adozona.hu
BH 1996.9.497
BH 1996.9.497
A felszámoló által tartott árveréssel kapcsolatos kifogás előterjesztésére a felszámolásról - és nem a bírósági végrehajtásról - szóló jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 217. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. Zs. 1995. március 28-án kifogással élt a felszámoló 1995. március 9-i levelében foglalt intézkedése ellen, melyben a felszámoló arról értesítette a kifogást előterjesztőt, hogy a B. községben levő B. út 3. számú ingatlanra nem köt vele adásvételi szerződést.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította, és arra kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően a kifogást előterjesztőnek az általa befizetett 300 000 Ft-ot fizesse vissza. Végzése indokolásában m...
BH 1996.9.497 A felszámoló által tartott árveréssel kapcsolatos kifogás előterjesztésére a felszámolásról - és nem a bírósági végrehajtásról - szóló jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 217. § (1) bek.].
B. Zs. 1995. március 28-án kifogással élt a felszámoló 1995. március 9-i levelében foglalt intézkedése ellen, melyben a felszámoló arról értesítette a kifogást előterjesztőt, hogy a B. községben levő B. út 3. számú ingatlanra nem köt vele adásvételi szerződést.Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította, és arra kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően a kifogást előterjesztőnek az általa befizetett 300 000 Ft-ot fizesse vissza. Végzése indokolásában megállapította, hogy a felszámoló 1995. március 2-ára nyilvános értékesítésre hirdette meg a fenti ingatlant. Az értékesítési tájékoztatóban a licitálás módját úgy határozta meg, hogy a licitlépcső 500 000 Ft, a kikiáltási ár 12 000 000 Ft + áfa, és az árverés az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) alapján kerül lefolytatásra.
Az árverésen egyedüli licitáló a kifogást előterjesztő volt, aki úgy nyilatkozott, hogy a kikiáltási árnál alacsonyabb áron kívánja megvásárolni az ingatlant. Ezután a felszámoló ismertette a lefelé történő licitálás szabályait, a licitlépcsőt 200 000 Ft-ra módosította, és a legalacsonyabb összeget, amely mellett az értékesítésre még sor kerülhet, zárt borítékban helyezte el. Az értékhatárt a licitálóval nem közölte, azt azonban igen, hogy a borítékban a minimálár van megjelölve. A licitálás 10 200 000 Ft + áfa összeg eléréséig folyt, ekkor az árverésvezető felszámoló intézkedett a boríték felnyitása iránt. Ezt megelőzően a kifogást előterjesztő 6 200 000 Ft + áfa összegre tett ajánlatot. A felszámoló ennek elfogadásáról a helyszínen nem nyilatkozott, hanem 1995. március 9-én kelt levelében arról értesítette a kifogást előterjesztőt, hogy ajánlatát nem fogadja el, mert az nem éri el a borítékban rögzített minimális árat, és ezért az értékesítést eredménytelennek nyilvánította.
A kifogást előterjesztő 1995. március 24-én postára adott beadványában végrehajtási kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése ellen, amit a bíróság a jelen felszámolási eljárásra irányadó, a módosítás előtti 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése szerinti kifogásként vett figyelembe. E rendelkezés értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - az adós gazdálkodó szervezet, a választmány vagy bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. B. Zs. nem minősül hitelezőnek, és a tértivevény szerint a felszámoló intézkedéséről 1995. március 13-án értesült. Ehhez képest csak március 24-én - 10 nappal később, tehát elkésetten - adta postára a kifogását. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, és intézkedett, hogy a felszámolónak bánatpénz céljára kifizetett összeget a felszámoló a kifogást tevő részére fizesse vissza, mert a szerződéskötéstől nem a pályázó lépett vissza, hanem a felszámoló nyilvánította az értékesítést eredménytelennek, ezért a befizetett összeg a nevezett részére visszajár.
Utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a felszámolási eljárásban a bírósági végrehajtás szabályai nem alkalmazhatók, az értékesítést a felszámolási törvény rendelkezései alapján kell lefolytatni. Helytelenül járt el ezért a felszámoló, amikor a végrehajtási törvényre hivatkozott. A felszámolónak a vagyontárgy eladását újabb nyilvános értékesítésen kell megkísérelnie, az értékesítés szabályait pedig úgy kell meghatároznia, hogy az megfeleljen a felszámolási eljárásról szóló jogszabályoknak, és egyértelmű megfogalmazású legyen. Az újabb nyilvános értékesítésen nincs akadálya annak, hogy azon a kifogást előterjesztő is részt vegyen, és az ingatlanra pályázzon.
A végzés ellen a kifogást előterjesztő nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatásával arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy a kifogással érintett ingatlan vonatkozásában az adásvételi szerződést 6 200 000 Ft + áfa vételáron vele kösse meg. Fellebbezésében maga sem vitatta, hogy nem tartozik a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében meghatározott azon személyek körébe, akik a felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen kifogással élhetnek, ezért nyújtott be a Vht. 217. §-ának (1) bekezdése alapján kifogást az árverésen történtek miatt. Az árverés e törvény alapján került lefolytatásra, és e törvény a kifogás előterjesztésére jogosultak körét úgy határozza meg, hogy az rá is vonatkozik. Sérelmezte, hogy bár a felszámoló maga jelölte meg az árverés lefolytatásának menetére a végrehajtási törvény vonatkozó rendelkezését attól mégis eltért. Álláspontja szerint saját tájékoztatásához a felszámolónak is tartania kell magát.
A fellebbezésre adott észrevételében a felszámoló tartalmilag a végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A felek közötti jogvita eldöntése szempontjából annak van jelentősége, hogy a kifogást előterjesztő - az eljárásra alkalmazandó és az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint - jogosult-e a kifogás előterjesztésére vagy sem, és amennyiben a kifogás előterjesztésére jogosult, kifogását a törvényben meghatározott határidőn belül benyújtotta-e a bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adott eljárásra nem a Vht., hanem a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni, és a kifogást előterjesztő nem tartozik abba a személyi körbe, amely számára kifogás előterjesztését a Cstv. lehetővé teszi. E körülményt B. Zs. a fellebbezésében maga sem vitatta.
Minthogy a kifogást előterjesztőt a felszámoló intézkedése miatt a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kifogásolási jog nem illeti meg, nincs jelentősége annak, hogy a kifogását a 8 napos határidőn túl adta postára.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Pest Megyei Bíróság 9. Fpk. 80/1994. sz. - Legf. Bír. Fpk. VI. 32.088/1995. sz.)