gép biztonságos üzemeltetéséről nem gondoskodott, ezért felelőssége a baleseti ellátás megtérítésére fennáll. Az indokolásban hivatkozott továbbá az 1975. évi II. törvény 108. §-ára, amely szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályoknak vagy óvintézkedéseknek nem tett eleget.
A bíróság álláspontja szerint a felperes mint munkáltató megsértette a 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet 21. §-ában és a 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat akkor, amikor a gép biztonságos üzemeltetéséről nem gondoskodott. Ez a balesettel okozati összefüggésben van. Ezért a keresetet elutasította.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Az indokolásban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagát nem kellően értékelte, ennélfogva a tényállást helytelenül állapította meg, és hibás jogi következtetésre jutott. Az indokolásban hivatkozott a foglalkozási baleseti jegyzőkönyvre, amelyet 1990. július 16-án a felperes személyesen állított ki. A baleset leírása eszerint a következő volt: "A dolgozó síkköszörűgépen lapköszörülést végzett. A darabon állítani szeretett volna, miközben a gép újra indulva a jobb kéz mutató ujját a munkadarab és a kő közé szorítva az ujjon mély sérülést okozott." A baleseti jegyzőkönyv ezen adatai alapján a baleset bekövetkezésének pontos körülményei nem állapíthatók meg, ugyanúgy az a következmény sem, hogy a munkáltató óvórendszabály-szegése okozta a balesetet. A peres eljárás éppen abból a célból indult, hogy a baleset körülményei a homályos és pontatlan baleseti jegyzőkönyvi leírással szemben az eljárás során pontosan tisztázásra kerüljenek.
A megyei bíróság a továbbiakban megállapította, hogy az elsőként kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértőnek azt a megállapítását, hogy a síkköszörűgép működése nem volt biztonságos, a gép önmagától indult újra, a peradatok nem támasztották alá. Ezért az elsőfokú bíróság újabb igazságügyi munkavédelmi szakértőt rendelt ki. A szakértő véleményében - amelyet ábrákkal, meghallgatási jegyzőkönyvekkel és okiratokkal támasztott alá - megállapította, hogy a baleset úgy, ahogy azt a sérült elmondta, nem következhetett be. Leszögezte a szakértő, hogy a sérült a munkadarabot a megmunkálás előtt nem rögzítette biztonságosan, és mielőtt a munkazónába nyúlt volna, a gépet nem kapcsolta ki, csupán a mágnesasztal mozgását lassította le. Ennek következménye pedig az, hogy a gépasztal tovább haladt, és ekként bekövetkezett a baleset. Megállapította ugyanakkor a szakértő azt is, hogy a gép kialakítása a biztonságos munkavégzés feltételeinek megfelelt, a szükséges javíttatásáról a munkáltató gondoskodott. A szakértő álláspontja szerint tehát a baleset kizárólag a sérült előírásellenes magatartása miatt következett be, a munkáltató felelőssége a baleset bekövetkezéséért nem állapítható meg. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy ez a szakvélemény aggálytalan, részletes vizsgálaton alapul, meggyőző erővel és szakmai érvekkel cáfolta a korábbi munkavédelmi szakértő megállapítását. Ez utóbbi szakvélemény önmagában elegendő volt a tényállás megállapításához. De ezen túl az eljárás későbbi szakaszában kihallgatott tanúk vallomása is alátámasztotta a szakvéleményben foglaltakat. Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben azt állapította meg, hogy a balesetet a sérült előírás-ellenes munkavégzése okozta, következésképp a munkáltató a baleseti ellátás megtérítésére nem köteles.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a baleset idején E. Gy. volt a sérült közvetlen főnöke, aki eltűrte az előírás-ellenes magatartást, ezzel hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez. Így a felperes megsértette az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbt.) 108. §-ában foglaltakat.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felek az ügy tárgyaláson kívüli elbíráláshoz hozzájárultak.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem lényegében a bizonyítás anyagát, a tényállást, illetve a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos értékelő, mérlegelő tevékenységét támadta. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokat újból értékelte, és a maguk összességében mérlegelve meggyőződése szerint állapította meg a tényállást, figyelembe véve a tanúk és a szakértők véleményét. Ennek alapján állapította meg, hogy a balesetet kizárólag a sérült idézte elő, mert nem tartotta be az óvórendszabályokat. A másodfokú bíróság eljárása tehát megfelel a Pp. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével összhangban hozta meg, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet ténymegállapításai nem iratellenesek, és nem tartalmaznak okszerűtlen következtetéseket a baleset körülményeit illetően. Mindezekre tekintettel helyesen jutott arra a következtetésre a megyei bíróság, hogy a felperesi munkáltatót az üzemi baleset bekövetkezését illetően felelősség - kötelességmulasztás hiányában - a Tbt. 108. §-a alapján nem terhelte.
Az alperes által hivatkozott Tbt. 108. §-a szerint a munkáltató akkor köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset az ő vagy megbízottja reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály megsértésével hozhat összefüggésbe.
A Legfelsőbb Bíróság KK 25. számú állásfoglalása szerint a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben sem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a baleset-elhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el. Hasonló iránymutatást tartalmazott az 1995-ig hatályos MK 46. számú állásfoglalás is.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kf. II. 27 764/1995. sz.)