adozona.hu
BH 1996.12.657
BH 1996.12.657
Nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának és az adós felszámolása elrendelésének pénz fizetésére kötelező, külföldi bíróság által hozott olyan jogerős, elismert határozat alapján, amelynek végrehajtására - nemzetközi szerződés előírásának és viszonosságnak a hiányában - nincs lehetőség [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek., 1979. évi 13. tvr. 74. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 1995. február 6. napján kelt végzésével megállapította, hogy az adós fizetésképtelen, elrendelte az adós felszámolását, és rendelkezett a felszámoló kijelöléséről. A végzés indokolása szerint a hitelező az adós felszámolása iránt 1994. szeptember 19-én terjesztett elő kérelmet arra hivatkozva, hogy az Osztrák Köztársaság Tartományi Polgári Törvényszéke (Graz) az adóst a hitelező részére 1 059 000 ATS és késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte, és az adós fellebbezését a ...
BH 1996.12.657 Nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának és az adós felszámolása elrendelésének pénz fizetésére kötelező, külföldi bíróság által hozott olyan jogerős, elismert határozat alapján, amelynek végrehajtására - nemzetközi szerződés előírásának és viszonosságnak a hiányában - nincs lehetőség [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek., 1979. évi 13. tvr. 74. §].
Az elsőfokú bíróság 1995. február 6. napján kelt végzésével megállapította, hogy az adós fizetésképtelen, elrendelte az adós felszámolását, és rendelkezett a felszámoló kijelöléséről. A végzés indokolása szerint a hitelező az adós felszámolása iránt 1994. szeptember 19-én terjesztett elő kérelmet arra hivatkozva, hogy az Osztrák Köztársaság Tartományi Polgári Törvényszéke (Graz) az adóst a hitelező részére 1 059 000 ATS és késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte, és az adós fellebbezését a Grazi Tartományi Főtörvényszék elutasította. Mivel az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Jogi Ügyosztályának közlése szerint a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a vagyonjogi igények tekintetében hozott bírósági határozatok végrehajtására vonatkozóan nincs nemzetközi szerződés és nem jött létre viszonosság, az adós pedig tartozását az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül nem fizette meg, a hitelező az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján nyújtotta be a fizetésképtelenség megállapítása - egyben a felszámolási eljárás megindítása - iránti kérelmét.Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása értelmében az adós álláspontja az volt, hogy a hitelező ellene csak akkor indíthatna felszámolási eljárást, ha ezt megelőzően a vele szemben kezdeményezett végrehajtás iránti kérelmét már jogerősen elutasították. A hitelező a fizetésképtelenség megállapítását az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja mellett a (2) bekezdés a) pontja alapján is kérte. A bíróság végzését a törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjaira alapozta; mindkét pont alkalmazásával állapította meg az adós fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolást.
Az elsőfokú bíróság végzését a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság - az adós fellebbezése alapján - megváltoztatta, és a felszámolási eljárást megszüntette. A végzés indokolása kifejti, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet különbséget tesz a külföldi határozatok - így a külföldi bíróságok ítéletei - elismerése és végrehajtása között. Külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak vagyonjogi igények tekintetében hozott jogerős határozatát Magyarországon - a 74. § (1) bekezdése szerint - csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében lehet végrehajtani akkor is, ha elismert határozatról van szó. Ezek a feltételek az adós fizetésképtelenségének megállapítására irányuló kérelem alapjául szolgáló, az Osztrák Köztársaság bíróságai által hozott ítéletek esetében nem állnak fenn. Ha pedig "egyedi" végrehajtásra nincs lehetőség, nem lehet mód felszámolási eljárás lefolytatására sem, amely "globális végrehajtás". Ezekre figyelemmel az adós fizetésképtelensége - az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés "nyelvtani" értelmezéséből is következően - nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzése ellen a hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az adós fizetésképtelenségének megállapítását és vele szemben a felszámolás elrendelését kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése jogszabálysértő.
A hitelező a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság csak az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel fennállását vizsgálta meg, holott a hitelező a fizetésképtelenség megállapítását a (2) bekezdés a) pontja alapján is kérte, és az elsőfokú bíróság is a végzését az a) és a b) pontokra alapozta. Mivel nem együttes feltételekről van szó, bármely pontban foglalt feltétel megvalósulása esetén meg kell állapítani a fizetésképtelenséget. A 27. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltétel az ügyben fennáll, mert az adós tartozása olyan, külföldi bíróság által megállapított tartozás, amelyet az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet alapján el kell ismerni. A felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatban hivatkozik a törvényerejű rendelet 70. §-ának (1) bekezdésére, valamint 73. §-ára, és hangsúlyozza, hogy a külföldi bíróságok elismert ítéletei szerinti tartozásokat az adós nem teheti vitássá; az adós elismerésre vonatkozó nyilatkozatát az ítéletek pótolják.
A felülvizsgálati kérelemben a hitelező előadta, hogy álláspontja szerint az ügyben az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel is megvalósult. Ennek a feltételnek a fennállását nem csupán akkor kell megállapítani, ha a végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre, hanem abban az esetben is, ha a végrehajtási eljárás lefolytatását nemzetközi szerződés és viszonosság hiánya zárja ki. A forgalom biztonsága, a jogok és a kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve a törvény ilyen értelmezését követeli meg.
A felülvizsgálati eljárás során az adós ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben - álláspontját részletesen megindokolva - a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. A Legfelsőbb Bíróságon tartott felülvizsgálati tárgyaláson a hitelező felülvizsgálati kérelmét és az adós ellenkérelmét fenntartotta. A hitelező ismételten hivatkozott arra, hogy a 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek bármelyikének megvalósulása önmagában véve is alapot ad fizetésképtelenség megállapítására és a felszámolás elrendelésére.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel megtámadott végzése nem jogszabálysértő.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdése meghatározza azt a három feltételt, amelyek bármelyikének megvalósulása egymagában véve is alapot ad az adós fizetésképtelenségének a megállapítására. Közülük a hitelező felülvizsgálati kérelmében a (2) bekezdés a) és b) pontjaira hivatkozott.
A 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság megállapítja az adós fizetésképtelenségét, ha nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. Ez a rendelkezés - helyes értelmezése szerint - azokban az esetekben alkalmazható, amelyekben maga az adós nem teszi vitássá azt, hogy a tartozása fennáll. A rendelkezés viszont nem alkalmazható akkor, ha az adós vitatja ugyan tartozását, de őt annak megfizetésére a bíróság ítélete kötelezi, az ügyben pedig ilyen tartozásról van szó. Az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítja abban az esetben is, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. Ez a rendelkezés - helyes értelmezése szerint - akkor alkalmazható, ha az adóssal szemben végrehajtási eljárást folytattak le, de az nem vezetett eredményre. Nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának tehát, ha az adóssal szemben a végrehajtási eljárás bármely okból nem folytatható le.
Ilyen ok valósult meg az ügyben annak következtében, hogy a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a vagyonjogi igények tekintetében hozott bírósági határozatok végrehajtására vonatkozóan nincs nemzetközi szerződés, és nem jött létre viszonosság. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet ugyanis különbséget tesz a külföldi bíróság vagy más hatóság jogerős határozatának elismerése (70-73. §) és végrehajthatósága (74. §) között. A vagyonjogi igények tekintetében és a gyermek elhelyezése tárgyában - külföldi bíróság vagy más hatóság által - hozott elismert jogerős határozat végrehajtására sincs lehetőség, ha ezt nemzetközi szerződés nem írja elő, és viszonosság sem áll fenn, ezek a további feltételek pedig az ügyben nem valósultak meg.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 32.658/1995. sz.)