adozona.hu
BH 1997.3.145
BH 1997.3.145
Ha a tagok a társasági szerződésükben jogvitáikra a választott bíróság kizárólagos hatáskörét kötik ki, utóbb ezt a megállapodásukat ráutaló magatartással nem módosíthatják. Ilyen esetekben a társasági szerződés megkötésére irányadó eljárási szabályok (pl. ügyvédi ellenjegyzés stb.) alapján végrehajtott szerződésmódosításra van szükség [1988. évi VI. tv. 18. §, 19. § (2) bek., 44. §, 113. § (1) bek., Pp. 28. §, 360. § (3) bek. 1994. évi LXXI. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tagja az 1989. február 5-én létrejött alperesi egyesülésnek, melynek az igazgatótanácsa az 1992. szeptember 23-i ülésén hozott 59/1992. számú határozatában úgy rendelkezett, hogy "a felperest egy hónapos határidő megszabásával kötelezi az egyesülés etikai szabályzatának teljes körű betartására az Egri Bikavér szóvédjegy használata, illetve a használat méltányos feltételek melletti átengedése tekintetében", továbbá javasolta a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM-...
BH 1997.3.145 Ha a tagok a társasági szerződésükben jogvitáikra a választott bíróság kizárólagos hatáskörét kötik ki, utóbb ezt a megállapodásukat ráutaló magatartással nem módosíthatják. Ilyen esetekben a társasági szerződés megkötésére irányadó eljárási szabályok (pl. ügyvédi ellenjegyzés stb.) alapján végrehajtott szerződésmódosításra van szükség [1988. évi VI. tv. 18. §, 19. § (2) bek., 44. §, 113. § (1) bek., Pp. 28. §, 360. § (3) bek. 1994. évi LXXI. tv.].
A felperes tagja az 1989. február 5-én létrejött alperesi egyesülésnek, melynek az igazgatótanácsa az 1992. szeptember 23-i ülésén hozott 59/1992. számú határozatában úgy rendelkezett, hogy "a felperest egy hónapos határidő megszabásával kötelezi az egyesülés etikai szabályzatának teljes körű betartására az Egri Bikavér szóvédjegy használata, illetve a használat méltányos feltételek melletti átengedése tekintetében", továbbá javasolta a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM-nek) a felperes exportjogának felfüggesztését, illetve az exportengedélye megtagadását, míg a felperes a határozatban meghozott kötelezettségeinek eleget nem tesz.Ezt a határozatot az igazgatótanács egy ellenszavazattal és három tartózkodás mellett elfogadta.
A felperes 1992. október 26-án a bírósághoz benyújtott keresetével ezen határozat hatályon kívül helyezését kérte, azt állítva, hogy az igazgatótanács a felperesre sérelmes határozat hozatalakor nem volt határozatképes, továbbá, hogy az igazgatótanácsnak nem is volt jogosultsága ilyen kérdésben dönteni. A felperes keresetében egyben a sérelmezett igazgatótanácsi határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte a bíróságtól, és bejelentette, hogy fenntartja magának azt a jogot, hogy a sérelmes határozatból eredő kárát az alperessel szemben érvényesítse. Az alperes 6. sorszámú előkészítő iratában a felperes keresetének elutasítását kérte. A határozatképességet illetően úgy nyilatkozott, hogy az igazgatótanács a határozat meghozatalakor határozatképes volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel megtámadott igazgatótanácsi határozatot hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - az őt képviselő ügyvédi irodának - 15 napon belül 60 000 Ft perköltséget, valamint 12 000 Ft le nem rótt eljárási illetéket az illetékhivatal bevételi számlájára.
Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete - az alperesi kifogással ellentétben - nem késett el, mivel a felperes a határozat ellen a keresetét 1992. október 22. napján postára adta, ennélfogva az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 45. §-ának (1) bekezdésében előírt 30 napos keresetindítási határidőt betartotta. A Gt. 113. §-ának (1) bekezdése szerint az egyesülés igazgatótanácsa olyan határozatának meghozatalához, mely a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó kötelezettséget állapít meg, legalább 3/4-es szótöbbség szükséges, és e rendelkezéstől a társasági szerződés nem térhet el.
A periratok között F/4. alatt elfekvő, 1989. február hóban kötött társasági szerződés 12. pontja az előbbi törvénnyel összhangban úgy rendelkezik: "az igazgatótanács akkor határozatképes, ha azon a szavazatok legalább 3/4 részét képviselő tagok jelen vannak." Az alperes által A/3/1. alatt becsatolt, az 1992. szeptember 23-i igazgatótanácsi ülésről készült jelenléti ív szerint 48 tagja van az alperesi egyesülésnek. Az F/3. alatt becsatolt, az igazgatótanácsi ülésen felvett jegyzőkönyvben viszont N. A. igazgatótanácsi elnök úgy nyilatkozott, hogy az egyesülésnek 44 tagvállalata van. A jelenléti ívet - a meghatalmazással rendelkezőket is beszámítva - mindössze csak 29 fő írta alá, holott a határozatképességhez 48 tagvállalat esetén 36, 44 tagvállalat esetén 33 főnek kellett volna jelen lennie.
Az alperes a 15. sorszámú beadványában azt állította, hogy 40 szavazati joggal rendelkező tagja volt ténylegesen 1992. szeptember 23-án az egyesülésnek, és ebből 30 tag jelen volt, illetve képviseltette magát az igazgatótanácsi ülésen. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben megállapította, hogy az alperesi állítás valósága esetén sem volt meg a 3/4-es szótöbbség, figyelembe véve, hogy a jelenléti ívet 29 és nem 30 tag írta alá. Az igazgatótanácsi ülés tehát 1992. szeptember 23-án nem volt határozatképes, ezért a felperesre sérelmes határozatot nem is hozhatta volna meg.
Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a határozat érdemben is törvénysértő, mert bár az alperes igazgatótanácsának - a Gt. 113. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel - elvileg lehetősége van olyan határozatot hoznia, mely a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó kötelezettséget állapít meg, de a határozat, illetve az annak alapját képező etikai szabályzat 13. pontja - amely kifejezetten foglalkozik a tagok védjegyhasználati jogaival - általánosságban mozog. Semmilyen rendelkezést nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit kell érteni "a használat méltányos feltételek melletti átengedésé"-n. Arról sem rendelkezik, hogy ha a felperes teljesítené ezt a határozatot, milyen kártalanítás illetné meg a felperest azon tagok részéről, akik javára ezt az engedményt tennék. Az igazgatótanácsi határozat tehát ebben a vonatkozásban végrehajthatatlan is.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az igazgatótanács mind a törvényben, mind a társasági szerződésben körülírt jogkörét túllépte, amikor javasolta az NGKM-nek a felperes exportjogának felfüggesztését és az exportengedélyek megtagadását, amíg a felperes nem tesz eleget az igazgatótanácsi határozatnak. Ilyen szankcióra ugyanis az alperesi igazgatótanácsnak nincs joga, sem a társasági törvény, sem az egyesülés alapszabálya nem ad ilyen jogosultságot. A társaság tagjainak a védjegyhasználattal kapcsolatos ilyen vitáit, amennyiben azok az egyesülés keretében nem rendezhetők, a védjegyjog hatályos rendelkezései szerint kell tisztázni.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezte, és megjegyezte, hogy egy törvénysértő határozatot nem lehet jogszerűen orvosolni akként, hogy a jogsértő határozattal kapcsolatos per ideje alatt ugyanolyan tartalmú új határozatot hoz az igazgatótanács. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a perköltség megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, valamint a felperes perköltségek viselésére való köteleztetését kérte. Fellebbezésében hivatkozott az A/5. sorszám alatt csatolt társasági szerződés 20/A. pontjára, amely szerint a társaság tagjai között keletkezett jogvita elbírálására a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó választottbíróságnak van kizárólagos hatásköre és illetékessége. A Pp.-nek a társasági szerződés megkötésekor még hatályban volt 360. §-ának (3) bekezdése szerint választottbírósági szerződés esetén más eljárásnak nincs helye. A bíróságnak ezt a körülményt észlelnie kellett volna, és ezért az ügyben nem hozhatott volna érdemi döntést. Ezen túlmenően hivatkozott az alperes arra is, hogy az első fokú eljárásban benyújtott, 1993. június 21-i előterjesztés levezetése alapján az igazgatótanács határozatképessége fennállott, és az egyesülés határozata érdemben nem volt törvénysértő.
Az NGKM értesítésével az igazgatótanács nem lépte túl hatáskörét, hiszen a társasági szerződés 6/2. pontja kifejezetten utal a külkereskedelmi jogosultság szankciószerű megvonásának lehetőségére, ez esetben azonban nem is volt szó szankcióról, hiszen az egyesülés csak felhívta a minisztériumot az exportengedélyek megadása felfüggesztésének lehetőségére.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a Legfelsőbb Bíróság a támadott igazgatótanácsi határozat végrehajtását felfüggesztő első fokú határozat elleni fellebbezés kapcsán már "implicite" elbírálta a hatáskör kérdését is, mivel a Legfelsőbb Bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellett a bírósági hatáskör hiányát. A "társasági viszonyokból" származó jogviták tágabb értelmezése nem vonatkozhat olyan jogvitákra, amelyeket más jogszabály (védjegytörvény) értelmében különleges hatáskör szerint kell elbírálni, és végleg nem vonatkozhat olyan jogvitákra, melyben az illetékes fórum előtt (Országos Találmányi Hivatal védjegyosztálya) a jogvita folyamatban van. A sérelmezett igazgatótanácsi határozatra is csak akkor vonatkozott volna a választottbírósági kikötés, ha annak tárgya a társasági szerződésből, illetve a társasági viszonyból származna. Márpedig az egyesülés tagjai között folyamatban lévő jogvita egy védjegyjogi vita, így nem tekinthető társasági viszonyból származó vitának. Az igazgatótanács pedig e kérdésben hozott a felperest kötelező határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6000 Ft fellebbezési eljárási költséget. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást, azt hogy az igazgatótanács a határozat hozatalkor nem volt határozatképes, helyesen állapította meg. A tényállás megváltoztatására alkalmas tényt vagy új bizonyítékot az alperes nem jelölt meg.
A hatásköri kifogás kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes az első fokú eljárás során nem kifogásolta a bíróság eljárását, és nem hivatkozott a választottbírósági kikötésre sem. Az iratokhoz csatolt társasági szerződés 18/A. pontja, illetőleg a 20/A. pontja úgy rendelkezik, hogy "amennyiben a társasági szerződéssel kapcsolatban vita keletkezik, azt a felek igyekszenek békés úton elintézni. Ha ez nem vezet eredményre, alávetik magukat a Magyar Gazdasági Kamara Választott Bírósága kizárólagos hatáskörének és illetékességének". Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság állandó gyakorlata szerint nincs helye választott-bírósági hatáskör megállapításának, ha a felek erre vonatkozólag a szerződésbe foglalt megállapodásuktól kölcsönös ráutaló magatartással eltértek. A másodfokú bíróság szerint abból a körülményből, hogy a felperes a keresetlevelet az általános hatáskörű bírósághoz nyújtotta be, az alperes pedig az egész eljárás során nem hivatkozott a választottbírósági hatáskörre, az a következtetés vonható le, hogy a felek ráutaló magatartással egyetértőleg eltértek a választottbírósági kikötéstől. Az alperes kérelme egyébként nem fér össze a jóhiszemű joggyakorlásnak a Pp. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott követelményével, és ezért nem eredményezheti az ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetlevél és az iratok áttételét. A másodfokú bíróság hivatkozott a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvényre, mely szinten ezt a joggyakorlatot vette át, azonban a felek jogviszonyára a későbbi hatálybalépés miatt nem alkalmazható.
Az alperes 1995. október 11-én felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú bíróság ítélete ellen, amelyben kérte az eljárás megszüntetését, az első és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, valamint a keresetlevél áttételét az illetékes választottbírósághoz. Kérelmében előadta, hogy a felek a társasági szerződésben írásban kikötötték jogvitájuk esetére a választott bíróság hatáskörét és illetékességét, melytől a felek nem térhettek el ráutaló magatartással, mivel ez a társasági szerződés módosítását jelentette volna. A Gt. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a társasági szerződést, illetve annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Tehát ez a szerződésmódosítás az alakiságok mellőzése miatt - a Ptk. 217. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében - semmis lett volna.
Állítása szerint nem ráutaló magatartásról, hanem tévedésről, a "választottbírósági kikötés elnézéséről" volt szó. Erre tekintettel az alperes a jóhiszemű pervitel szabályait nem sértette meg azzal, hogy csak a fellebbezés során hivatkozott a hatásköri kifogásra, hiszen a per korábbi szakaszában "nem volt tudatában" a hatáskör és illetékesség hiányának. A másodfokú bíróság indokolására reagálva kifejtette, hogy az állandó bírói gyakorlat, a felhívott bírói döntések az ítéletet nem alapozzák meg. Hivatkozott viszont a BH 1992/2. számában közzétett 112. számú eseti döntésre, mely kimondja, hogy bármely társasági határozatnak a Gt. 44. §-a szerinti felülvizsgálata is olyan "társasági szerződéssel kapcsolatos" jogvitának minősül, melyre a választottbíróság eljárása kiköthető, továbbá a BH 1994/2. 89. sz. eseti döntésére, amely rögzíti, hogy ha a választottbírósági eljárás kikötésre kerül, a Pp. 360. §-ának (3) bekezdését nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel ez esetben más eljárásnak nincs helye.
A felperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását, a jogerős határozat hatályában való fenntartását kérte, mert szerinte az alperes megsértette a Pp. 5. §-ának (1) bekezdése alapján tőle elvárható jóhiszeműséget, hiszen az első fokú eljárásban nem hivatkozott a választottbírósági kikötésre, és ez - ügyvédi képviselet esetén - nehezen fogadható el tévedésnek. Továbbá megállapítja, hogy a per tárgya nem társasági szerződéssel kapcsolatos vita volt, és a választottbírósági kikötéssel egyik fél sem kívánt élni. A felülvizsgálni kért jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő.
A Gt. 18. §-ának megfelelően a társaság tagjainak a társasági jogviszonnyal kapcsolatos egymás közötti, valamint a társaság és tagjai közötti jogviták eldöntésére a felek kiköthetik a választottbíróság hatáskörét. A társasági szerződés 18/A, illetőleg a 20/A. pontja - a törvényi rendelkezéssel összhangban - a következőképpen szól: "ha a társasági szerződéssel kapcsolatban vita keletkezik, alávetik magukat a Magyar Gazdasági Kamara Választottbírósága kizárólagos hatáskörének és illetékességének - amennyiben a vita békés úton való rendezése nem vezet eredményre." A társasági szerződés 7/K., illetve a módosított társasági szerződés 6/K. pontjában a tagok kötelezettséget vállaltak a tisztességes szabad verseny szabályainak és az egyesülés által kidolgozott etikai normáknak a betartására. Az 1989. december 5-i igazgatótanácsi ülésen elfogadott etikai szabályzat 2. pontja szerint az egyesülés "valamennyi tagja kötelezettséget vállal a társasági szerződés értelmében az itt megfogalmazott etikai szabályok követésére"; 13. pontja szerint a védjegyoltalom, illetve annak érvényesítése azonban mások jogait vagy jogos érdekeit nem sértheti. Másik jogának és jogos érdekeinek sérelmét jelenti különösen az, ha az egyesülés tagja úgy jegyeztet be saját javára védjegyet, illetve a védjegyoltalomból fakadó jogait úgy érvényesíti, hogy ezekkel kizárólagosságot biztosít a maga számára olyan termékek forgalmazásában, amelyeket azonos megnevezéssel jogszerűen más is előállíthat vagy forgalmazhat. A felperesre sérelmes határozat e tárgyban tartalmaz kötelezést, ezért a határozattal kapcsolatos vita a társasági szerződéssel kapcsolatos jogvita, amelyre a tagok a választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki. A jogvita elbírálására még irányadó Pp. 360. §-ának (3) bekezdése alapján választottbírósági szerződés esetén más eljárásnak nincs helye.
A másodfokú bíróság indokolásával szemben a felek nem térhettek el a választottbírósági kikötéstől ráutaló magatartással, mivel ez ténylegesen a társasági szerződés módosítását jelentette volna, és azért sem, mert a Gt. 19. §-a (2) bekezdésének megfelelően a társasági szerződést, illetve annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.
A bíróság a Pp. 28. §-a alapján a hatáskör hiányát hivatalból veszi figyelembe. Az elsőfokú bíróságnak a hatáskör vizsgálata után a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - ha a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, de a 129. § rendelkezése nem alkalmazható - idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania, illetve az eljárás bármely szakaszában a pert hivatalból a 157. § a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie, és - a 129. §-nak megfelelően - a keresetlevélnek a hatáskörrel rendelkező bírósághoz való áttételéről kellett volna rendelkeznie. Az alperes ugyan csak a fellebbezési szakban hivatkozott a hatásköri kifogásra, de a másodfokú bíróságnak a fentebb hivatkozottakra figyelemmel a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna eljárnia.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a Pp. 275/B. §-a alapján alkalmazandó - Pp. 251. §-a (1) bekezdésének megfelelően a pert megszüntette, az első- és másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte [a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében írtakra figyelemmel nem vizsgálva az elkésettség kérdését], és rendelkezett a keresetlevélnek - a jogvitában hatáskörrel és illetékességgel rendelkező - Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara melletti állandó választottbírósághoz való áttételéről. (Legf. Bír. Gfv. X. 32 925/1995. sz.)