adozona.hu
BH 1996.12.654
BH 1996.12.654
I. A felszámoló eljárásával kapcsolatos kifogás előterjesztésének lehetősége nem zárja ki azt, hogy a károsult a felszámoló ellen kártérítési követelésének érvényesítése érdekében pert indítson [1986. évi 11. tvr.* 26. § (2) bek., Ptk. 339. § (1) bek., 360. § (1) bek.]. II. A főkötelezett ellen indult felszámolási eljárás az egyszerű kezesek elleni perindításnak nem akadálya, de a kezesek kötelezésére csak attól függően és olyan mértékben kerülhet sor, hogy a követelést a felszámolási eljárás során a főköte
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az I. r. alperessel mint a felszámolás alatt álló E. Közös Vállalat felszámolójával szemben a Ptk. 339. §-a alapján 19 196 889 Ft kamatveszteségből eredő kártérítés és ennek kamatai iránt érvényesített
igényt, majd módosított keresetében a II. r.-XI. r. alpereseket mint az E. Közös Vállalatnak a tagjait, kezesi felelősségük alapján vagyoni hozzájárulásuk arányában összesen 81 688 886 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetlevelében utalt arra, hogy a Legfe...
BH 1996.12.654 I. A felszámoló eljárásával kapcsolatos kifogás előterjesztésének lehetősége nem zárja ki azt, hogy a károsult a felszámoló ellen kártérítési követelésének érvényesítése érdekében pert indítson [1986. évi 11. tvr.* 26. § (2) bek., Ptk. 339. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
II. A főkötelezett ellen indult felszámolási eljárás az egyszerű kezesek elleni perindításnak nem akadálya, de a kezesek kötelezésére csak attól függően és olyan mértékben kerülhet sor, hogy a követelést a felszámolási eljárás során a főkötelezettel szemben mennyiben lehet kielégíteni [Ptk. 274. § (1) bek.].
A felperes keresetében az I. r. alperessel mint a felszámolás alatt álló E. Közös Vállalat felszámolójával szemben a Ptk. 339. §-a alapján 19 196 889 Ft kamatveszteségből eredő kártérítés és ennek kamatai iránt érvényesítettigényt, majd módosított keresetében a II. r.-XI. r. alpereseket mint az E. Közös Vállalatnak a tagjait, kezesi felelősségük alapján vagyoni hozzájárulásuk arányában összesen 81 688 886 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetlevelében utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletével jogerősen kötelezte a tagvállalatokat bizonyos egyéb követelései megtérítésére, ugyanakkor nem döntött az alpereseket terhelő lízingdíjak megfizetése tárgyában. Ennek az volt az indoka, hogy bár a felszámolási eljárásban ezt a hitelezői igényét a felszámolónak bejelentette, a Legfelsőbb Bíróság határozatáig azonban annak elbírálása nem történt meg.
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Az I. r. alperes tekintetében a döntését azzal indokolta, hogy a perbeli esetre irányadó 1986. évi 11. törvényerejű rendeletből (Ftvr.) következően a felszámoló mulasztása miatt előterjesztett kifogás tárgyában a felszámolási eljárásban kell határozni. A keresetlevélben feltüntetett sérelmes helyzet orvoslása tehát a felszámolást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik. A kártérítési követelés idő előtti is, mert a közös vállalat felszámolási eljárása még nem fejeződött be, ezért az I. r. alperes tekintetében a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, utalással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) és f) pontjaira szüntette meg. A II. r.-XI. r. alperesek tekintetében az elsőfokú bíróság a per megszüntetését ugyancsak a Pp. 157. §-ának a) pontjával, de a 130. § (1) bekezdésének b) és d) pontjaira hivatkozva indokolta.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozathozatalra utasítását kérte. Fellebbezésének indoka szerint az I. r. alperes vonatkozásában igényét kártérítésre alapította. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé vált, károsodása pedig a felszámoló mulasztásával már bekövetkezett. Ezt nem a felszámolási eljárásban előterjesztett kifogással lehet orvosolni, hanem követelése a felszámoló ellen indított perben érvényesíthető. A felperes kára a korábbi jogerős ítélet szerinti teljesítési határidő elteltével állt be azáltal, hogy a felszámoló jogellenes magatartása miatt a lízingdíj címén fennálló követeléséhez nem tudott hozzájutni.
A II. r.-XI. r. alperesek vonatkozásában arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság végzésében hivatkozott Legfelsőbb Bírósági határozatok nem jelentették lízingdíj igényének anyagi jogi elutasítását, csupán az ítéletkori időelőttiség megállapítását, mivel a lízingdíj igényét a felszámoló a határozat meghozatalakor még nem bírálta el. Álláspontja szerint ez a követelése nem idő előtti, és nem köteles a felperes megvárni követelésének a felszámolási eljárásban való "beérését". Előadta, hogy az E. Közös Vállalatot a cégbíróság a cégjegyzékből időközben 1992. december 17-én törölte, keresete már ezért sem idő előtti.
A fellebbezésre az I. r.-III. r., a V. r.-VII. r. és a IX. r. alperesek terjesztettek elő észrevételeket, amelyekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A fellebbezés alapos.
A per előzményi irataiból megállapítható, hogy az ez idő szerint felszámolás alatt álló E. Közös Vállalat jogelődjét az alperesek 1975. január 1. napjával alapították. Az E. Közös Vállalat 1988. július 19-én és augusztus 10-én különböző számítástechnikai berendezésekre szállítási szerződést kötött a felperessel, és a vételár biztosítékául váltókat bocsátott ki. A nem teljesítés miatt a felperes követelését fizetési meghagyásokkal érvényesítette, amelyek ellentmondás hiányában jogerőre emelkedtek. A tartozás behajtására végrehajtási eljárás indult, amit a bíróság a felszámolási eljárásra tekintettel felfüggesztett, és a végrehajtási iratokat a felszámolási eljárást folytató bíróságnak megküldte. A végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyak értékesítéséből azonban a követelésnek csak egy része folyt be, az alperes részéről további részteljesítés történt.
A felperes felemelt keresetében váltókövetelés, finanszírozási veszteség és lízingdíj-követelés címén érvényesített igényt az alperesekkel szemben. Az első fokon eljárt bíróság ítéletében az alpereseket a társaságban fennálló vagyoni részesedésük szerint 207 495 000 Ft, ezen összeg kamatai és perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes lízingdíj és más kártérítési követelését egyéb törvényes útra utasította. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az alpereseket terhelő marasztalási összeget részben megváltoztatta. Az alperesekkel szemben érvényesített lízingdíj és finanszírozási veszteség tekintetében azonban azt állapította meg, hogy ez a követelés érdemben a felszámolási eljárás folyamán nem lett elbírálva. Ha pedig a főkötelezett felelőssége nincs megállapítva, még kevésbé lehet állást foglalni a mellékkötelezettek felelőssége tárgyában.
A jogerős ítélet ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a másodfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Ezek között a lízingdíjak tekintetében megerősítette az első- és másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a követelést a bíróság a felszámolási eljárásban még nem bírálta el. A felszámolási eljárást 1990. november 22-én tették közzé, és a felperes ezt megelőzően követelésének érvényesítése érdekében nem terjesztett elő keresetet. Az első fokon és a másodfokon eljárt bíróságok pedig ezeknek a követeléseknek a teljesítését megalapozottan mellőzték.
A felperes a perben az I. r. alperessel mint felszámolóval szemben a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályai, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással indított pert. E kártérítési igénye független a Ftvr. 26. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kifogásolás jogától. Az Ftvr.-ben szabályozott kifogásolás joga érdeksérelem, jogsérelem esetén illeti meg az ott felsorolt személyeket, abból a célból, hogy az érdeksérelmet, illetőleg a jogsérelmet a bíróság a felszámolási eljárás során hárítsa el. A kifogás intézményétől független azonban a kártérítési felelősség, amely a kifogástól függetlenül megilleti a károsult személyt. Lehetséges ugyanis, hogy a kifogás elbírálása és a felszámolónak a megfelelő intézkedés megtételére utasítása mellett is károsodik a kifogást előterjesztő személy, így nincs elzárva attól: a kártérítésnek a Polgári Törvénykönyvbe foglalt általános szabályai szerint igényét előterjessze. Ez az igény nem a felszámolási eljárásra, hanem a rendes bíróság hatáskörébe, perre tartozik. Így az elsőfokú bíróságnak a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozása jogszabálysértő. A követelés idő előttinek sem tekinthető, mert a kártérítés a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdéséből következően a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az elsőfokú bíróságnak ezért a felperesnek a Ptk. 339. §-ára alapított kártérítési igényét az I. r. alperes vonatkozásában érdemben kell vizsgálnia, és a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatását követően abban érdemben kell határoznia.
A lízingdíjjal kapcsolatos követelés tekintetében abból kell kiindulnia, hogy a közös vállalat tartozásaiért a tagvállalatok vagyoni hozzájárulásának megfelelően kezesként felelnek. A kezesi felelősségük a Ptk. 272-276. §-aiban szabályozott egyszerű kezesség. Eszerint a kezesek a teljesítést mindaddig megtagadhatják, amíg a főkötelezettől a tartozás behajtható. Ez a szabály azonban a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja. Az a körülmény, hogy a főkötelezett ellen időközben felszámolási eljárás indult, a kezeseknek ebbéli felelősségét és perlési lehetőségét nem szünteti meg, csupán azzal a következménnyel jár, hogy a főkötelezett ellen az igényt a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni, míg a kezesekkel szemben peres eljárásban.
Minthogy a hitelező (a jelen per felperese) a lízingdíj-követelését az adós felszámolójának bejelentette, és ennek elbírálása időközben megtörtént, a hitelező pedig a végzés ellen benyújtott fellebbezését időközben visszavonta, a lízingdíj-követelés a főkötelezettel szemben a felszámolási eljárásban jogerős elbírálásra került. Ennek folytán nincs akadálya annak, hogy a kezesekkel szemben kezesi felelősségük alapján a felperes igényt érvényesítsen. A lízingdíjak tekintetében sem az első-, sem a másodfokú bíróság, sem a felülvizsgálati bíróság az igényt jogerősen nem utasította el, hanem annak csupán időelőttiségére utalt arra tekintettel, hogy a határozatok meghozatala időpontjában a főkötelezettel szemben a felszámolási eljárásban az igény elbírálása még nem történt meg.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a felperest fel kell hívnia, hogy határozott és egyértelmű kereseti kérelmet terjesszen elő mind az I. r., mind a II. r.-XI. r. alperesekkel szemben, mert az eredeti kereseti kérelem és a kiterjesztett, illetőleg leszállított kereseti kérelem egybevetésével sem lehet pontosan megállapítani, hogy a felperes keresete az alperesek vonatkozásában milyen összeg megfizetésére irányul. A pontosított kereseti kérelemre kell az alpereseket nyilatkoztatni, majd a szükséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként dönteni a kereset vonatkozásában. A II. r.-XI. r. alperesek tekintetében a kezesi felelősségük alapján hozott döntés során az elsőfokú bíróságnak határozatát úgy kell megszövegeznie, hogy a nevezettek kötelezésére csak attól függően és olyan mértékben kerülhessen sor, amennyiben a főkötelezett elleni felszámolási eljárás a tartozásra fedezetet nem nyújt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VI. 30.786/1995. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr. az 1991. évi IL. tv. folytán hatályát vesztette, de a tétel az új szabályozás alapján is irányadó.