adozona.hu
BH 1997.3.144
BH 1997.3.144
A hitelező követelésének kielégítése, ha a gazdálkodó szervezet a részére tulajdonjog-fenntartással eladott dolgot a felszámolás közzététele előtt értékesítette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 57. § (1) bek., Ptk. 94. § (2) bek., 119. §, 368. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. D. GmbH a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet részére több részletben különböző gépipari termékeket adott el, és a számlákon feltüntette, hogy az áru tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. Ennek ellenére a kft. ügyvezetője a felszámolást megelőzően ezeket a tárgyakat értékesítette, de a vételárat nem fizette meg az eladó hitelezőnek.
A hitelező a felszámolónak bejelentette, hogy az adós 38 904 DEM összeggel tartozik, ezért kérte, hogy az ennek megfelelő érték...
BH 1997.3.144 A hitelező követelésének kielégítése, ha a gazdálkodó szervezet a részére tulajdonjog-fenntartással eladott dolgot a felszámolás közzététele előtt értékesítette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 57. § (1) bek., Ptk. 94. § (2) bek., 119. §, 368. § (1) és (2) bek.].
A B. D. GmbH a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet részére több részletben különböző gépipari termékeket adott el, és a számlákon feltüntette, hogy az áru tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. Ennek ellenére a kft. ügyvezetője a felszámolást megelőzően ezeket a tárgyakat értékesítette, de a vételárat nem fizette meg az eladó hitelezőnek.A hitelező a felszámolónak bejelentette, hogy az adós 38 904 DEM összeggel tartozik, ezért kérte, hogy az ennek megfelelő értékű és a számlákon szereplő árut mint jogos tulajdonát részére adja ki, vagy annak összegét a felszámolási eljárás eredményétől függetlenül fizesse meg. A felszámoló a bejelentett követelést elismerte, álláspontja szerint azonban ezt csak a felszámolási eljárás keretében lehet kielégíteni, és azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolta be.
A felszámoló intézkedése miatt a hitelező kifogást terjesztett elő, amelyben kérte az adóst vagy az áru, vagy annak ellenértéke haladéktalan kiadására, illetve kifizetésére kötelezni.
Az elsőfokú bíróság végzésével arra kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező részére 15 napon belül 38 904 DEM-et vagy annak megfelelő forintösszeget fizessen ki. A végzés indokolásában megállapította, hogy az iratoknál elfekvő számlákból kitűnően a hitelező a tulajdonjog fenntartásával adta el az árut az adós kft.-nek a Ptk. 368. §-ának (1) bekezdése értelmében. E jogszabályhely (2) bekezdése kimondja, hogy a vevő a tulajdonjog fenntartása idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ilyen körülmények között az adós rendelkezési jogosultsága a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében hiányzott. A módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a hitelező által jogfenntartással eladott vagyontárgyakkal az adós nem rendelkezhetett, az eladott vagyontárgy nem tartozott a felszámolási eljárás körébe vonható vagyontárgyak közé, emiatt a felszámoló köteles a ki nem egyenlített vételárat, a felszámolási eljárástól függetlenül, a meglévő vagyonból kielégíteni.
A végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felszámolás elrendelése előtt a társaság ügyvezetője a kifogást tevő hitelező tulajdonát képező ingóságokat az adásvételi szerződésben foglalt tulajdonjog fenntartása figyelmen kívül hagyásával értékesítette. Az értékesítés a társaság nevében történt, ezért az erre irányuló hitelezői igényt nyilvántartásba vette, és amennyiben a társaság vagyona arra fedezetet biztosít, ki tudja elégíteni. Az elsőfokú bíróság végzésének az a rendelkezése, amely 15 napon belül készpénzfizetésre kötelezi a felszámolót, sérti a többi hitelező jogos érdekeit, hiszen semmiféle jogcím nem ad lehetőséget arra, hogy a hitelezői igényt felszámolási költségként vagy egyéb kielégítési elsőbbséget biztosító igényként kezelje.
A fellebbezésre adott észrevételeiben a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a tulajdonjog az ellenérték megfizetésének elmaradása miatt továbbra is a hitelező céget illeti meg. Tekintettel arra, hogy az adós ügyvezetője úgy értékesítette más tulajdonát, hogy azt a társaság nevében tette, a felszámoló az elsőfokú bíróság végzése szerint köteles helytállni. Nem fogadható el az az álláspont, hogy egyszerű hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni ezt az igényt és a fedezeti vagyon függvényében kielégíteni. A jóhiszeműen eljáró külföldi hitelezővel szemben méltánytalan lenne, ha a tulajdonában maradt áruját a társaság nevében eljáró ügyvezető minden következmény nélkül értékesíthetné úgy, hogy azért a társaság ne lenne köteles közvetlenül és más hitelezőket megelőzően felelni.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, téves azonban az erre alapított jogi következtetése.
A tulajdonjog fenntartásával eladott áru a felszámolás kezdő időpontjában már nem volt meg, mert azt megelőzően az adós ügyvezetője azt az adós gazdálkodó szervezet nevében másnak értékesítette. Emiatt nincs lehetőség annak ellenértékét ma már máshonnan, mint az adósnak a Cstv. 4. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás alá tartozó vagyonából kiegyenlíteni. Az értékesített áruféleségek ellenértékét az adós nem helyezte elkülönített számlára sem, így a vagyonának részét nem képező értékesített dolog helyébe lépett ellenértéket sem lehet a felszámolási vagyontól különálló vagyonnak tekinteni. Az adós a más tulajdonába tartozó ingóságok értékesítésének ellenértékeként pénzt kapott, amely a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében, mint birtokba vehető dolog, tulajdonjog tárgya lehet. A Ptk. 119. §-ából pedig az következik, hogy adásvételi szerződés alapján átadott ellenértékre vonatkozóan az adós tulajdonjogot szerzett.
Az a körülmény, hogy az adós gazdálkodó szervezet a tulajdonjog-fenntartással részére átadott, birtokába került ingóságokat értékesítette, a hitelező javára pénzkövetelést keletkeztet. Ennek kiegyenlítésére pedig nem kerülhet máshonnan sor, mint a felszámolás körébe tartozó vagyonból. Ebből következik, hogy a felszámolónak azt hitelezői igényként kell besorolnia a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend szerint.
Ezt a felszámoló helyesen tette meg, eljárása nem jogszabálysértő, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kifogást megalapozottnak találva, a felszámolót a ki nem fizetett vételárrész 15 napon belüli megfizetésére kötelezte. A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a módosított Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján a kifogást elutasította. (Legf. Bír. Fpk. VI. 33 376/1995. sz.)