adozona.hu
BH 1996.11.608
BH 1996.11.608
A felszámolási eljárás megszüntetésének van helye, ha az adós a hitelező követelését a felszámolási eljárás megindításáról való értesítése előtt csak az összegszerűségében vitatta ugyan, de a nem vitatott összeget az értesítést követően megfizette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolására irányuló, a hitelező 1995. március 7-én előterjesztett kérelmére indult eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével - a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján - megállapította az adós fizetésképtelenségét, s egyidejűleg elrendelte a felszámolását, és kijelölte a felszámolót. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy az adós a hitelező által hozzá benyújtott, tervezői díjakat tartalmazó számlá...
BH 1996.11.608 A felszámolási eljárás megszüntetésének van helye, ha az adós a hitelező követelését a felszámolási eljárás megindításáról való értesítése előtt csak az összegszerűségében vitatta ugyan, de a nem vitatott összeget az értesítést követően megfizette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (4) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolására irányuló, a hitelező 1995. március 7-én előterjesztett kérelmére indult eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével - a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján - megállapította az adós fizetésképtelenségét, s egyidejűleg elrendelte a felszámolását, és kijelölte a felszámolót. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy az adós a hitelező által hozzá benyújtott, tervezői díjakat tartalmazó számlákat 1994. október 6-án átvette, az azokon szereplő követelés jogosságát a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásáig nem vitatta. A felszámolási eljárás keretében 178 000 Ft összeg erejéig el is ismerte a hitelező igényét, és csak ezt meghaladóan tette azt vitássá.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós gazdálkodó szervezet élt fellebbezéssel, amelyben a határozat megváltoztatását kérte. Fellebbezése indokolásaként arra hivatkozott, hogy a hitelező teljes, 440 000 Ft megfizetése iránti követelését soha nem ismerte el, azt a számla átvételekor szóban és azóta is következetesen vitatta. A hitelező követeléséből a tényleges szolgáltatásnak megfelelő 210 500 Ft-ot elismerte, és meg is fizette. Álláspontja szerint a kifejtettek következtében az 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján adósnak, és f) pontja értelmében fizetésképtelennek nem tekinthető, így vele szemben felszámolás elrendelésének nem volt helye. A fellebbező fél utalt arra is, hogy cége egyébként sem fizetésképtelen, hanem jó likviditású, sikeres üzleti tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet, amely pénzügyi kötelezettségeit pontosan és határidőben teljesíti. A beadványhoz csatolt pénztárbizonylatokból kitűnően, az adós 1995. április 7-én 128 000 Ft-ot, 1995. április 20-án pedig 82 500 Ft-ot fizetett a hitelező számára.
A kérelmező hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az adós a részére 1994. október 6-án átadott számlákat sem összegében, sem tartalmában mindaddig nem kifogásolta, amíg 1995. január végén a hitelező meg nem kérdezte, mikor kerül sor azok kiegyenlítésére. Ezt követően az adós különböző kifogásokkal próbált kibújni fizetési kötelezettsége alól. A hitelező kijelentette, az adós korlátolt felelősségű társaságot nem fizetésképtelennek, hanem "fizetni nem akarónak" tartja. Ennek igazolását látja abban is, hogy míg az adós a felszámolási eljárás kezdeményezése előtt a hozzá benyújtott inkasszó ellen kifogással élt, abban egyáltalán nem ismerte el a hitelezői követelést, a felszámolási eljárás hatására már részben teljesített. A felszámolása iránti kérelem kézhezvétele után a hitelező négy számláját - "némi árengedmény árán" - rendezte, majd a felszámolást elrendelő határozat kézbesítése után egy további számlakövetelést kiegyenlített. Mindezek miatt a hitelező úgy nyilatkozott, hogy célja - más hitelezőkkel együtt - "nem a kft. megszüntetése", hanem a követeléséhez való hozzájutás.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást - az eljárás adatai alapján - a következőkkel egészíti ki. A hitelező eljárást kezdeményező kérelméhez csatolt, a hitelezőnek a fellebbezésre tett észrevételében is jelzett, az általa benyújtott határidős beszedési megbízás teljesítése elleni, 1995. február 14-én kelt adósi kifogás szerint, az adós a beszedési megbízást nem fogadta el, mert az abban szereplő összeg helytelen, megbízás nélküli munkadíjat tartalmaz. A kiegészített tényállásra figyelemmel, nem helytálló az elsőfokú bíróság döntése.
Az adott, 1993. szeptember 2. után indult felszámolási eljárásra - ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt -, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadók. Tévesen hivatkozott tehát az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésében a módosítás előtti Cstv. 3. §-ának f) pontjára. A Cstv. - az ügyben irányadó - rendelkezései értelmében a bíróság akkor állapítja meg valamely adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, ha esetében a fizetésképtelenségnek a törvényben meghatározott három feltétele közül legalább egy megvalósult, továbbá az adós esetleges kérelmére a bíróság által engedélyezett fizetési haladék eredménytelenül telt el [Cstv. 27. § (2), (3) bekezdése]. A törvényi felsorolás szerint - egyéb esetek mellett - fizetésképtelen az az adós, amely a nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki [Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja]. Amennyiben az adós a hitelezői kérelemről történt bírósági értesítését követően vitatja a követelést, a bíróság vizsgálatának (a bizonyítási eljárásnak) azt kell tisztáznia, hogy az adós ezt megelőzően is vitatta-e tartozása fennállását. Csak akkor minősül a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak meg nem felelőnek, vitatottnak a követelés, ha az adós már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette azt.
Bár az elsőfokú bíróság is ezen okfejtésből indult ki, a tények téves megállapítása folytán jutott eltérő jogi következtetésre. A jelen ügyben ugyanis az adós gazdálkodó szervezet már a felszámolási eljárás 1995. március 7-i megindítása, illetve az arról 1995. március 16-án történt értesítése előtt - mindkét fél egybehangzó előadása szerint szóban, valamint 1995. február 14-én a hitelező által benyújtott határidős beszedési megbízás elleni kifogással írásban is vitatta a hitelező követelését. Az utóbbi kifogásban az adós akként nyilatkozott, hogy a követelés összegét túlzottnak tartja, azaz - a hitelező érvelésével ellentétben - az összegszerűséget teszi vitássá. A felszámolási eljárás során is ezen kijelentésének megfelelően járt el az adós akkor, amikor részben - a részéről elismert összeg erejéig - kiegyenlítette a hitelezői igényt, a teljesített összeget meghaladóan - 229 500 Ft tekintetében - azonban továbbra is vitatta azt. Ilyen körülmények között a hitelező követelése a ki nem elégített részében nem minősül az adós által nem vitatottnak. Ennek következtében a kérelmező hitelező és az adós vonatkozásában nem állapítható meg a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt fizetésképtelenségi feltétel fennállása, az adós nem tekinthető fizetésképtelennek.
Emiatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s a Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján a fizetésképtelenség hiányának megállapítása folytán az eljárást megszüntette.
Ez a döntés természetesen nem zárja el a hitelezőt attól, hogy az adóssal szembeni követelését egyéb bírói út igénybevételével érvényesítse. A felszámolási nem peres eljárásban azonban nincs mód - már az eljárás megindítása előtt - vitatott követelések elbírálására, ez az eljárás ugyanis a törvény előírásai alapján fizetésképtelennek minősülő gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetésére, nem pedig a követeléseknek - az adósok nagyobb fokú fenyegetettsége miatt - gyorsabb behajtására irányul. (Legf. Bír. Fpkf. II. 31.443/1995. sz.)