adozona.hu
BH 1996.9.495
BH 1996.9.495
A bankkölcsönszerződésből származó - zálogjoggal biztosított - hitelezői tőkekövetelés szerződéses és késedelmi kamatának kielégítési sorrendje a felszámolási eljárásban [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 35. § (2) bek., 57. § (1) bek., Ptk. 251. § (4) bek., 527. § (2) bek., 528. § (3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság végzésével a felszámoló által előterjesztett felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy - egyebek mellett - az A. Részvénytársaság részére 4 819 805 Ft-ot fizessen meg. Megállapította, hogy a végzésben felsorolt hitelezői igényeket meghaladó követelések kielégítésére fedezet hiányában nincs lehetőség. Rögzítette, hogy a felszámolóként kijelölt P. T. V. Részvénytársaságot 312 500 Ft felszámolói díj illeti meg....
BH 1996.9.495 A bankkölcsönszerződésből származó - zálogjoggal biztosított - hitelezői tőkekövetelés szerződéses és késedelmi kamatának kielégítési sorrendje a felszámolási eljárásban [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 35. § (2) bek., 57. § (1) bek., Ptk. 251. § (4) bek., 527. § (2) bek., 528. § (3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §].
Az első fokon eljárt bíróság végzésével a felszámoló által előterjesztett felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy - egyebek mellett - az A. Részvénytársaság részére 4 819 805 Ft-ot fizessen meg. Megállapította, hogy a végzésben felsorolt hitelezői igényeket meghaladó követelések kielégítésére fedezet hiányában nincs lehetőség. Rögzítette, hogy a felszámolóként kijelölt P. T. V. Részvénytársaságot 312 500 Ft felszámolói díj illeti meg. Az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolására irányuló eljárást egyidejűleg befejezetté nyilvánította.Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásából kitűnően, az A. Részvénytársaság hitelező a felszámolási záróiratok kézhezvétele után kifogással élt a felszámoló igénybesorolási intézkedése s ennek következtében a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen. Kérte a zálogjoggal biztosított tőkekövetelésének, annak ügyleti kamatának, valamint az eredeti lejárati időtől a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig számított késedelmi kamata iránti igényének egységesen az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába való sorolását. Sérelmezte azt is, hogy a felszámoló a zálogjoggal biztosított vagyontárgy értékesítésekor nem elégítette ki a követelését.
A zárótárgyaláson a bíróság a hitelező kifogásának részben helyt adva, kötelezte a felszámolót a hitelező 4 819 805 Ft követelése haladéktalan (48 órán belüli) kiegyenlítésére, egyebekben pedig elutasította a kifogást. Megállapította, hogy a felszámoló helyesen járt el akkor, amikor csak a hitelező tőkekövetelését, továbbá a felszámolási eljárás megindításáig számított ügyleti kamatot sorolta be a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába, mivel a felszámolás kezdő időpontjában már lejárt követelések után számítandó ügyleti kamatok osztják a főkövetelés sorsát, de a késedelmi kamatok a rendelkezés g) pontjába tartoznak.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, amely a határozat megváltoztatása, illetve annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára való utasítására irányult. Kérte annak a megállapítását, hogy a zálogjoggal biztosított tőke és ügyleti kamat követelése a hitelösszeg folyósításától a zálogjoggal terhelt ingatlan értékesítésének időpontjáig a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolandó. Jogorvoslati kérelme indokolásául előadta, hogy az adós gazdasági társaság számára az 1992. május I1-én kelt hitelszerződés alapján 3 500 000 Ft rövid lejáratú kölcsönt folyósított, amelynek lejárati idejéül 1992. augusztus 10-ét határozták meg. A szerződés szerint a kölcsön ügyleti kamata évi 45%, a lejárt kölcsöntartozás késedelmi kamatának mértéke pedig évi 6%. A hitelező álláspontja az volt, hogy a Ptk. 232. §-ából következően, a szerződésben meghatározott ügyleti kamat mindenkor osztozik a tőkekövetelés sorsában. A zálogjog nem csupán a tőkét, hanem az ügyleti kamatot is hivatott biztosítani, mégpedig nem a felszámolási eljárás megindításáig, hanem a zálogtárgy értékesítéséig. Az ügyleti kamat ily módon való elszámolhatóságát igazolja a Cstv. 35. §-a (2) bekezdésének a) pontja, az 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja is.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú határozat helybenhagyását kérte. Véleménye szerint helytállóan sorolta be a hitelező 1992. augusztus 10-én lejárt 3 500 000 Ft tőkekövetelését, s a felszámolás kezdő időpontjáig, 1993. március 18-ig járó ügyleti kamatot a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába. Bár a Cstv. "idevonatkozó szakasza" nem egyértelmű, "a többi hitelezői érdek azt kívánja, hogy a kamatok a késedelembe eséstől minden hitelezőre egyaránt legyenek érvényesek". A felszámoló által idézett felfogás értelmében ugyanis "a szerződéses kamat az eredeti lejárati időig jár, onnantól a b) pont értelmében késedelmi kamat számolható".
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján helytelen jogi következtetésre jutott.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében hangsúlyozta, hogy addig, amíg a felszámolási eljárásról szóló többször módosított 1986. évi 11. törvényerejű rendelet 17. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben - a szerződésben kikötött kamat kivételével - kamat nem érvényesíthető, a jelen felszámolásra irányadó Cstv. eltérő rendelkezése hiányában a kamat tekintetében a polgári anyagi jogi szabályok az irányadók.
A polgári jogi követelések kielégítésének rendjét szabályozó, a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály értelmében a követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni. A Cstv. csupán a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá váló tartozásai után érvényesíthető kamatköveteléseknek a kielégítési rangsorára vonatkozóan tartalmaz az ismertetettektől eltérő előírást. A Cstv. 35. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján az ezen tartozások után az eredeti lejárati időtől érvényesített késedelmi kamat és késedelmi pótlék sorolandó a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába. E rendelkezés célja annak elkerülése, hogy a hitelezők alaptalanul gazdagodjanak a tartozások lejárttá válásával.
A felszámolás kezdő időpontja előtt már lejárt adósi tőketartozás után járó - szerződéses ügyleti vagy késedelmi - kamat tehát a tőkeköveteléssel azonos kielégítési csoportba, a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált követelés utáni szerződéses kamat is ugyanebbe a kategóriába, míg a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált tőketartozás után járó késedelmi kamat a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerinti tartozások közé rangsorolható.
Az adott ügyben a hitelező a bankkölcsönből eredő tőke-, valamint ügyletikamat-követelést, továbbá - feltehetőleg, a számításaiból következtethetően - az ügyleti kamat késedelmi kamata megfizetése iránti igényt kívánt érvényesíteni. A bankkölcsönszerződésnek a Polgári Törvénykönyv 528. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérő, speciális szabályait a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet tartalmazza. E jogszabály 12. §-a szerint a bankkölcsönszerződések esetében az esedékességkor vissza nem fizetett kölcsön után az adós a szerződésben kikötött kamaton felül az esedékességtől további évi 6% késedelmi kamatot köteles fizetni. A hitelező a követelését - a felek egyező előadása alapján megállapíthatóan - zálogjoggal biztosította. A Ptk. 251. §-ának (4) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Így kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.
A fenti jogszabályi előírásokra figyelemmel, a hitelezőnek a felszámolási eljárás 1993. március 18-i kezdő időpontja előtt, 1992. augusztus 12-én már esedékessé, lejárttá vált, zálogjoggal biztosított tőkekövetelésével azonos kielégítési csoportba tartozik a Ptk. 527. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanezen időpontban esedékessé vált ügyleti kamat, valamint további 775 820 Ft késedelmi kamat megtérítése iránti követelése is.
Mivel ennek következtében a felszámoló által készített záróiratok, a felszámolási vagyonfelosztási javaslat, illetve zárómérleg módosítása vált szükségessé, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezéssel támadott, a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó, valamint a hitelezők kielégítésére vonatkozó rendelkezéseit a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel hatályon kívül helyezte, s ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás keretében az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót a vagyonfelosztási javaslatnak, illetve - szükség esetén - a felszámolási zárómérlegnek a hitelező fentiek szerint rangsorolandó követelése folytán történő módosítására. Ezt követően - a Cstv. 56. §-ában foglaltak alapján eljárva - hozhat csak az elsőfokú bíróság megalapozott döntést az ügyben. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30.920/1994. sz.)