adozona.hu
BH 1996.11.607
BH 1996.11.607
Nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának, ha az adós a tartozását a felszámolási eljárás kezdeményezéséről történt értesítését megelőzően írásban nem vitatta ugyan, de egyéb módon bizonyítani tudja, hogy a követelést vitássá tette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (4) bek., 6. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján - az adós elleni, a hitelező 1995. január 9-én előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak - jogi képviselője részére - 6250 Ft eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 15 000 Ft eljárási illetéket.
Döntését azzal indokolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás - a felek előad...
BH 1996.11.607 Nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának, ha az adós a tartozását a felszámolási eljárás kezdeményezéséről történt értesítését megelőzően írásban nem vitatta ugyan, de egyéb módon bizonyítani tudja, hogy a követelést vitássá tette [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) és (4) bek., 6. § (2) bek.].
Az első fokon eljárt bíróság végzésével - a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján - az adós elleni, a hitelező 1995. január 9-én előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak - jogi képviselője részére - 6250 Ft eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 15 000 Ft eljárási illetéket.Döntését azzal indokolta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás - a felek előadása, a csatolt iratok s a tanúk vallomásai - alapján megállapította: az adós a hitelező felszámolási kérelmének alapjául szolgáló 217 725 Ft összegű számlatartozást már a hitelező felszámolási eljárást megindító kérelmét megelőzően érdemben vitatta a hitelező mint vállalkozó hibás teljesítésére utalással. Erre figyelemmel elégítette ki csupán részben a hitelező követelését, és tartotta vissza a kérelemben megjelölt vállalkozói díjat. Mivel a felek között a szerződés teljesítése körében írásban ugyan nem dokumentáltan, de mindkét, a szerződés teljesítésében közreműködő fél képviselője részéről elismerten jogvita alakult ki, a hitelező követelése nem tekinthető az adós részéről nem vitatottnak. Az adós vonatkozásában a többször módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott egyik fizetésképtelenségi ok fennállása sem nyert bizonyítást, ezért rendelkezett a bíróság az eljárás soron kívüli megszüntetése iránt.
Az eljárási költség viseléséről a bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, illetve a többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 65. §-a folytán alkalmazásra kerülő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján határozott.
Az elsőfokú bíróság határozata ellen a kérelmező hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségét kimondó és a felszámolását elrendelő határozat hozatalát kérte, s költségigénnyel is élt. Fellebbezése indokolásául arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az adós nem tudta bizonyítani a hitelezői követelés vitatott voltát. Kijelentette, hogy minden vonatkozásban fenntartja az első fokú eljárásban általa már előadottakat. Az első fokon eljárt bíróság tévesen állapította meg a vitatottság tényét abból következően, hogy a felek között a számla benyújtását megelőzően a szerződés teljesítésével összefüggésben különféle tárgyalások folytak. Az adós három felszólításra sem reagált semmilyen formában, így a hitelező követelése nem tekinthető vitatottnak.
Az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján megalapozottan állapította meg a tényállást, s a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytálló jogi következtetésre jutott. A hitelező a fellebbezésében nem jelölt meg olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alapul szolgálhatna a megyei bíróság végzésének a megváltoztatásához.
Az első fokon eljárt bíróság végzésében helyesen idézett, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint - a módosítás előtti csődtörvény szabályozásától eltérően - az az adós minősül fizetésképtelennek, amely a nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében hangsúlyozta, hogy csak akkor minősül vitatottnak a követelés, ha az adós már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette azt. A Cstv. azonban nem határozza meg a követelés vitatásának módját, formáját. Ebből következően, ha az adós gazdálkodó szervezet bizonyítani tudja azt, hogy - a felszámolási eljárás kezdeményezéséről történt értesítését megelőzően - bármilyen módon kifejezésre juttatta, közölte a jogosulttal a követeléssel szembeni kifogásait, nincs helye a fizetésképtelenség fenti feltétele fennállása megállapításának. Minthogy az adott ügyben az adós a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Polgári perrendtartásban felsorolt bizonyítási eszközzel, tanúvallomásokkal igazolta azt, hogy a hitelező kérelmében megjelölt követelést már a felszámolási eljárás megindításáról való értesítése előtt vitássá tette, nem megalapozott a hitelező azon fellebbezési érvelése, amely szerint az írásbeli felszólításaira történt adósi reagálás hiányában bekövetkezett volna a fizetésképtelenség feltétele.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését helyes indokai folytán, a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Ez a döntés sem zárja el természetesen a hitelezőt attól, hogy az adóssal szembeni követelését egyéb bírói út igénybevételével érvényesítse.
Az eredménytelenül fellebbező hitelező a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az adós jogi képviseletével felmerült, a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében írt mértékű ügyvédi munkadíjból álló eljárási költség megfizetésére, valamint a részéről a módosított 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének i) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére lerótt fellebbezési eljárási illeték viselésére. (Tolna Megyei Bíróság Fpk. 55.001/1995. sz -- Legf. Bír. Fpk. II. 31.653/1995. sz.)