adozona.hu
BH 1996.12.655
BH 1996.12.655
Az adós gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben - ha az adós a hitelező felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmében foglaltakat nem ismerte el - a pénzintézetek értesítésének elmaradása miatt nem lehet pénzbírságot kiszabni, mert az értesítés a bíróság feladata. Ilyen bírság kiszabását a hitelező egyébként sem kezdeményezheti [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (3) bek., 29. §, g) pont, 33. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás megindításának közzététele 1994. november 3-án történt meg. A hitelező az 1994. december 9-én kelt és 1994. december 13-án a felszámolóhoz érkezett beadványában a jogerős ítélettel megállapított hitelezői igényét bejelentette, amit a felszámoló határidőn túli igényként igazolt vissza. A felszámolónak 1995. január 30-án hozott intézkedése ellen a hitelező kifogást nyújtott be, melyben a követelését határidőben érkezettként kérte nyilvánt...
BH 1996.12.655 Az adós gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben - ha az adós a hitelező felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmében foglaltakat nem ismerte el - a pénzintézetek értesítésének elmaradása miatt nem lehet pénzbírságot kiszabni, mert az értesítés a bíróság feladata. Ilyen bírság kiszabását a hitelező egyébként sem kezdeményezheti [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (3) bek., 29. §, g) pont, 33. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás megindításának közzététele 1994. november 3-án történt meg. A hitelező az 1994. december 9-én kelt és 1994. december 13-án a felszámolóhoz érkezett beadványában a jogerős ítélettel megállapított hitelezői igényét bejelentette, amit a felszámoló határidőn túli igényként igazolt vissza. A felszámolónak 1995. január 30-án hozott intézkedése ellen a hitelező kifogást nyújtott be, melyben a követelését határidőben érkezettként kérte nyilvántartásba venni. Az elsőfokú bíróság előtt 1995. március 22-én tartott meghallgatáson kérelmet terjesztett elő az adós ügyvezetőjének az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 33. §-a alapján történő bírságolása iránt is, mert álláspontja szerint az adós ügyvezetőjének a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése alapján kötelessége lett volna a bankszámláit vezető pénzintézetek, továbbá a hitelező értesítése a felszámolásról. A hitelező kérelmet terjesztett elő az adós tulajdonában volt három gépkocsi zár alá vétele iránt is.Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezői igénybejelentési határidő elmulasztása miatt az igazolási kérelemnek helyt adott, és arra kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező követelését határidőben érkezettként vegye nyilvántartásba. Elrendelte a zár alá vétel iránti kérelem elkülönítését és annak áttételét az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező városi bírósághoz. A hitelezőnek az adós ügyvezetője bírságolása iránt előterjesztett kérelmét elutasította.
A végzésnek a kérelmet elutasító rendelkezés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben állította, hogy a bíróság a meghallgatáson előterjesztett kifogásai vonatkozásában vizsgálatot nem folytatott, és ezeket nem bírálta el. Kérte ezért a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását.
A fellebbezésre adott észrevételében a felszámoló a végzés fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte. Megismételte azt az első fokú eljárásban előterjesztett védekezését, hogy az adós a fizetésképtelenségét nem ismerte el, és a hitelező által indított végrehajtási eljárás során, az azonnal beszedési megbízás időpontjában a felszámolás elrendeléséről még nem tudhatott, így nem is értesíthette arról a számláit vezető pénzintézeteket.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem korlátai között vizsgálta és bírálta el.
A fellebbezés alaptalan.
Az első fokú eljárás irataiból megállapítható, hogy a hitelező a bíróság által tartott meghallgatáson az adós ügyvezetőjének bírságolása iránt terjesztett elő kérelmet amiatt, mert az adós ügyvezetője a bankszámláit vezető pénzintézetet, illetve a hitelezőt külön az ellene megindult felszámolási eljárásról nem értesítette.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezőnek ezt a kérelmét vizsgálta és érdemben bírálta el. A kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése csak az adós elismerése esetére teszi kötelezővé számára a pénzintézetek értesítését. A jelen esetben az adós elismerő nyilatkozatot nem tett. A felszámoló a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését tartalmazó értesítés kézhezvétele után intézkedett az adóssal való kapcsolatfelvétel iránt. Az adós ügyvezetője a felszámoló által kért adatokat szolgáltatta. Mivel az eljárás során az adós bejelentésétől, késedelmétől függetlenül ismertté váltak a felszámolás lefolytatásához szükséges adatok, ezért az ügyvezető bírságolását az elsőfokú bíróság szükségtelennek tartotta, figyelemmel arra is, hogy a Cstv. 36. §-a alapján kiszabható bírság nem megtorló jellegű, hanem a törvényben meghatározott kötelezettségek és a bíróság felhívásai teljesítésének kikényszerítését szolgálja. Utalt arra, hogy a Cstv. nem teszi kötelezővé sem az adós, sem a felszámoló számára, hogy a hitelezőket a Cégközlönyben történt közzétételen túlmenően közvetlenül is értesítsék, így ennek elmaradása esetén bírság sem szabható ki.
Az elsőfokú bíróság végzésének a pénzbírság kiszabására vonatkozó kérelmet elutasító rendelkezése érdemben helytálló, annak indokai azonban nem mindenben helyesek.
A Cstv. 33. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a gazdálkodó szervezetnek azt a vezetőjét, aki a 31. §-ban foglalt kötelezettségét vagy a pénzintézeteknek adandó közlést elmulasztotta, pénzbírsággal sújtsa. A 31. § (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjének az ott előírt kötelezettségeit a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott időponttól kezdve kell teljesítenie. Ez pedig a felszámolás kezdő időpontja, a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. Az iratokból megállapíthatóan a felszámolást elrendelő végzés 1994. október 5-én kelt, s a végzés kézbesítésétől számított 15 nap elteltével vált jogerőssé.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen felhívott Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése alapján az adósnak a bankszámláját vezető pénzintézeteket nem volt kötelezettsége értesítenie, mert a kérelemben foglaltakat nem ismerte el. A Cstv. 29. §-ának g) pontja szerint pedig a felszámolás elrendeléséről maga a bíróság értesíti az adós bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet. Ezzel kapcsolatos értesítési kötelezettsége tehát nincs az adósnak.
Mindezektől eltekintve azonban a hitelezőnek a pénzbírság kiszabására irányuló igénye azért is megalapozatlan, mert a Cstv. őt nem jogosítja fel az adóssal szemben pénzbírság kiszabásának kezdeményezésére. A hitelező a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámoló jogszabálysértő, valamint a jogos érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a kifogás jogával élhet, a bíróság pedig - amennyiben a kifogást megalapozottnak találja - a felszámoló intézkedését megsemmisítheti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A Cstv. e rendelkezése a pénzbírság kiszabására vonatkozó kérelem előterjesztését nem teszi lehetővé a kifogással élő személy részére.
A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nem peres eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók. E rendelkezés figyelembevételével a mulasztó fél bírságolásának a Pp. 5. §-ának (3), illetve (4) bekezdései alapján lehetne helye, amennyiben valamely nyilatkozat megtétele indokolatlanul késedelmesen történik, vagy egyes eljárási cselekményekkel a fél indokolatlanul késedelmeskedik, mindezekkel az eljárás befejezését késlelteti, határidőt, határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz. E bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállások egyike sem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróságnak a pénzbírság kiszabását elutasító rendelkezése érdemben helyes.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokúbíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VI. 31.580/1995. sz.)