adozona.hu
BH 1997.1.45
BH 1997.1.45
Ha az adós ismeretlen hitelezőinek hirdetmény útján való meghívását a hitelezői egyetértés megszerzése érdekében tartott tárgyalásra elmulasztotta, a csődeljárást akkor is meg kell szüntetni, ha az adós arra hivatkozik, hogy nincs ismeretlen hitelezője [1991. évi IL. tv. 9. § (1) és (2) bek., 10. § (3) bek., 18. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós szövetkezet 1995. április 19-én előterjesztett kérelmére indult csődeljárást az első fokon eljárt bíróság a 8. sorszámú végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 10. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján, utalással a törvény 9. §-ának (1) bekezdésére - megszüntette, mert az adós elmulasztotta az ismeretlen hitelezőinek az ún. bizalmi szavazásra két országos napilapban közzétett hirdetmény útján való meghívását. Az eljárási illeték megfizetéséről való rendelkezé...
BH 1997.1.45 Ha az adós ismeretlen hitelezőinek hirdetmény útján való meghívását a hitelezői egyetértés megszerzése érdekében tartott tárgyalásra elmulasztotta, a csődeljárást akkor is meg kell szüntetni, ha az adós arra hivatkozik, hogy nincs ismeretlen hitelezője [1991. évi IL. tv. 9. § (1) és (2) bek., 10. § (3) bek., 18. § (4) bek.].
Az adós szövetkezet 1995. április 19-én előterjesztett kérelmére indult csődeljárást az első fokon eljárt bíróság a 8. sorszámú végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 10. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján, utalással a törvény 9. §-ának (1) bekezdésére - megszüntette, mert az adós elmulasztotta az ismeretlen hitelezőinek az ún. bizalmi szavazásra két országos napilapban közzétett hirdetmény útján való meghívását. Az eljárási illeték megfizetéséről való rendelkezést a bíróság a módosított 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján mellőzte.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós gazdálkodó szervezet élt fellebbezéssel, amelyben a határozat hatályon kívül helyezésével a csődeljárás folytatását elrendelő döntés hozatalát kérte. Fellebbezése indokolásául megismételte az elsőfokú eljárásban már kifejtett érvelését, amely szerint a Cstv. 9. §-ának (1) bekezdése második fordulatának önálló megfogalmazásából, illetve értelmezéséből, valamint "a szövegkörnyezetből" sem következik az, hogy az adósnak akkor is meg kell hívnia az ismeretlen hitelezőit, ha ilyenek nincsenek. Az adós szövetkezetnek pedig - jelentette ki a fél -, ismeretlen hitelezői nincsenek. Ennek alátámasztásaként korábban - 7. sorszám alatt - csatolta az adós könyvelését végző, pénzügyi és egyéb nyilvántartásait vezető A. T. Szövetkezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy nyilvántartásaiban az adós megalakulása óta nem szerepel ismeretlen hitelező.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az eljárás adatai alapján helytálló határozatot hozott. Az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésében nem hivatkozott olyan új tényre vagy bizonyítékra, amely alapul szolgálhatna az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatásához.
A Cstv. azon célból, hogy a fizetési haladék megadása, valamint a csődegyezség felől határozó tárgyalásokon az adós valamennyi - a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő - hitelezője részt vehessen, s ily módon ezek a tárgyalások a törvényi rendeltetésüket betölthessék, az adós számára nem csupán az ismert, hanem az ismeretlen hitelezők meghívását, értesítését is előírja [Cstv. 9. § (1), (2) bekezdés, 18. § (4) bekezdés]. Az ismeretlen mint melléknév jelentése szerint ilyennek minősül az, akit vagy amit nem ismerünk. A szó mindennapi, nyelvtani értelmével egyező a jogi tartalma is. Ismeretlen az a hitelező, akiről az adósnak nincs - még - tudomása, aki az adós nyilvántartásaiban nincs feltüntetve. Ebből következőn fogalmilag kizárt a fellebbező adós azon érvelésének helyessége, hogy nincsenek ismeretlen hitelezői, mert ilyenek - a csatolt nyilatkozattal igazoltan - nem találhatók a nyilvántartásaiban. Mindaddig, amíg az adós meg nem kísérelte két országos napilapban való hirdetmény-közzététellel értesíteni az előtte addig nem ismert hitelezőket, nem állíthatja alappal, hogy a csődeljárásban ismeretlen hitelezői nincsenek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Ez a döntés azonban nem zárja el az adóst attól, hogy újra csődeljárás lefolytatását kezdeményezze, mivel a Cstv. 7. §-ának (2) bekezdése csak akkor nem teszi ezt lehetővé a korábbi kérelem benyújtásától számított két éven belül, ha az adós a korábban lefolytatott eljárás során már részesült fizetési haladékban.
A Legfelsőbb Bíróság a módosított 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének i) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről való rendelkezést a törvény 57. §-a (1). bekezdésének a) pontjában foglaltakra tekintettel mellőzte. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság I. Cspk. 4/1995. - Legf. Bír. Fpk. II. 31.952/1995. sz.)