adozona.hu
BH 1996.11.611
BH 1996.11.611
Az adós gazdálkodó szervezet által a felszámolás elrendelése előtt kötött előszerződés esetén a felszámoló jogosult a szerződés megkötését megtagadni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 47. § (1) bek., Ptk. 208. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós részvénytársaság felszámolására irányuló, a Cégközlönyben közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével a hitelező kifogásait elutasította. A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg. Az 1992. július 24-én indult csődeljárás egyezséggel zárult, s azt az elsőfokú bíróság az 1992. december 14-én kelt végzésével befejezetté nyilvánította.
Az adós gazdálkodó szervezet és a hitelező - az adós hitel...
BH 1996.11.611 Az adós gazdálkodó szervezet által a felszámolás elrendelése előtt kötött előszerződés esetén a felszámoló jogosult a szerződés megkötését megtagadni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 47. § (1) bek., Ptk. 208. § (5) bek.].
Az adós részvénytársaság felszámolására irányuló, a Cégközlönyben közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével a hitelező kifogásait elutasította. A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg. Az 1992. július 24-én indult csődeljárás egyezséggel zárult, s azt az elsőfokú bíróság az 1992. december 14-én kelt végzésével befejezetté nyilvánította.Az adós gazdálkodó szervezet és a hitelező - az adós hitelezővel szembeni tartozásainak rendezése érdekében - 1992. július 15-én előszerződést kötöttek. Abban állapodtak meg, hogy az adós mint eladó 1992. augusztus 30-ig megnyugtatóan igazolja a B. községben lévő üdülőre vonatkozó rendelkezési és elidegenítési jogát, majd ezt követően adásvételi szerződést kötnek, amely alapján az adós 14 250 000 Ft vételárért eladja a hitelezőnek az üdülőingatlant, s a hitelező a vételárat az adóssal szemben fennálló követelései beszámításával egyenlíti ki. A hitelező mind az időközben megindult csődeljárásban, mind az 1993. március 3-án kezdeményezett felszámolási eljárásban bejelentette az adóssal szembeni, szállítási szerződésen alapuló követelését. Miután pedig a felszámolás keretében a felszámoló az 1993. szeptember 21-én kelt nyilatkozatával megtagadta az előszerződésben rögzített adásvételi szerződés megkötését, a hitelező 1993. szeptember 23-án kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Kérte a felszámolót az előszerződésben foglaltak teljesítésére, az adásvételi szerződés aláírására való kötelezését, majd 1993. december 22-én újabb kifogásában a felszámolónak az adott ingatlant érintő vagyonértékesítési intézkedését sérelmezte.
A felszámoló az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 47. §-ában, valamint a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdésében írtakra hivatkozva, a kifogások elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásait alaptalannak találta, azokat a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdése, illetve a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján utasította el.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a határozat megváltoztatását és a kifogásainak helyt adó döntés hozatalát kérte, továbbá költségigénnyel is élt. Fellebbezése indokolásául a részéről az első fokú eljárásban előadottakat megismételve, kifejtette: véleménye szerint a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alapján azt kell vizsgálni, hogy ha a felszámoló az üdülőingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést megkötné, e szerződésre megilletné-e az elállás vagy a felmondás joga. Álláspontja az, hogy a felszámoló az általa megkötött szerződést a felszámolási eljárásra hivatkozva nem mondhatja fel, és attól nem állhat el, mert a Cstv. 47. §-a a felszámoló saját szerződéseire nem alkalmazható, a Ptk. 370. §-a alkalmazásának pedig nincs helye.
A hitelező okfejtése értelmében az adott esetben a Cstv. 47. §-ának a szerződéstől való elállást tartalmazó fordulata azért sem követhető, mivel a felek egyike, a hitelező az adóssal szemben fennálló követelésével a vételárat már ténylegesen kiegyenlítette. Követelése ugyanis eredetileg baromfi eladásából származó vételárra vonatkozott, így a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésére tekintettel "a baromfik átadásával teljesítette a vételártartozását". Az előszerződés aláírásával a korábbi vételár-követelését már az adásvételi szerződésből eredő vételár-fizetési kötelezettsége teljesítéseként kell értékelni. Ezen nem változtat az, hogy a teljesítések számviteli elszámolása milyen rendben történik, vagy a tartozásokról az adós, illetve a elszámoló milyen nyilvántartásokat vezet. A Ptk. 296. §-a (1) bekezdésének megfelelően járt el akkor, amikor az adásvételi szerződésből eredő vételártartozásába beszámította az adóssal szembeni követelését.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú végzés helybenhagyását s a hitelezőnek az eljárás költségeiben való marasztalását kérte. Többek között előadta, csupán fikciónak minősülhet a fellebbezés azon része, amely azt fejtegeti, hogy a felszámoló nem jogosult az előszerződés alapján kötendő adásvételi szerződéstől való elállásra, mivel az adásvételi szerződést a felszámoló nem is a saját, hanem csakis az adós nevében köthetné meg. A kérdéses ingatlan nem a felszámoló tulajdona, az az adós vagyonának a része.
A fellebbezés nem alapos.
Az első fokon eljárt bíróság a megalapozottan megállapított tényálláson alapulóan, érdemben helytálló határozatot hozott. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság döntésének a megváltoztatására.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében hangsúlyozta, hogy a jelen, 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra irányadó 1991. évi IL. törvény (a korábbiak szerint: Cstv., illetve csődtörvény) a csőd-, a felszámolási és a végelszámolási eljárásra vonatkozó speciális eljárásjogi rendelkezések mellett, anyagi jogi szabályokat is tartalmaz. Abból a jogelvből következően, hogy az általános szabály akkor előzi meg a különös szabályt, ha az utóbbi külön vagy eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azokban a polgári anyagi jogi kérdésekben kerülhetnek alkalmazásra a Polgári Törvénykönyv előírásai, amelyeket a Cstv. eltérően nem rendez.
A jelen ügyben a felek előszerződést kötöttek. A Cstv.-nek az előszerződésre vonatkozó különös szabálya hiányában, helytállóan indult ki az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásánál a Ptk. 208. §-ában foglaltakból. A törvény 208. §-a (5) bekezdésének harmadik fordulata csak akkor engedi meg azt, hogy bármelyik fél megtagadja a szerződés megkötését, ha az előszerződés létrejötte után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. A fellebbező hitelező helyes érvelése szerint, valóban azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a megkötendő szerződés tekintetében volna-e jogszabályi lehetőség az elállásra avagy felmondásra. Az elsőfokú bíróság ezen gondolatmenet alapján jutott arra a következtetésre, hogy a polgári anyagi jog általános szabályai alapján ugyan nem, de a Cstv. speciális rendelkezése folytán a felszámoló számára megengedett az egyoldalú szerződésmegszüntetés.
A Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől elállhat. A csődtörvény a felszámolási eljárás gyors befejezhetősége s a veszteségek csökkentése érdekében biztosítja a felszámolónak az egyoldalú, mégpedig azonnali szerződésmegszüntetési jogot. Téved a hitelező akkor, amikor a fellebbezésében azt fejtegeti, hogy az előszerződés alapján a felszámolónak kellene megkötnie az adásvételi szerződést. Az ingatlan ugyanis - a felszámoló helytálló okfejtésének megfelelően - az adós vagyonába tartozik, a felszámoló - a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése alapján - csupán az adós nevében, képviseletében jár el a felszámolás, így az adós vagyonával kapcsolatos jogügyletek során. Ebből következően, az adásvételi szerződés feltételezett megkötése esetén az adós gazdálkodó szervezet minősülne eladónak, s ennek folytán a felszámoló a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján gyakorolhatná az adós által kötött szerződés egyoldalú megszüntetésére vonatkozó jogát, a szerződéstől való elállást.
Az előszerződés fogalmából adódóan nem állítható alappal az sem, hogy a hitelező már teljesített volna, s ezért már kizárt lenne a szerződéstől való elállás. Az előszerződésben a felek csupán arra kötelezik magukat, hogy egy későbbi időpontban szerződést kötnek, tehát csak a szerződés megkötése követelhető, teljesítést akkor sem lehet követelni, ha az előszerződés a megkötni kívánt szerződés valamennyi lényeges pontját tartalmazza.
Mindezekre figyelemmel az adós, illetve a nevében, képviseletében eljáró felszámoló jogszerűen tagadta meg az adós és a hitelező közötti előszerződés alapján való adásvételi szerződés megkötését. Emiatt pedig a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján a hitelező kifogása elutasításának van helye; a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az eredménytelenül fellebbező hitelező a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a módosított 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének i) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog következtében le nem rótt, a törvény 47. §-ának (3) bekezdésében írt mértékű fellebbezési eljárási illetékből álló eljárási költség állam javára történő megtérítésére. (Baranya Megyei Bíróság 5. Fpk. 41/1993. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 31.000/1994. sz.)