adozona.hu
BH 1996.12.659
BH 1996.12.659
A felszámoló által vitathatónak minősített hitelezői igények elbírálására nem a kifogásra irányadó szabályokat kell alkalmazni, de kifogás terjeszthető elő amiatt, hogy a felszámoló az ilyen igényt elbírálás végett nem küldte meg a felszámolást elrendelő bíróságnak [1991. évi IL. tv. 46. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. december 2. napján indult és a Cégközlönyben 1993. július 29-én megjelent 30. számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező 1994. június 3-án kifogással élt a felszámoló mulasztása miatt. Előadása szerint 23 481 871 Ft bejelentett hitelezői igényéből a felszámoló vitatott 2 000 085 Ft követelést, valamint azt, hogy az adós birtokában lévő 2 db meggymagozó gép tulajdonjogát a hitelező megszerezte. A vitatott hitelezői igényt elbírálás céljából n...
BH 1996.12.659 A felszámoló által vitathatónak minősített hitelezői igények elbírálására nem a kifogásra irányadó szabályokat kell alkalmazni, de kifogás terjeszthető elő amiatt, hogy a felszámoló az ilyen igényt elbírálás végett nem küldte meg a felszámolást elrendelő bíróságnak [1991. évi IL. tv. 46. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. december 2. napján indult és a Cégközlönyben 1993. július 29-én megjelent 30. számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező 1994. június 3-án kifogással élt a felszámoló mulasztása miatt. Előadása szerint 23 481 871 Ft bejelentett hitelezői igényéből a felszámoló vitatott 2 000 085 Ft követelést, valamint azt, hogy az adós birtokában lévő 2 db meggymagozó gép tulajdonjogát a hitelező megszerezte. A vitatott hitelezői igényt elbírálás céljából nem terjesztette be a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz. Ezzel mulasztást követett el. Másrészt kérte, hogy a bíróság hitelezői igényének adjon helyt, és kötelezze a felszámolót arra: a 2 000 085 Ft-os követelést is elismert követelésként igazolja vissza, továbbá kötelezze a bíróság az adóst 2 db meggymagozó gép értékének a megfizetésére, mivel időközben e két gépet a felszámoló értékesítette.A felszámoló ellenkérelme "a kifogás" elutasítására irányult. Védekezése szerint a vitatott 2 000 085 Ft hitelezői igény alaptalan, mert az összeget az adós ügyvezetője mint magánszemély vette át a hitelezőtől. Az adós pénzügyi nyilvántartásában ez az összeg nem szerepel, így a felszámolás tárgyát nem képezi. A hitelező ezt a követelést az ügyvezetővel szemben érvényesítheti. A vitatott 2 db meggymagozó gépre az adós az OTP-vel kötött zálogszerződést, amely megelőzi a hitelezővel kötött szerződést.
Az elsőfokú bíróság a hitelező "kifogását" elutasította. Megállapította, hogy a hitelező a kifogást 8 napon túl terjesztette elő, így az az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése értelmében elkésett. Ezen túlmenően "a kifogást" érdemben sem találta alaposnak. Megállapította, hogy a 2 000 085 Ft értékű készpénzfizetési utalványt Sz. Gy., az adós ügyvezetője nevére állították ki, az összeget Sz. Gy. vette át, aki azt nem fizette be az adós pénztárába. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ez az összeg az adós gazdálkodó szervezettől nem követelhető. Az átvételi elismervény, amelyre a hitelező a 2 db meggymagozó gépre vonatkozó tulajdonjogát alapítja, formailag nem tekinthető adásvételi szerződésnek. Abban ugyanis az adásvétel tárgyát pontosan nem jelölték meg. De a formailag megfelelő szerződést sem lehetne figyelembe venni, tekintettel "a H. GmbH tulajdonjog fenntartásával kapcsolatos iratokra", az OTP Rt. bankhitelt biztosító zálogszerződésével kapcsolatos irataira, valamint az adós ellen 1992. július 3-án indított csődeljárás irataiban foglaltakra. Hivatkozott a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésére illetve, 200. §-ának (2) bekezdésére is.
A végzés ellen a hitelező fellebbezéssel élt, és tartalmilag az első fokú végzés megváltoztatását kérte a következők szerint. A másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy kifogása nem késett el. Másrészt vitatott hitelezői igényének érdemi vizsgálata alapján állapítsa meg, hogy követelése a 2 000 085 Ft tekintetében alapos, továbbá a 2 db meggymagozó gép 6 000 000 Ft értékben a tulajdonát képezte. E 2 db gép értékének megfizetésére kötelezze a felszámolót. Fellebbezését azzal indokolta, hogy 1994. március 31-ig tartott az egyeztetése a felszámolóval, de az nem vezetett eredményre. Ezt követően abban a hiszemben volt, hogy a felszámoló a vitatott hitelezői igényt a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése alapján elbírálás végett a felszámolást elrendelő bírósághoz megküldi. Ezt azonban a felszámoló elmulasztotta. Mindezt az ügyben keletkezett és az első fokú eljárás során becsatolt levelezés alátámasztja.
Vitatott hitelezői igénye tekintetében arra hivatkozott, hogy a csődeljárás alatt biztosított az adósnak 14 000 000 Ft export-előfinanszírozási hitelt. Ennek egyik biztosítékaként a 2 db meggymagozó gép tulajdonjogát kötötték ki arra az esetre, ha a hitellel finanszírozott exportot a cég nem tudja teljesíteni. Ez a szerződés az OTP zálogjogát nem sérthette, mert a két zálogszerződés egyikében sem szerepelt zálogtárgyként a 2 db meggymagozó gép. Fedezetelvonásról nem lehet szó, rosszhiszeműség vagy ingyenes előny hiányában. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére történt hivatkozás is téves. A szerződő felek pontosan tudták, hogy mely gépekről van szó, csak 2 db meggymagozója volt az adósnak, az adós ezek vételárát az eredeti eladó felé már kiegyenlítette.
A fellebbezésre a felszámoló nem tett észrevételt.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A hitelező 1994. június hó 3-án érkezett beadványa kétféle igényt tartalmazott. Egyrészt kifogással élt a felszámoló azon mulasztása miatt, hogy vitatott hitelezői igényét elbírálás céljából nem terjesztette be a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz, másrészt a vitatott hitelezői igénye érdemi elbírálását kérte. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor mindkét igényt kifogásként bírálta el. A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében kifogásnak minősült a hitelezőnek az az előadása, hogy vitatott hitelezői igényét a felszámoló a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdésében meghatározott határidő alatt nem terjesztette be elbírálásra a bírósághoz, de a vitatott hitelezői igényt érdemben nem kifogásként kell elbírálni.
A hitelező kifogása elkésettség okából nem utasítható el az alábbi indokok miatt. A hitelező beadványának mellékleteiből - a felszámoló 1994. március 17-én kelt leveléből, valamint a hitelező erre adott, 1994. március 30-án kelt válasziratából - megállapítható, hogy eddig az ideig az érdekeltek között folyt az egyeztetés. A hitelező 1994. március 30-án kelt levelének kézhezvételét követően a felszámoló kötelezettsége lett volna, hogy az általa vitatott hitelezői igényt 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldje. Ez határidőben nem történt meg. Arra pedig az iratok közt nincs adat, hogy a felszámolónak e mulasztásáról a hitelező 1994. május 30-át megelőzően már tudomást szerzett volna.
A hitelezőnek a felszámoló által vitatott hitelezői igénye vagyoni igény, ezért azt az elsőfokú bíróságnak nem kifogásként, hanem a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése értelmében vitatott hitelezői igényként kellett elbírálnia. Ehhez képest az elsőfokú bíróság tartalmilag a hitelező igényét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy e körben az elsőfokú bíróság döntése megalapozatlan az alábbi indokok miatt.
Az elsőfokú bíróság a 2 000 085 Ft kifizetésének alapjául szolgáló jogviszonyt, a szerződés létrejöttének körülményeit nem tárta fel. Sz. Gy. ügyvezetőt és a hitelező részéről szerződést kötő személyt nem hallgatta meg. Azon megállapításának, hogy a Sz. Gy. mint magánszemély vette át a 2 000 085 Ft-ot, ellene mond a rendőr-főkapitányság 1994. augusztus 17-én kelt s a hitelező részére adott tájékoztatása. A vádirat szövegéből közölt kivonat ugyanis arra utal, hogy az adós és a hitelező között jött létre szerződés a 2 000 085 Ft előleg folyósítására, ezt azonban Sz. Gy. mint az adós gazdálkodó szervezet vezetője az adós pénztárába nem fizette be.
A két meggymagozó gép tulajdonjogára, illetve értékének megfizetésére vonatkozó hitelezői igény körében az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 17-i megállapodás körülményeit nem tárta fel. A megállapodást, "átvételi elismervényt" aláíró személyeket tanúként nem hallgatta meg. Az adósnak a H. GmbH-val kötött - az első fokú végzésben hivatkozott - szerződése nincs az iratok között. Így e szerződés tartalma hitelt érdemlően nem állapítható meg. Az OTP és az adós között létrejött bankhitelt biztosító zálogszerződés mellékleteként 74. sorszám alatt csatolt leltár nem tartalmazza a meggymagozó gépeket. Így ennek alapján nem állapítható meg, hogy az OTP zálogjoga a meggymagozó gépekre is kiterjedne.
A fentiek szerint a hitelező felszámoló által vitatott igényének elbírálásához további széles körű bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak az eredeti hitelezői igénybejelentést a felszámolótól be kell szereznie, s a fent részletezett bizonyítási eljárást a vitatott hitelezői igény alapjául szolgáló jogviszony feltárása körében le kell folytatnia. Csak ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy a hitelező igénye tárgyában megalapozott döntést hozzon. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.054/1995. sz.)