adozona.hu
BH 1997.1.44
BH 1997.1.44
A kiválással összefüggő vagyonátruházás illetékmentessége nem jelenti a kiválás folytán vagyon kiadása iránt indított per illetékmentességét; ha az ilyen per szünetelés következtében megszűnik, a mérsékelt illetéket meg kell fizetni [1992. évi II. tv. 34. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 58. § (2) és (4) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésében az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 58. §-ának (2) és (4) bekezdése alapján kötelezte a felperest, hogy az illetékhivatal felhívására fizessen meg 225 000 Ft illetéket. Döntését arra alapította, hogy a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetéket, illetőleg a mérsékelt illetéket az eljárás szünetelés folytán történő megszűnésekor az eljárást kedvezményező félnek, tehát a felperesnek kel...
A végzés ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az illeték megfizetésére történő kötelezésének mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény 34. §-ának (1) bekezdése szerint a kiválással kapcsolatban indított perek - mint amilyen a jelen ügy is - tárgyi illetékmentesek.
A fellebbezés alaptalan.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan a felperes 19 102 000 Ft értékű szövetkezeti vagyon kiadása iránt indított pert. Illetékfeljegyzési joga folytán a felperes nem rótt le kereseti illetéket, így annak illetőleg a mérsékelt illetéknek a megfizetésére az elsőfokú bíróság az eljárás szünetelés folytán történő megszűnésekor kötelezte.
A szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény 34. §-ának (1) bekezdése szerint a kiválással összefüggő vagyonátruházás adó- és illetékmentes. Tévesen hivatkozott azonban a felperes a fellebbezésében arra, hogy e szabály szerint az adott per tárgyi illetékmentes, azaz mentesít a kereseti illeték megfizetése alól. Ez a rendelkezés ugyanis nem a bírósági eljárási illetékek, hanem a vagyonszerzési, ezen belül is a vagyonátruházási illetékek megfizetése alóli mentességet jelenti. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor kötelezte a felperest a mérsékelt illeték megfizetésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az eredménytelenül fellebbező felperest pedig az It. 64. §-a szerint alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt és az It. 47. §-a (1) bekezdésének megfelelő mértékű fellebbezési illeték megfizetésére. (Somogy Megyei Bíróság 2. G. 40.049/1994. sz. - Legf. Bír. Gf. VI. 30.184/1996. sz.)