adozona.hu
BH 1997.3.142
BH 1997.3.142
Ha a hitelező az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát gyakorolta és a vételárat megfizette, a felszámoló az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására vagy a szerződéstől való elállásra nem jogosult, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése még nem történt meg. A szerződést a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára hivatkozva a felszámoló a felszámolási eljárás során nem, hanem cs
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1991. július 29-én az adós és az R. Kft. hitelező vállalkozási szerződés kötöttek az Ny. város I. u. 2. szám alatt üzletek, irodák, lakások kivitelezésére. 1991. augusztus 29-én az e szerződést kiegészítő okirat 2. pontjában az adós 3 évre, de legkésőbb a felek egymással szembeni, vállalkozási szerződésből fakadó vagyoni követelésének végleges kielégítéséig a szerződéshez tartozó dokumentumban megjelölt 71 m2 területű irodára a vállalkozó részére vételi jogot biztosított. A kiegészítő okirat ...
BH 1997.3.142 Ha a hitelező az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát gyakorolta és a vételárat megfizette, a felszámoló az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására vagy a szerződéstől való elállásra nem jogosult, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése még nem történt meg. A szerződést a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára hivatkozva a felszámoló a felszámolási eljárás során nem, hanem csak a felszámolási eljárást lefolytató bíróság mint perbíróság előtt támadhatja meg [1991. évi IL. törvény* (Cstv.) 40. § (1) bek., 47. § (1) bek., 48. § (1) bek., Ptk. 117. § (3) bek., 236. § (1) és (2) bek., 365. § (1) bek., 375. § (1) bek.].
1991. július 29-én az adós és az R. Kft. hitelező vállalkozási szerződés kötöttek az Ny. város I. u. 2. szám alatt üzletek, irodák, lakások kivitelezésére. 1991. augusztus 29-én az e szerződést kiegészítő okirat 2. pontjában az adós 3 évre, de legkésőbb a felek egymással szembeni, vállalkozási szerződésből fakadó vagyoni követelésének végleges kielégítéséig a szerződéshez tartozó dokumentumban megjelölt 71 m2 területű irodára a vállalkozó részére vételi jogot biztosított. A kiegészítő okirat 3. pontjában a vételárat 1 775 000 Ft+áfában határozták meg azzal, hogy a vételi jog gyakorlásának időpontjában azt a szerződő felek jogosultak közös írásbeli nyilatkozattal módosítani. Az 1994. július 1-jén készültjegyzőkönyvben a felek a vételárat a közösen beszerzett szakértői vélemény alapján áfával együtt 3 683 125 Ft-ban határozták meg. Ugyanekkor a vállalkozó (hitelező) akként nyilatkozott, hogy a fenti vételár mellett él vételi jogával. A felek megállapodtak abban, hogy egymással szembeni követelésük beszámításával a megbízó (adós) tartozik még a vállalkozónak bruttó 190 000 Ft-tal, melyet e napon kiegyenlít, az iroda vételárát pedig a vállalkozónak leszámlázza. Kijelentették, hogy ezen túlmenően egymással szemben követelésük nem áll fenn.Az adós ellen a felszámolási eljárást az elsőfokú bíróság elrendelte; a felszámolási eljárásra a csőeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szól 1991. évi IL. törvénynek (Cstv.) a módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az 1994. szeptember 23-án kelt levelével az adós felszámolója az 1994. június 1-jei jegyzőkönyvben foglalt adásvételi szerződést - melynek alapja a 1991. augusztus 29-i vállalkozási szerződést kiegészítő nyilatkozat - a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal felmondta, és arról értesítette a hitelezőt, hogy az ingatlant nyilvános pályázat útján fogja értékesíteni. Egyúttal tájékoztatta, hogy intézkedése ellen 8 napon belül élhet kifogással.
A hitelező a felszámoló intézkedése miatt kifogást terjesztett elő, annak megállapítását kérve, hogy az azonnali hatályú felmondás törvénysértő és megalapozatlan. Álláspontja szerint a felszámoló csak az egy éven belül kötött megállapodások felmondására jogosult. A megállapodásra azonban több mint 3 éve, 1991. augusztus 29-én került sor, ezt követően egyoldalú nyilatkozattal a vételi jogát gyakorolta, és a vételárat is kiegyenlítette beszámítás útján. Az elsőfokú bíróság a feleket személyesen meghallgatta. Ennek során a felszámoló a felmondást azzal pontosította, hogy nem magát az 1991. augusztus 29-i szerződést kiegészítő okiratot mondta fel, hanem az 1994. június 1-jei megállapodást, amelynek alapja az adós által vételi jogot biztosító, a szerződést kiegészítő okirat. Hivatkozott arra, hogy a szerződés nem ment teljesedésbe, mert az adós az őt terhelő 190 000 Ft-ot a hitelező részére még nem teljesítette. A kifogásoló jogi álláspontja azt volt, hogy egyoldalú nyilatkozatával gyakorolta a vételi jogot, a vételárat a maga részéről kiegyenlítette. Annak pedig nincs jogi jelentősége, hogy az adós 190 000 Ft-tal még tartozik.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolónak az intézkedését megsemmisítette. Megállapította, hogy a felek közötti szerződést teljesítettnek kell tekinteni, mert a vételi jog tárgyát képező ingatlan tekintetében a vételár teljes kiegyenlítése megtörtént, így a felmondásra jogi indok nincs a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján sem. E törvényhely egyébként is a még fennálló, tehát teljesedésbe nem ment vagy folyamatos kötelezettségekkel járó szerződés felmondására biztosít a felszámoló részére jogot, amelynek kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség.
A végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben a kifogás elutasítását kérte, illetőleg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára tekintettel a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot kérte újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítani. Fellebbezésének indokaként megismételte az első fokú eljárásban kifejtett azt a jogi álláspontját, hogy a szerződés nem teljesült. A tulajdonjognak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor, melynek egyik oka, hogy 1991. október 7-én 50 000 000 Ft és járulékai erejéig az ingatlanra jelzálogjogot és elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be. Másrészt a vételár teljes kiegyenlítése nem történt meg.
Új tényként hivatkozott arra, hogy amikor a vállalkozási szerződésbe a kifogást előterjesztő hitelező vállalkozóként belépett, az épületnek a készültségi foka 65,6%-os volt. Így neki csak a hiányzó munkákat kellett elvégezni a szerződésben megjelölt várható és kalkulált 12 000 000 Ft-ért. Ezzel szemben a vitatott elszámolási jegyzőkönyvben mindkét fél által elfogadott végösszeg 30 499 565 Ft, amely a bírói gyakorlat szerinti 30%-os feltűnő értékaránytalansági mértéket lényegesen meghaladja. Megítélése szerint a jelen eljárás keretében van lehetőség az értékaránytalanság kiküszöbölésére vagy a szerződés hatálytalanítására. A fellebbezésre a hitelező észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az arra alapított jogi döntése is.
Az 1991. augusztus 29-én kelt vállalkozási szerződést kiegészítő okiratban az adós gazdálkodó szervezet a hitelező részére a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében szabályozott vételi jogot (opció) engedett. Ennek alapján a hitelező (vállalkozó) az 1994. június 1-én kelt jegyzőkönyvben foglaltak szerint egyoldalú nyilatkozatával a szerződésben meghatározott ingatlant megvásárolta. A vétel írásba foglalása is megtörtént, így ezzel a felek között az adásvételi szerződés létrejött, melynek folytán a felekre a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek hárultak. Ennek folytán az eladó köteles a dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni, a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek között a jegyzőkönyvben foglalt beszámítással a vételi jogot gyakorló hitelező a maga szerződéses kötelezettségét teljesítette, ezt az eladó (adós) elfogadta, tudomásul vette, így a felek között az ügylet lezárult, s nem keletkezett olyan folyamatos jogviszony, amely felmondással megszüntethető. A jogviszony természete folytán a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése szerint az azonnali hatályú felmondás nem lehetséges, de a szerződéstől való elállás sem illeti meg a felszámolót annak folytán, mert a felek a szolgáltatást teljesítették. Egymással szembeni igényeiket kölcsönösen beszámítással rendezték. Az adóst terhelő fennmaradt 190 000 Ft tartozás már nem a vételi jog gyakorlásával kapcsolatos nemteljesítés, hanem az azt meghaladó vállalkozói díjból eredő tartozás, amelyet a hitelező jogosult vagy elengedni, vagy a felszámolási eljárásban érvényesíteni.
A kifogás elbírálása szempontjából annak sincs jogi jelentősége, hogy a kifogást előterjesztő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére nem került sor, illetve hogy az ingatlanra jelzálogjog és elidegenítési tilalom bejegyzése történt. A kifogást előterjesztő ugyanis a vételi jog gyakorlása folytán a Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése alapján tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését jogszerűen kérheti. Nem itt eldöntendő kérdés, hogy erre miként kerülhet sor.
Az adós felszámolója fellebbezésében a szerződés megtámadásának szándékát jelentette be a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága miatt. E jogát a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése szerint a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott megtámadási határidő megkezdésétől számított egy éven belül közölheti a másik féllel, és a közlés eredménytelensége esetén a bíróság előtt jogosult érvényesíteni, de nem a felszámolási eljárásban, hanem a Cstv. 40. §-a (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság mint perbíróság előtt. A Cstv. 40. §-ában meghatározott megtámadási jogosultságán felül ugyanis a felszámolónak - annak folytán, hogy a Cstv. 48. §-a (1) bekezdése feljogosítja az adós követeléseinek behajtására - fennmaradtak a Ptk.-ban meghatározott szerződés-megtámadási jogosultságai is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Kf. 94/1994. sz., Legf. Bír. Fpk. VI. 30.414/1995. sz.)
*Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, a tétel azonban a módosított szabályozás alapján is helytálló.