adozona.hu
BH 1996.9.475
BH 1996.9.475
Tag a gazdasági munkaközösség vagyonának felosztásakor reá eső rész erejéig léphet fel a gazdasági munkaközösség követelésének behajtása érdekében [Ptk. 573-574. §, Gt. 332. § (1) bek. b) pont, 28/1981. (IX. 9.) Mt. r. 2. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint K. Cs.-né örökhagyó 1987 novemberében szóban megállapodott a Cs. Gmk-val lakása felújítási munkálatainak elvégzésében. Az 1988. május 30-ig elvégzett munkákból az örökhagyó - 1988 júniusában bekövetkezett haláláig - a központi fűtés és a gázszerelési munkák vállalkozói díját nem fizette ki. Az elmaradt vállalkozói díj összegét az eljárt bíróságok - a gazdasági munkaközösség által 1988. október 3-án kiállítot...
BH 1996.9.475 Tag a gazdasági munkaközösség vagyonának felosztásakor reá eső rész erejéig léphet fel a gazdasági munkaközösség követelésének behajtása érdekében [Ptk. 573-574. §, Gt. 332. § (1) bek. b) pont, 28/1981. (IX. 9.) Mt. r. 2. § (2) bek.].
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint K. Cs.-né örökhagyó 1987 novemberében szóban megállapodott a Cs. Gmk-val lakása felújítási munkálatainak elvégzésében. Az 1988. május 30-ig elvégzett munkákból az örökhagyó - 1988 júniusában bekövetkezett haláláig - a központi fűtés és a gázszerelési munkák vállalkozói díját nem fizette ki. Az elmaradt vállalkozói díj összegét az eljárt bíróságok - a gazdasági munkaközösség által 1988. október 3-án kiállított számla összegszerűségével szemben - a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján 119 548 forintban állapították meg, amely mint hagyatéki tartozás a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja és a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése alapján az örökhagyó örököseit: az alpereseket terhelné. A felperes azonban mint a gazdasági munkaközösség volt közös képviselője a teljes vállalkozói díj követelésére nem jogosult. Az időközben megszűnt gazdasági munkaközösség követelésének behajtása érdekében ugyanis az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 71. §-a értelmében a megszűnt gazdasági munkaközösség volt tagjai a gazdasági munkaközösség vagyonának felosztásakor rájuk eső rész erejéig léphetnek fel az adósokkal szemben. A felperes az eljárás során nem tudta azt igazolni, hogy milyen arányban részesült a gazdasági munkaközösség vagyonából, nem tett eleget annak sem, hogy engedményező nyilatkozatot csatoljon a gazdasági munkaközösség többi volt tagjától, hogy az egész követelést saját személyében érvényesítse. A jogerős ítélet ezért a felperes keresetét elutasította.A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával keresete szerinti marasztalást, másodlagosan hatályon kívül helyezést és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a magyar jognak az egyetemlegességre vonatkozó szabályaira tekintettel a megszűnt gazdasági munkaközösség teljes követelését maga is érvényesítheti. Utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a Gt. rendelkezéseire, a jogerős ítélet tehát ez okból is jogszabálysértő.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult, a döntést mindenben helytállónak tartották.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérhetik a felek. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezések alapján eljárva csak azt vizsgálta, hogy a megszűnt gazdasági munkaközösség követelésének érvényesítésére a felperes saját személyében az egyetemlegességre vonatkozó szabályok szerint jogosult volt-e.
A Ptk. 335. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogosultak egyetemlegessége akkor áll fenn, ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti. A jogosultak egyetemlegességének feltétele, hogy jogszabály ezt előírja, vagy a felek így állapodjanak meg. Ehhez képest azt kellett vizsgálni, hogy a gazdasági munkaközösség megszűnésének esetére a még fennálló követelések érvényesítését a jogszabály hogyan rendezi.
Az 1987. szeptember 28-án kelt társasági szerződés alapján létrejött Cs. Gmk-ra az 1988. évi VI. törvény korábbi 332. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel 1990. január 1-én történt megszűnéséig a 28/1981. (IX. 9.) MT rendelet rendelkezései voltak irányadóak. E rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaközösség megszűnésére - a rendeletben foglalt eltérésekkel - a polgári jogi társaság szabályait (Ptk. 573-574. §) kellett megfelelően alkalmazni.
Sem a fenti minisztertanácsi rendelet, sem a Ptk.-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó korábban hatályban volt 573-574. §-ai a társaság megszűnése esetére egyetemleges jogosultságot a tagok részére nem biztosítottak. Ehhez képest mindegyik volt tag a gazdasági munkaközösség vagyonának felosztásakor reá eső rész erejéig léphet fel a gazdasági munkaközösség követelésének behajtása érdekében.
Az eljárt bíróságok tehát - bár téves jogszabályra hivatkozással - érdemben helytállóan döntöttek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.726/1995. sz.)