adozona.hu
BH 1997.3.139
BH 1997.3.139
Nem ad alapot a bíróság ítéletében a kötelezettség teljesítésére vonatkozó határidő megállapításának mellőzésére, továbbá teljesítés helyett megállapítás követelésére az, hogy a per során az alperes ellen felszámolási eljárás indult [Pp. 123. §, 213. § (1) bek., 217. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek között létrejött vállalkozási szerződésben a felperes Sz. város Kőzúzó úti telephelye villamosenergia-ellátására vállalkozott 1991. július 30-i befejezési határidővel. A létesítmény átadás-átvételére 1991. szeptember 28-án került sor. A felperes számlájából a megrendelő alperes 109 774 Ft-ot a teljesítési késedelemre hivatkozással nem fizetett ki.
A felperes a ki nem egyenlített 109 774 Ft vállalkozói díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kerese...
A felperes a ki nem egyenlített 109 774 Ft vállalkozói díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert véleménye szerint a 47 napos késedelem miatt késedelmi kötbér címén jogszerűen tartotta vissza a követelt összeget.
Az elsőfokú bíróság tanúkat hallgatott meg, majd szakértői bizonyítást folytatott le. Ezt követően meghozott ítéletében kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 109 774 Ft tőkét, ennek 1991. szeptember 18-tól a kifizetés napjáig a mindenkor esedékes jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő késedelmi kamatot és 6595 Ft perköltséget. A szakértői véleményt elfogadva a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes terhére felróható késedelem nem állapítható meg, a felperest tehát a számlával igazolt vállalkozói díj megilleti. Az alperes az érdemi nyilatkozaton túl arra is hivatkozott, hogy az alperes felszámolására tekintettel csak megállapítási határozat lenne hozható, marasztalási határozat nem. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes keresetét 1992. október 15-én nyújtotta be, az alperes ellen megindított felszámolási eljárást pedig a Cégközlöny 1994. évi 8. számában tették közzé. A perbeli esetben tehát az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint nem a felszámolást elrendelő bíróság jár el.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének teljesítési határidőt tartalmazó marasztaló rendelkezését mellőzze, és az ügyben a Pp. 123. §-a értelmében megállapítási ítéletet hozzon. Nem vitatta az alperes fizetési kötelezettségének jogalapját és összegszerűségét sem, de fenntartotta azt a korábbi jogi álláspontját, hogy az alperes ellen a folyamatban lévő felszámolási eljárásra tekintettel az ügyben marasztaló határozat nem, csak megállapító határozat hozható. Az alperes mint felszámolás alatt álló adós a felszámolására irányadó 1991. évi IL. törvény alapján köteles teljesíteni, azaz a felszámoló köteles a jogerős ítéletben meghatározott összegeket a zárómérlegbe besorolni. Jogszabály határozza meg az egyes pontokba besorolt követelésekre történő fizetések esedékességét. Amennyiben a felperes mint hitelező a felszámoló intézkedésével nem ért egyet, úgy a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogást terjeszthet elő. A kifogás elbírálására a felszámolást elrendelő bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. A fent előadottakra tekintettel a teljesítési határidő meghatározása ellentétes a felszámolásra vonatkozó törvényi előírásokkal.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes lejárt követelésének érvényesítése végett marasztalásra irányuló kereseti kérelmet terjesztett elő, még mielőtt az alperes ellen a felszámolási eljárás megindult volna. A bíróság a Pp. 213. §-ának (1) bekezdése szerint az érvényesített kereseti kérelmek tárgyában dönt, ezért marasztaló ítéletet hozott. A Pp. 217. §-ának (1) bekezdése azt is előírja, hogy a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint 15 napos határidőt kell szabni. Mindezek alapján helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor az alperest a jogalapjában és összegszerűségében nem vitatott vállalkozói díj megfizetésére 15 napos határidővel kötelezte.
A fenti döntés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperes ellen időközben megindult a felszámolási eljárás. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény nem zárja ki azt, hogy a felperes teljesítést követelhessen, és nem ad alapot megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésére sem. Amennyiben a felperes a Pp. 123. §-a szerinti megállapításra irányuló kereseti kérelmet terjesztett volna elő, azt a bíróságnak el kellett volna utasítania, mert a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek a perbeli esetben nem álltak fenn. A perbíróságnak a Pp. szabályait kellett alkalmaznia, ugyanakkor a felszámolást elrendelő bíróságnak a felperes követelésének kielégítése során az 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és a sikertelenül fellebbező alperest az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 6590 Ft illeték utólagos megfizetésére kötelezte. (Főv. Bír. 37 G. 53 145/1992. sz., Legf. Bír. Gf. V. 31 494/1995. sz.)