adozona.hu
BH 1997.4.202
BH 1997.4.202
Az önkormányzat által létrehozott közüzemi vállalat a rá bízott ingatlanokra vonatkozólag nem szerez tulajdonjogot, ezért a közüzemi vállalat felszámolása esetén az ilyen ingatlanok a vállalat felszámolás körébe tartozó vagyonaként nem vehetők figyelembe [1991. évi XXXIII. tv. 38. § (1) bek., Ptk. 72. § (3) bek., 117. § (2) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. 3. §, 4. § (1) és (2) bek., 1991. évi XVIII. tv. 22. § (1)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Város Önkormányzata felperes 1991. január 1-jei hatállyal alapította meg a P. székhelyű Közszolgáltató Kereskedelmi és Építőipari Vállalat I. r. alperest. Az alapító határozat és a cégjegyzék szerint a vállalat induló vagyona 47 millió Ft, típusa pedig közüzemi vállalat. Az önkormányzati testület határozata értelmében a felperes - az 1991. évi XXXIII. törvény 38. §-a alapján - a megyei vagyonátadó bizottság határozatában felsorolt, 42 883 000 Ft értékű, önkormányzati tulajdonba adott vag...
BH 1997.4.202 Az önkormányzat által létrehozott közüzemi vállalat a rá bízott ingatlanokra vonatkozólag nem szerez tulajdonjogot, ezért a közüzemi vállalat felszámolása esetén az ilyen ingatlanok a vállalat felszámolás körébe tartozó vagyonaként nem vehetők figyelembe [1991. évi XXXIII. tv. 38. § (1) bek., Ptk. 72. § (3) bek., 117. § (2) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. 3. §, 4. § (1) és (2) bek., 1991. évi XVIII. tv. 22. § (1)-(3) bek.].
A P. Város Önkormányzata felperes 1991. január 1-jei hatállyal alapította meg a P. székhelyű Közszolgáltató Kereskedelmi és Építőipari Vállalat I. r. alperest. Az alapító határozat és a cégjegyzék szerint a vállalat induló vagyona 47 millió Ft, típusa pedig közüzemi vállalat. Az önkormányzati testület határozata értelmében a felperes - az 1991. évi XXXIII. törvény 38. §-a alapján - a megyei vagyonátadó bizottság határozatában felsorolt, 42 883 000 Ft értékű, önkormányzati tulajdonba adott vagyonát az I. r. alperes közüzemre bízta. Az I. r. alperesre bízott vagyon között szerepelt az ingatlan-nyilvántartás szerint P. Város Önkormányzata tulajdonában álló, P. városban lévő 2646/4. hrsz. és 2646/3. hrsz. alatt felvett ingatlan. Az I. r. alperes ellen 1992. július 7-én felszámolási eljárás indult, melyet az elsőfokú bíróság határozatával 1992. október 15-én tett közzé a Cégközlönyben. A felperes által létrehozott Városgondnokság az I. r. alperesre bízott fenti ingatlanokat 1993. január 1-jén átvette, és ettől kezdve bérbeadás útján hasznosította.Az I. r. alperes felszámolója a közüzem vagyonaként értékesíteni akarta a perbeli két ingatlant annak érdekében, hogy abból a hitelezők - köztük a II. r. alperes - követeléseit kielégítse. A felperes - miután az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint a felszámolási eljárásban hitelezőnek nem minősült, s ebből eredően nem élhetett kifogással a felszámoló intézkedése ellen - jogainak megóvása érdekében pert indított az alperesek ellen. Keresetében kérte annak megállapítását, hogy a P. városban lévő 2646/4. hrsz. és a 2646/3. hrsz. alatt felvett ingatlanok nem tartoznak a felszámolási eljárás körébe, azok az önkormányzattól nem vonhatók el ilyen címen. Kérte a kereset teljesítését ellenző alperesek egyetemleges kötelezését a perköltség megfizetésére. Az ingatlanok forgalmi értékét 35 000 000 Ft-ban jelölte meg. Jogi álláspontja az volt, hogy az önkormányzat az 1991. évi XXXIII. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint az I. r. alperes közüzemre bízta a perben vitatott két ingatlant. E rábízás fogalmi körébe a birtoklás és a használat joga tartozik, a rendelkezési jog nem. A tulajdonosi jogokat továbbra is csak a képviselő-testület gyakorolhatja. A rábízás jogcímén az I. r. alperes nem szerzett tulajdont.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetet terjesztettek elő annak megállapítása iránt, hogy a vitatott ingatlanok a felszámolás körébe tartozó vagyontárgyak, és azok értékesítésére a felszámoló jogosult. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy a felperes az I. r. alperes vagyonát elvonta, ezért annak tartozásaiért kezesként felel. Jogi álláspontjuk lényege szerint az önkormányzat a perbeli két ingatlant mint működtető vagyont bízta rá az I. r. alperesre. Ennek az ún. működtető vagyonnak az I. r. alperes quasi kezelőjévé vált. A tulajdonosi jogosítványok közül a rendelkezési jog is átkerült az I. r. alpereshez. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a felszámolás kezdő időpontjában - a vonatkozó számviteli előírásoknak megfelelően - a perbeli két ingatlant az I. r. alperes mérlegében tárgyi eszközként tartották nyilván. A cégnyilvántartás szerint is a perbeli két ingatlan az I. r. alperes vagyonába tartozik. Következésképpen ez a vagyon az I. r. alperes hitelezőinek kielégítési alapját képezi. Az 1991. évi XXXIII. törvény 38. §-ának (3) bekezdése alapján pedig az önkormányzat kezesi felelőssége fennáll az I. r. alperes vagyonából ki nem elégíthető tartozásokért. A felperes az I. r. alperes vagyonát elvonta azzal a magatartásával, hogy létrehozta a Városgondnokságot, és az I. r. alperesre bízott két ingatlant 1993. január 1-jén ez a Városgondnokság átvette, s bérbeadás útján hasznosította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli két ingatlan a felperes tulajdonában áll, és az nem tartozik az I. r. alperes felszámolásának körébe, az ingatlanok ilyen címen nem vonhatók el az önkormányzattól. Az alperesek viszontkeresetét elutasította. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság az 1990. évi LXV. törvény (Öt.) 80. §-ának (3) bekezdése, az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (Ötv.) 38. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 72. §-ának (3) bekezdése és a Cstv. 63. §-a együttes értelmezésével arra a jogi következtetésre jutott, hogy az önkormányzat által létrehozott közüzemi vállalat mint jogi személy vállalata az alapítójával szemben nem önálló, de külső vagyoni kapcsolataiban önállóként jelenik meg. Az önkormányzat által a közüzemére bízott vagyon az önkormányzat tulajdonában marad, a tulajdonost megillető rendelkezési jogot az önkormányzat gyakorolja. A közüzemi vállalattal gazdasági kapcsolatba került hitelezők érdekeinek védelme, a gazdasági élet forgalombiztonságának védelme érdekében azonban a Cstv. 63. §-a és a Ptk. 72. §-ának (3) bekezdése rendelkezik az alapító önkormányzat mögöttes kezesi felelősségéről. Megállapította, hogy a felperes az I. r. alperes vagyonát nem vonta el, a tulajdonosi jogokat gyakorló képviselő-testület ugyanis ilyen határozatot nem hozott. Viszont a felperes mint tulajdonos intézkedett a felszámolási eljárás körébe nem tartozó vagyon hasznosításáról.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. Az alperesek fellebbezésükben kérték az első fokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és viszonkeresetüknek helyt adva annak megállapítását, hogy a perbeli két ingatlan az I. r. alperes felszámolási vagyonának körébe tartozik, így azzal a felszámoló rendelkezni jogosult. Fellebbezésük indokolása szerint az első fokú ítélet helyesen állapította meg a tényállást, de téves jogi következtetést vont le. Nem tisztázta az Övt. 38. §-ában meghatározott "rábízás" jogi tartalmát. E jogi tartalom meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény alkalmazásában az ún. rendelkezésre bocsátás lehet tulajdonjog-átruházás és használatba adás is. A kialakult bírói gyakorlat szerint azonban kétség esetén a tulajdonjog átruházását kell vélelmezni. Ugyanígy az Övt. helyes értelmezése szerint a rá bízás történhet tulajdonjog-átruházás, illetőleg használatba adás útján is. A tulajdonjog-átruházásnak az adott esetben törvényi akadálya nem volt, mert az ingatlanok nem az ún. önkormányzati törzsvagyonba tartoznak - melyek forgalomképessége korlátozott -, hanem az ún. működtető vagyon körébe, amely forgalomképes. Ezzel az ún. működtető vagyonnal az önkormányzat által alapított vállalatok a piac szereplőivé válnak. Ez azt is jelenti, hogy sikertelen vállalkozás esetén vagyonukat elveszíthetik. A cégnyilvántartásban a vállalat induló vagyona a forgalmi értékkel egyezően tulajdonjogot feltételezve került megállapításra. Az előbbiekben felsorolt összes körülmény mérlegelésével az a jogi következtetés vonható le, hogy az adott esetben az I. r. alperes alapításakor a rá bízott vagyon használatának, hasznosításának jogán kívül megszerezte a rendelkezési jogot is.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy az önkormányzat "rábízás" jogcímén az I. r. alperes közüzemi vállalat használatába adta a vagyontárgyakat. Azzal érvelt, hogy az alperesek álláspontjának elfogadása esetén tartalmatlanná válna a Ptk. 72. §-ának (3) bekezdése, amely szerint a létesítő jogi személy a vállalat kötelezettségeiért kezesként felel. Utalt arra, hogy az alperes az egyes jogi személyek vállalata kategóriába tartozik, így arra a Ptk. szabályai vonatkoznak. Ezért nem lehet kisegítő szabályként a társasági törvényt alkalmazni, ahogy azt az alperesek kérik. Egyebekben korábbi jogi álláspontját fenntartotta.
Az alperesek fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. A Legfelsőbb Bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját is, amely az általa hivatkozott jogszabályok helyes értelmezésén alapult. A döntés jogi indokolását - a fellebbezésben foglaltakra tekintettel - az alábbiakkal egészíti ki. Az Övt. 38. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az önkormányzat a közüzeme működéséhez - szükséges önkormányzat tulajdonába adott - vagyont a közüzemre bízza. E vagyonnal a közüzem - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően önállóan gazdálkodik.
Az I. r. alperes elleni felszámolási eljárás megindulásának időpontjában - 1992. július 7-én - hatályban volt - a módosítása előtti - Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A Cstv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon. A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy az Övt. 38. §-ának (1) bekezdésében szabályozott rábízással a közüzem tulajdonjogot szerzett-e vagy sem, illetve a Cstv. 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel az önkormányzat által a közüzemre bízott vagyon a felszámolási eljárás körébe tartozik-e. A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a tulajdonjog megszerzésének lehetséges módjait a Polgári Törvénykönyv szabályozza. A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
A rábízás a Polgári Törvénykönyvben szabályozott tulajdonszerzési jogcímek egyikének sem felel meg. Nem minősül az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló akaratnyilvánításnak. Az Övt. 38. §-ához fűzött törvényi indokolás egyértelműen tartalmazza a jogalkotó akaratát. Eszerint a közüzemet el kell látni a működtetéséhez szükséges vagyonnal, amely lényegét tekintve azt jelenti, hogy a közüzemet meg kell bízni az önkormányzat tulajdonát képező vagyon feletti rendelkezés joggal. Az önkormányzat közüzeme ezáltal nem lesz a vagyon tulajdonosa, hanem lehetővé válik, hogy mint a gazdálkodó tevékenység alanya funkcióit teljesítse.
A fentiek szerint téves az alpereseknek az az álláspontja, hogy a rábízás tartalma tulajdonjog-átruházás is lehet. Ez a jogi értelmezés ugyanis ellenkezik a Ptk. tulajdonszerzésre vonatkozó szabályaival, és a jogalkotó akaratával is. A rábízás valódi tartalma az, hogy a közüzem a rá bízott vagyonnal a működéséhez szükséges mértékben rendelkezhet, azt használhatja, hasznait szedheti. A tulajdonosi jogosítványok közül azonban az elidegenítés és megterhelés joga már nem illeti meg. A rábízás tartalmának ez az értelmezése - az alperesek álláspontjával szemben - nem sérti a forgalombiztonság követelményét. A helyi önkormányzat közüzeme ugyanis a Ptk. VI. fejezetének 9. pontjában szabályozott egyes jogi személyek vállalatának egy típusa. Ekként vonatkozik rá a Ptk. 72. §-ának (3) bekezdése, amely szerint a létesítő jogi személy a vállalat kötelezettségeiért kezesként felel.
Az alperesek tévesen hivatkoztak a rábízás tartalmának megítélése körében a Gt. rendelkezéseire. A Gt. 2. §-ának (2) bekezdése ugyanis meghatározza, hogy melyek azok a jogi személyiség nélküli, illetőleg jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok, melyekre a törvény hatálya kiterjed. Ezek között az önkormányzat által alapított közüzemi vállalat nem szerepel. Ezért a közüzemi vállalatra a Gt. szabályai nem alkalmazhatók, hanem arra a Ptk. már fentebb ismertetett rendelkezései (VI. fejezet 9. pont) vonatkoznak. A Ptk. szabályaihoz képest pedig különös szabályokat fogalmaz meg az önkormányzat közüzemének vagyonára vonatkozó Ötv. 38. §-a.
A közüzemi vállalat induló vagyonaként a rá bízott vagyon cégnyilvántartásban történő feltüntetése nem ütközik a cégnyilvántartás hitelességébe vetett közbizalom elvébe, mivel a Ptk. 72. §-ának (3) bekezdése értelmében a közüzemet létesítő önkormányzat a közüzemi vállalatának kötelezettségeiért kezesként felel.
Az I. r. alperes felszámolása megindulásának időpontjában hatályban volt Cstv. 3. §-ának e) pontja szerint vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A Cstv.-nek ez a rendelkezése azt határozza meg, hogy alkalmazása szempontjából mi minősül vagyonnak. A vagyon fogalmának meghatározásánál a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényre, annak 22-23. §-aira utal. Az 1991. évi XVIII. törvény 22. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy e törvény alkalmazásában befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a vállalkozási tevékenységet tartósan legalább egy éven túl szolgálja. A törvény 22. §-ának (2) bekezdése szerint a befektetett eszközök csoportjába az immateriális javakat, a tárgyi eszközöket, a befektetett pénzügyi eszközöket kell besorolni. A törvény 22. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, hogy az immateriális javak között azokat a nem anyagi eszközöket (vagyoni értékű jog, üzleti vagy cégérték, szellemi termék, a kísérleti fejlesztés aktivált értéke) kell kimutatni, amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
A fentiek szerint helytállóan tartották nyilván az I. r. alperes közüzem vagyonaként a rá bízott két ingatlant, mivel arra vonatkozóan az I. r. alperes a használat, hasznosítás jogával rendelkezett, s ez a vállalkozási tevékenységet tartósan, egy éven túl szolgálta. Az a tény azonban, hogy a fenti két ingatlant az I. r. alperes vagyonaként, a tárgyi eszközök között tartották nyilván, nem eredményezheti annak megállapítását, hogy az ingatlanok az I. r. alperes tulajdonát képezik.
Azt, hogy mi minősül a felszámolás alatt lévő adós gazdálkodó szervezet vagyonának, a Cstv. akként határozta meg, hogy vagyon a gazdálkodó szervezet tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon. Az adott esetben a perbeli két ingatlan - a fentebb már kifejtettek szerint - nem állt az I. r. alperes tulajdonában, ezért maguk az ingatlanok a Cstv. alkalmazásában nem minősülnek az I. r. alperes vagyonának. Tekintettel azonban arra, hogy ezeknek az ingatlanoknak a használatával és hasznosításával a felszámolás közzétételének időpontjában az I. r. alperes rendelkezett [Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése], ezen ingatlanok használatának és hasznosításának joga tartozik a felszámolási eljárás körébe. E jogok azonban végrehajtás alá csak a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával vonhatók. Ezzel összhangban tartalmazza a Cstv. 63. §-a azt a rendelkezést, hogy - többek között - az egyes jogi személyek vállalata (Ptk. 70. §) vagyonából ki nem elégített követelésekért a külön jogszabály alapján felelősséggel tartozó természetes vagy jogi személy felel. Ha ugyanis a tulajdonos önkormányzat nem járul hozzá azoknak az ingatlanoknak a felszámolás keretében történő értékesítéséhez, amelyek használata és hasznosításának joga az adós gazdálkodó szervezet közüzem vagyonába tartozik, az adós gazdálkodó szervezet vagyonából ki nem elégíthető követelésekért az alapító önkormányzat saját vagyonával - esetleg a két ingatlannal - kezesként felel [Ptk. 72. §-ának (3) bekezdése].
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. G. 40 038/1995. sz. - Legf. Bír. Gf. VI. 30 061/1996. sz.)