adozona.hu
BH 1997.1.48
BH 1997.1.48
Az adós elleni felszámolási eljárásban a hitelező követelése zálogjoggal biztosított követelésként csak akkor sorolható be, ha a zálogjogot az adós felszámolás körébe tartozó vagyonára alapították [1991. évi IL. tv.* (Cstv.) 4. §, 48. § (1) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező K. Bank Rt. 1992. augusztus 25-én feltétlen és visszavonhatatlan garanciát vállalt az M. Bank Rt. javára az I. P. Kft.-nek mint használónak két lízingszerződés alapján fennálló használatidíj-fizetési kötelezettsége teljesítéséért. A nyilatkozat viszontbiztosítékaként a kapcsolódó megbízási szerződésben a követelés és járulékai erejéig jelzálogjogot alapítottak az M. Sz. tulajdonában álló, természetben B. község Attila u. 1. szám alatt elhelyezkedő ingatlanra. A garancianyilatkozath...
BH 1997.1.48 Az adós elleni felszámolási eljárásban a hitelező követelése zálogjoggal biztosított követelésként csak akkor sorolható be, ha a zálogjogot az adós felszámolás körébe tartozó vagyonára alapították [1991. évi IL. tv.* (Cstv.) 4. §, 48. § (1) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.].
A hitelező K. Bank Rt. 1992. augusztus 25-én feltétlen és visszavonhatatlan garanciát vállalt az M. Bank Rt. javára az I. P. Kft.-nek mint használónak két lízingszerződés alapján fennálló használatidíj-fizetési kötelezettsége teljesítéséért. A nyilatkozat viszontbiztosítékaként a kapcsolódó megbízási szerződésben a követelés és járulékai erejéig jelzálogjogot alapítottak az M. Sz. tulajdonában álló, természetben B. község Attila u. 1. szám alatt elhelyezkedő ingatlanra. A garancianyilatkozathoz kapcsolódó megbízási szerződésben az M. Sz. tulajdonában álló másik ingatlanra alapítottak jelzálogjogot.Az adós ellen a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem 1993. május 7-én érkezett a bíróságra, a felszámolásra vonatkozó közlemény pedig a Cégközlöny 1993. július 8-án megjelent számában jelent meg. A hitelező a felszámolónak a hitelezői igényét bejelentette, amit a felszámoló az 1991. évi IL. törvénynek (Cstv.) a módosítás előtti 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába soroltan igazolt vissza.
A felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogásában a hitelező a bankgarancia beváltásából eredő követelésének a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolására kérte utasítani a felszámolót.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a zálogtárgy nem az adós vagyona, ezért az 57. § (1) bekezdésének b) pontjába a hitelező igénye nem sorolható. Ezt erősíti meg a Cstv. 58. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a b) pontba foglalt követeléseket a zálogtárgy értékesítésekor kell kielégíteni. Abban az esetben, ha a zálogtárgy nem az adós vagyona, a zálogtárgyból az általános szabályok szerint kereshet kielégítést a hitelező. Az adós felszámolójának előadása szerint az M. Sz. ellen megindult felszámolási eljárás ügyében a hitelező a követelését szintén bejelentette, és ott a felszámoló jelzálogjoggal biztosított követelésként be is sorolta. Az erre vonatkozó iratokat azonban a hitelező felhívás ellenére nem nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
A végzés ellen a kifogást előterjesztő hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatásával kérte a kifogásának helyt adni. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a követelés lejártával a jogosult akár egyidejűleg is fordulhat mind a személyi, mind a dologi kötelezettel szemben. Így a dologi kötelezett M. Sz. felszámolási eljárásában bejelentett követelése nem zárja ki azt, hogy a személyes kötelezett ellen indított felszámolási eljárásban is bejelentse követelését. A Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja nem tesz különbséget a zálogjogos követelések között aszerint, hogy a biztosíték az adós vagyonába tartozik vagy sem. A hitelezői kategóriákba történő besorolást nem befolyásolhatja az a tény, hogy a kielégítés alapjául szolgáló vagyontárgy már nem áll, vagy egyáltalán nem is állt rendelkezésre.
A fellebbezésre az adós észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytálló az arra alapított jogi következtetése is.
A fellebbezésében a hitelező arra helyesen hivatkozik, hogy a szerződései alapján követelése kielégítése végett mind a személyi, mind a dologi kötelezettel szemben jogosult igényt érvényesíteni. Mindez azonban nem jelenti a követelések azonos besorolását. Az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a hitelező igénye a zálogjoggal biztosított követelésként csak akkor lenne besorolható az adós elleni felszámolási eljárásban, ha a zálogjogot az adós gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonára (Cstv. 4. §) alapítják. Amennyiben ugyanis a zálogtárgy nem tartozik a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe vont vagyonához, a Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esedékesség időpontjában, a zálogtárgy értékesítésekor, nem lehetséges annak kielégítése sem. A zálogjoggal biztosított követelés esetén a hitelezőnek előnyös kielégítési sorrendet csupán akkor lehet elérnie, amennyiben a zálogjogot az adós felszámolás körébe tartozó vagyonára alapították. Egyebekben a felszámolónak a gazdálkodó szervezet vagyonához nem tartozó ingatlanok értékesítésére jogi lehetősége sincs, mert a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdéséből következően csak a felszámolás alá vont adós gazdálkodó szervezet vagyonát értékesítheti.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámoló besorolása a jogszabályoknak megfelel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 5. FpK. 83/1993. sz. - Legf. Bír. Fpk. VI. 31.605/1994. sz.)
*Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, a tétel azonban a módosított szabályozás alapján irányadó.