adozona.hu
BH 1996.9.496
BH 1996.9.496
A vagyonjegyen alapuló hitelezői követelésnek a felszámolási eljárás során történő besorolásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 46. § (3) bek., 57. § (1) és (2) bek., 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 6. § (1) bek., 9. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen megindult felszámolási eljárás során K. L. és társai 365 dolgozó társuk nevében is 34 260 000 Ft összegben hitelezői igényt terjesztettek elő. E hitelezői igényeket a felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába soroltan igazolta vissza.
A dolgozók képviseletében létrejött hitelezői választmány a felszámoló döntése ellen kifogást terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott hogy az előterjesztett hitelezői ...
BH 1996.9.496 A vagyonjegyen alapuló hitelezői követelésnek a felszámolási eljárás során történő besorolásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 46. § (3) bek., 57. § (1) és (2) bek., 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 6. § (1) bek., 9. § (2) és (3) bek.].
Az adós ellen megindult felszámolási eljárás során K. L. és társai 365 dolgozó társuk nevében is 34 260 000 Ft összegben hitelezői igényt terjesztettek elő. E hitelezői igényeket a felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába soroltan igazolta vissza.A dolgozók képviseletében létrejött hitelezői választmány a felszámoló döntése ellen kifogást terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott hogy az előterjesztett hitelezői igény a 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet szerinti ingyenes vagyonjegy, amelyet a rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint az adózott eredmény terhére kell kibocsátani. Kérték követelésüket - a felszámoló által alkalmazott besorolás helyett - az azt megelőző kielégítési kategóriába besorolni; utóbb e kérésüket úgy módosították, hogy igényüknek az a) pontba sorolását kérték azzal az indokkal, hogy azt munkabér jellegűnek vélik.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Döntésének indoka szerint a vagyonjegyekről szóló 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a fennmaradó vagyon a névértékek összegét nem éri el, a tulajdonosok csak arányos kielégítésre tarthatnak igényt. Az idézett jogszabály értelmében a vagyonjegyekre vonatkozó igényeket csak akkor lehet kielégíteni, ha az összes többi hitelezői igény rendezésre került. Tekintettel arra, hogy a felszámoló intézkedése a jogszabálynak megfelel, a kifogást a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést a hitelezői választmány nevében, melyben annak megváltoztatásával a hitelezői igényének a módosított kifogás szerinti besorolására kérte a felszámoló utasítását. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság végzésében idézett rendelkezésből nem következik egyértelműen a felszámoló által alkalmazott besorolás, mert ide a Cstv. 35. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá az adóhatósághoz fizetendő pótlék és bírság sorolandó, mely nem azonos a követelésükkel. Hivatkozott arra, hogy a dolgozók egy részének munkaviszonya az adós cégnél már megszűnt, illetőleg "a felszámolás záró időpontjáig" megszűnik, ezáltal jogosulttá válnak vagyonjegyük névértékére. Az adós állami gazdaság a vagyonjegy kibocsátását munkabér, illetve bérjellegű kifizetés helyett határozta el, tehát az ingyenes vagyonjegy forrása a dolgozókat illető bérjellegű juttatás.
A fellebbezésre adott észrevételeiben az adós felszámolója a végzés helybenhagyását kérte annak indokai alapján. Nem vitatta, hogy az általa alkalmazott besorolás valóban nem illik a vagyonjegyek tulajdonosainak igényeihez. Az elsőfokú bíróság végzésében is hivatkozott rendeletből azonban az következik, hogy a vagyonjegyek tulajdonosai. a vagyonjegyből származó igényük kielégítésére csak az összes többi hitelezői követelés kielégítése után fennmaradó vagyon esetén tarthatnak igényt, ami azt jelenti, hogy azt sorrendben a legutolsó kategóriába lehet besorolni.
A fellebbezés részben alapos.
A felszámolónak a Cstv. 46. §-a (3) bekezdésében meghatározott kötelezettsége, hogy mind a határidőben, mind azon túl bejelentett követeléseket nyilvántartásba vegye és besorolja. A besorolásnak a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével, az érvényesített tartozás jellege szerinti csoportba kell történnie. Ez következik az elsőfokú bíróság végzésében hivatkozott, a vagyonjegyről szóló 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 9. §-ának (3) bekezdéséből is, mely szerint a vagyonjegy tulajdonosai a (2) bekezdésben megjelölt igényeiket - a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás során - érvényesíthetik. A (2) bekezdés rendelkezése szerint a kibocsátó jogutód nélküli megszűnése esetén a vagyonjegy tulajdonosait a vagyonjegy névértékének megfelelő összeg illeti meg. Ha a fennmaradó vagyon a névértékek összegét nem éri el, a tulajdonosok csak arányos kielégítésre tarthatnak igényt.
A fentiek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felszámoló besorolását helytállónak találta. A felszámoló a követelés besorolásánál ugyanis csak a követelés jellegére lehet figyelemmel, nem pedig arra, hogy a követelés fedezetére a sorrendben megelőző hitelezői követelésekre tekintettel lesz-e és milyen arányban fedezet, illetőleg várhatóan a sorrendben hátrább álló igények kielégítésére ilyen fedezet már nem marad.
A vagyonjegyre vonatkozó hitelezői igény jellegére tekintettel a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti egyéb követelések közé tartozik, ezért a felszámolónak az az intézkedése, amellyel azt a g) pontba sorolta, téves, jogszabálysértő, és egyúttal a hitelezők érdekeit is sérti. A módosított kifogás szerinti besorolásra azonban nincs lehetőség. A vagyonjegy ugyanis nem sorolható a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontjába tartozó, adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások körébe. Az a körülmény ugyanis, hogy a vagyonjegyről szóló 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint az ingyenes vagyonjegyet az adózott eredmény terhére kell kibocsátani, nem jelenti egyúttal azt: az munkabér, illetőleg bérjellegű juttatás volt. A dolgozók tulajdonába került vagyonjegy jellege dönti el ugyanis a besorolást, függetlenül attól, hogy azt munkabér, illetve egyéb bérjellegű kifizetés helyett, illetőleg milyen indokból bocsátották ki.
Az elsőfokú bíróság tévesen idézi a vagyonjegyről szóló 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdését, mert az nem azt tartalmazza, hogy annak kielégítése csak akkor lehetséges, ha az összes többi hitelezői igény rendezésre került. A rendelkezés azt mondja ki, hogy amennyiben a fennmaradó vagyon a névértékek összegét nem éri el, a tulajdonosok csak arányos kielégítésre tarthatnak igényt. Ez nem a Cstv.-ben meghatározott sorrendtől való eltérést jelenti, hanem a névértéktől eltérő arányos kielégítést.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felszámolót a hitelezői igénynek a kifejtettek szerinti besorolására utasította, ezt meghaladóan a végzést helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.608/1995. sz.)