adozona.hu
BH 1997.1.46
BH 1997.1.46
Törvénysértően jár el az elsőfokú bíróság, ha a hitelezőnek az adós felszámolása iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül azért utasítja el, mert a hitelező az adóshoz intézett, fizetésre való felszólítás megtörténtét igazolta ugyan, de nem bizonyította, hogy az adós a követelést nem vitatta. Ilyen esetben a kérelmet - a szükséges bizonyítási eljárást követően - érdemben kell elbírálni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (1) és (3) bek., 25. § (1) bek. c) pont, 26. §, 27. § (2) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság végzésével - a módosított 1991. évi IL. törvény 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül elutasította a hitelező 1994. augusztus 15-én benyújtott, az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolása iránti kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a hitelező kétszeri felhívás ellenére sem tett eleget a kérelme hiányai pótlására kötelező bírósági végzésekben foglaltaknak. Első alkalommal a bíróság az adóssal szembeni követelés végrehajtha...
BH 1997.1.46 Törvénysértően jár el az elsőfokú bíróság, ha a hitelezőnek az adós felszámolása iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül azért utasítja el, mert a hitelező az adóshoz intézett, fizetésre való felszólítás megtörténtét igazolta ugyan, de nem bizonyította, hogy az adós a követelést nem vitatta. Ilyen esetben a kérelmet - a szükséges bizonyítási eljárást követően - érdemben kell elbírálni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (1) és (3) bek., 25. § (1) bek. c) pont, 26. §, 27. § (2) bek. a) pont].
Az első fokon eljárt bíróság végzésével - a módosított 1991. évi IL. törvény 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül elutasította a hitelező 1994. augusztus 15-én benyújtott, az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolása iránti kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a hitelező kétszeri felhívás ellenére sem tett eleget a kérelme hiányai pótlására kötelező bírósági végzésekben foglaltaknak. Első alkalommal a bíróság az adóssal szembeni követelés végrehajthatatlanságának az igazolására, majd ezt követően - a hitelező azon nyilatkozatára tekintettel, hogy csak fizetési felszólításokkal kísérelte meg követelése érvényesítését - a követelés adós általi "nem vitatásának" bizonyítására szólította fel a hitelezőt. A hitelező azonban ez utóbbit sem igazolta.Az elsőfokú bíróság a végzést csupán a hitelező számára kézbesítette, aki az ellen fellebbezéssel élt. Jogorvoslati kérelme az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására való utasítására irányult. Fellebbezése indokolásában előadta, hogy a határozatot jogszabálysértőnek tartja. Véleménye szerint nem helytálló a bíróság azon megállapítása, hogy nem teljesítette a hiánypótlási kötelezettségét. Az 1995. február 16-án kelt végzésben ugyanis a bíróság arra hívta fel a hitelezőt, hogy a korábbi végzésben megjelölt hiányt - a banki inkasszó; valamint az adós fedezethiányra vonatkozó banki igazolás csatolását - pótolja, vagy nyújtsa be az adóshoz intézett felszólító levél feladóvevényét. A végzésben írtaknak a hitelező 1995. február 24-én azzal tett eleget, hogy csatolta az adóshoz intézett, 1994. augusztus 11-én kelt, fizetési felszólítást tartalmazó levél postai feladóvevényét. A hitelező álláspontja az, hogy ezzel eleget tett a bírósági felszólításnak, hiszen a követelés nem vitatása nem feltétlenül kíván meg az adós részéről tevőleges magatartást, kifejezett elismerést. A "nem vitatás" megvalósul akkor is, ha az adós a fizetési felszólítást átveszi, de arra nem válaszol, kifogást nem emel, tehát a felszólítással szemben passzív magatartást tanúsít.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság az eljárás adatai alapján téves jogi következtetésre jutott.
A jelen, 1993. szeptember 2-a után kezdeményezett felszámolási eljárásra irányadó - a megyei bíróság által egyébként helyesen felhívott - módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 24. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben előadottak bizonyítására a szükséges iratokat is csatolni kell. A fizetésképtelenség három vagylagos kritériumát pedig a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése sorolja fel.
Az adott ügyben a hitelező a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozva kezdeményezte az adós felszámolását, azaz az adós fizetésképtelenségének okaként azt jelölte meg, hogy az a nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül - többszöri fizetési felszólítás ellenére - nem egyenlítette ki. Az eljárást megindító beadványához az adósnak címzett, 1994. július 20-i keltezésű - feltehetőleg faxon továbbított - levelet csatolt, majd a hiánypótlási eljárás keretében az 1994. augusztus 11-i keltezésű, ugyancsak fizetésre való felhívásnak minősülő levele 1994. augusztus 12-i postai feladóvevényét is benyújtotta. Helytálló a hitelező azon érvelése, hogy ez utóbbival valószínűsítette a követelése érvényesítésének megkísérlését. Az adós passzív magatartása, a követelésre való nyilatkozattétel hiánya a hitelező részéről nem bizonyítható.
A Cstv. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében akkor van helye a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasításának, ha a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kérelmező 8 napon belül nem vagy ismét olyan hiányosan adta be, hogy emiatt az nem bírálható el. A fent kifejtettek szerint a hitelező a kérelme alátámasztására szolgáló bizonyítékokat az elsőfokú hiánypótlási eljárás keretében csatolta, azok alapján a kérelme érdemben elbírálható.
A hitelezői kérelemnek az adós számára - a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése alapján való - kézbesítése után az adós nyilatkozatától függően szükséges bizonyítási eljárást követően állapíthatja csak meg az elsőfokú bíróság, hogy az adós valóban nem vitatta-e - a felszámolási eljárás kezdeményezése előtt - a hitelező követelését, valóban fennáll-e a fizetésképtelenségnek a hitelező által megjelölt feltétele. Ennek tisztázása azonban már az adós fizetésképtelenségének az érdemi vizsgálata körébe tartozik (Cstv. 26. §).
Lényeges eljárási szabálysértést is elkövetett a megyei bíróság azzal, hogy a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 130. §-ának (2) bekezdésében írtakat figyelmen kívül hagyva, a hitelezőnek az adós felszámolása iránt előterjesztett kérelmére hozott végzését - a hitelezői kérelem csatolásával együtt - nem küldte meg az adós számára. Ez a szabálysértés azonban a felszámolási eljárás folytatásával orvosolható.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot az eljárás - fentiek szerinti - további folytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az eljárási illeték összegének a megállapítását a Legfelsőbb Bíróság a módosított 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra tekintettel mellőzte (Legf. Bír. Fpk. II. 31.271/1995. sz.)