adozona.hu
BH 1996.10.559
BH 1996.10.559
A különösen fontos tevékenység megállapításának szempontjai az adókedvezmény megállapítása során (1988. évi IX. tv. 14. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1991. adóévre vonatkozóan átfogó ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek eredményeként az 1993. november 10-én kelt határozatával 15 925 E Ft vállalkozási nyereségadó-hiányt, ehhez kapcsolódóan 3185 E Ft adóbírságot és 10 513 E Ft késedelmi pótlékot állapított meg az adózó terhére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú adóügyi határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a helyi bírósághoz és kérte a közigazg...
BH 1996.10.559 A különösen fontos tevékenység megállapításának szempontjai az adókedvezmény megállapítása során (1988. évi IX. tv. 14. §).
Az APEH megyei igazgatósága 1991. adóévre vonatkozóan átfogó ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek eredményeként az 1993. november 10-én kelt határozatával 15 925 E Ft vállalkozási nyereségadó-hiányt, ehhez kapcsolódóan 3185 E Ft adóbírságot és 10 513 E Ft késedelmi pótlékot állapított meg az adózó terhére.A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú adóügyi határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a helyi bírósághoz és kérte a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát, azok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és az alperes határozatát az első fokú adóügyi határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Döntésének indokolásául kifejtette, hogy az 1990. december hó 31. napjáig hatályos, a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (a továbbiakban: Va.) 14. §-a tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek megvalósulása esetén a gazdasági társaságot adó-visszatartás formájában igénybe vehető adókedvezmény illeti meg. A Va. 14. §-a (1) bekezdésének c) pontja 100%-os adókedvezményt biztosít abban az esetben, ha a 14. § (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételek mellett a társaság a Va. 8. számú mellékletében felsorolt, ún. különösen fontos tevékenységet folytat. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi társaság esetében a Va. 14. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételek az alperes által sem vitatottan megvalósultak. Megállapítható az is, hogy a felperes különösen fontos tevékenységet folytatott. A jogszabály nem tartalmaz olyan feltételt, hogy a felperesi társaság árbevételének több mint fele az ún. különösen fontos tevékenységi körbe eső termékből származzon. A Va. módosításáról rendelkező 1990. évi XCIX. törvény 10. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 1990. december 31-e előtt már működő gazdasági társaság - az alapítói vagyonra 1991. január 1. napja előtt előírt feltételek változatlan fennállása esetén - az 1990. december 31-éig hatályos rendelkezések szerinti adókedvezményt változatlanul igénybe veheti, az adókedvezményre jogosító feltételek meglététől számított 10 évig. E jogszabályok rendelkezéseiből az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása megállapította, hogy a felperesi társaságot az adókedvezmény megilleti.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást, abból azonban jogilag téves következtetést vont le. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, ha a jogszabály nem írja elő a különösen fontos tevékenység mértékét vagy arányát, az adókedvezmény igénybevétele értelemszerűen csak abban a mértékben vehető figyelembe, amilyen mértékben a termék értékesítése megvalósult. A jogszabályok értelmezése során kétség esetén nincs helye az elsőfokú bíróság által alkalmazott kiterjesztő értelmezésnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát. A felülvizsgálati kérelemben kifejtette, hogy a törvény 8. számú melléklete szerinti különösen fontos tevékenységre vonatkozóan a jogszabály nem ír elő kötelezően elérendő százalékos mértéket ahhoz, hogy a 100%-os vállalkozási nyereségadó-kedvezmény igénybe vehető legyen. Jogszabálysértő tehát az az álláspont, hogy a Va. 14. §-a (1) bekezdése b) pontjának megfelelő gazdasági társaság, 100%-os adókedvezményt csak a különösen fontos tevékenységből származó árbevételnek az éves árbevételen belül képviselt százalékos arányában veheti igénybe, egyébként csak 60%-os adókedvezmény igénybevételére jogosult. A törvény nem rendelkezik arról, hogy a számított adóból a különösen fontos, illetőleg az egyéb tevékenységből elért árbevétel szerinti bontásban lehetne egyidejűleg eltérő mértékű adókedvezményt igénybe venni.
Az alperes ellenkérelmében előadta, hogy a Va. 14. §-a (1) bekezdésének b), illetve c) pontja olyan összefüggő feltételeket állapít meg, amelyek együttesen alkalmazhatók, így nyereségadó-kedvezményben az az adóalany részesíthető, aki árbevételének több mint a felét termék-előállításból vagy szállodai üzemeltetésből éri el, és ez a tevékenység különösen fontos tevékenységnek minősül a hivatkozott törvény 8. számú melléklete szerint. Az adózóra igen kedvezően állapította meg az elsőfokú adóhatóság, hogy a társaságot csak a különösen fontos tevékenység után, az össztevékenységhez viszonyított részarányában illeti meg a 100%-os adókedvezmény. Ez a részarány a felperes esetében 6,38% volt. Nem képzelhető el olyan jogalkotói szándék, amely lehetővé kívánta volna tenni azt, hogy elenyésző arányú különösen fontos tevékenység folytatása jelentős nagyságrendű, 100%-os nyereségadó-kedvezmény elérését eredményezze.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást, és abból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le. A Va. 14. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy
a) a gazdasági társaságot, ha az alapítói vagyonban a külföldi részesedés hányada eléri a 20%-ot vagy az 5 millió forintot, a számított adóból 20%-os,
b) árbevételének több mint fele termék-előállításból vagy a saját építésű szálloda üzemeltetéséből származik és az alapítói vagyon meghaladja a 25 millió forintot és abban a külföldi részesedés hányada legalább 30%, akkor a számított adóból a termék, illetve a szolgáltatás értékesítésének megkezdésétől számított első öt évben 60%-os, a hatodik évtől 40%-os,
c) a b) pontban meghatározott feltételek fennállnak és a 8. számú melléklet szerinti különösen fontos tevékenységet folytat, a számított adóból a termék, illetve a szolgáltatás értékesítésének megkezdésétől számított első öt évben 100%-os, a hatodik évtől 60%-os mértékű - adó-visszatartás formájában igénybe vehető - adókedvezmény illeti meg.
A nem vitatott tényállásból megállapítható, hogy a felperes esetében a Va. 14. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételek teljesültek. A c) pont vonatkozásában teljesült az a feltétel is, hogy a 8. számú melléklet szerinti különösen fontos tevékenységet folytat a felperes. A 14. § (1) bekezdésének c) pontja a termék, illetőleg a szolgáltatás értékesítésével kapcsolatosan egyéb feltételt nem határoz meg. Ehhez képest önkényes az alperesnek az a jogértelmezése, amely szerint az adókedvezmény igénybevételének feltétele az is, hogy a b) pontban meghatározott árbevételnek több mint a fele a c) pontban meghatározott, a 8. számú melléklet szerinti különösen fontos tevékenységből kell származnia. E jogértelmezést még az alperes keresettel támadott határozata sem támasztja alá, mivel az alperes a per tárgyát képező közigazgatási eljárásban nem ezt az értelmezést alkalmazta, hanem az adókedvezményt a különösen fontos tevékenységgel előállított termék értékesítéséből származó árbevételnek a teljes árbevételhez viszonyított aránya szerint állapította meg a felperes számára.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a jogszabály alkalmazása során elsődlegesen a jogszabály szövegének pontos megismeréséből és értelmezéséből kell kiindulni. Ha a jogszabályhely pontos megismerése bizonytalanságot okoz a jogi rendezés tekintetében, úgy az egész jogszabály összefüggéseiből, a jogszabály által használt fogalmak összevetéséből kell a jogszabályhely pontos értelmét meghatározni.
A Va. 14. §-a (1) bekezdésének c) pontja a számított adóból rendeli az adókedvezmény adó-visszatartás formájában történő igénybevételét. A Va. adókedvezményekről szóló 13. §-a az adókedvezményben részesített tevékenységek eredményére jutó adóból teszi lehetővé meghatározott mértékű adókedvezmény igénybevételét. E rendelkezésből megállapítható, hogy ha a Va.-ban meghatározott tevékenységből származó árbevétellel kapcsolatosan kívánt csak a jogalkotó adókedvezményt biztosítani, azt egyértelműen így határozta meg. A 14. § ilyen szűkítő rendelkezést nem tartalmaz, ebből az következik, hogy a különösen fontos tevékenységet folytató társaság - amennyiben a b) pontban meghatározott feltételeknek megfelel - a számított adóból a 100%-os adókedvezményt a különösen fontos tevékenység mértékétől függetlenül igénybe veheti.
A Va. 1991. január 1-jei hatállyal - az 1990. évi XCIX. törvénnyel - módosított rendelkezése már egyértelműen meghatározza, hogy az éves árbevétel több mint a felének a 8. számú mellékletben meghatározott tevékenységből kell származnia ahhoz, hogy a 100%-os adókedvezmény az adóalanyt megillesse. Az 1990. évi XCIX. törvény 10. §-a (4) bekezdésének rendelkezéséből következően azonban a felperest az adókedvezmény a korábbi feltételek mellett illeti meg.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes jogértelmezése a feltételezett és a jogszabályban, illetőleg annak módosításában sem található jogalkotói szándék feltárásán alapult. Ha a jogalkotó szűkíteni kívánja az igénybe vehető adókedvezmény mértékét, azt egyértelmű rendelkezéssel kell megtennie. Az adóalany részére törvényben biztosított adókedvezmény jogértelmezéssel nem vonható meg. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek szerint a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. III. 27.159/1995. sz.)