adozona.hu
BH 1996.8.443
BH 1996.8.443
A hitelező követelésének bankhitelt biztosító zálogjoggal biztosított követelésként való besorolásához szükséges feltételek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 87. § (1) bek., Ptk. 251. § (1) és (2) bek., 257. §, 262. § (1) és (3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 9-11. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen indult s a Cégközlöny 1992. évi december 17-i számában közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló a hitelezői igényt akként igazolta vissza, hogy 4 000 000 Ft-ot és kamatait az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolta be mint zálogjoggal biztosított követelést, további 3 000 000 Ft és kamatai iránti igényt pedig a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolt be mint egyéb követelést.
A hitelező határidőben kifogáss...
BH 1996.8.443 A hitelező követelésének bankhitelt biztosító zálogjoggal biztosított követelésként való besorolásához szükséges feltételek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 87. § (1) bek., Ptk. 251. § (1) és (2) bek., 257. §, 262. § (1) és (3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 9-11. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen indult s a Cégközlöny 1992. évi december 17-i számában közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló a hitelezői igényt akként igazolta vissza, hogy 4 000 000 Ft-ot és kamatait az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolta be mint zálogjoggal biztosított követelést, további 3 000 000 Ft és kamatai iránti igényt pedig a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolt be mint egyéb követelést.A hitelező határidőben kifogással élt a 3 000 000 Ft és kamatai iránti követelésének besorolása miatt. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a 3 000 000 Ft és kamatai iránti hitelezői igénynek a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába történő besorolására. Arra hivatkozott, hogy ezt a bankhitelt is zálogszerződéssel biztosították, ugyanúgy mint az ugyanezen a napon folyósított 4 000 000 Ft tőkeösszegű bankhitelt. Mindkét hitel célja egységes volt, egy CNC esztergagép megvásárlása. Bankhitelt biztosító zálogjogukat a bankhitelek folyósítása keletkeztette.
A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult. Védekezése szerint a Ptk. 251. §-a alapján zálogjog alapításához zálogszerződés megkötésére van szükség. A 3 000 000 Ft bankhitel folyósítására vonatkozó szerződés ezt nem tartalmazza, így ez a követelés nem tekinthető zálogjoggal biztosított követelésnek. Közömbös, hogy milyen hitelcél megvalósítására folyósították a hiteleket, és e hitelek folyósítása milyen módon történt.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felek között 1991. február 25-én létrejött két bankhitelszerződés közül csak a 4 000 000 Ft értékű szerződésben határozták meg, hogy mely vagyontárgyak szolgálnak biztosítékul. Ugyanezt a 3 000 000 Ft folyósítására létrejött szerződés nem tartalmazza. Ebből az következik, hogy a zálogszerződés is csak a 4 000 000 Ft bankhitel folyósítására létrejött kölcsönszerződésre vonatkozik. Mind a Ptk. 251. §-ának (1) bekezdése, mind pedig a bankhitelre vonatkozó jogszabály, a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 9. §-ának (1) bekezdése értelmében szerződéssel kell a zálogjogot alapítani. A felek között a zálogjog alapítása a 3 000 000 Ft értékű bankhitel folyósítására vonatkozó szerződésnél elmaradt, így azt nem lehet zálogjoggal biztosítottnak tekinteni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását, s a kifogásának történő helyt adást. Arra hivatkozott, hogy a bankhitelt biztosító zálogjog az 1991. február 25-én kelt és a szerződés I/2. pontja szerint gépvásárlás céljára folyósított hitel alapján létrejött. A zálogszerződés azért nem tartalmazza a kölcsönszerződések egyedi számát, mert a bankhitelt biztosító zálogjogot a bankhitel folyósítása keletkeztette.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az első fokú végzés helybenhagyását kérte korábbi jogi álláspontjának megfelelően.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg. Érdemi döntésével a másodfokú bíróság is egyetért. Az érdemi határozat jogi indokait azonban - a fellebbezésben is foglaltakra tekintettel - az alábbiakkal egészíti ki.
A Ptk. 251. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabályként a zálogjogot zálogszerződés keletkezteti. A Ptk. 251. §-ának (2) bekezdése értelmében azonban - kivételesen - zálogjog jogszabály és bírósági határozat alapján is keletkezhet. A Ptk. 257. §-a akként rendelkezik, hogy a kézizálogjog létrejöttéhez a zálogjogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges. A Ptk. 262. §-ának (1) bekezdése szerint a bankhitel biztosítására szolgáló zálogjog a bankhitel folyósítása által a zálogtárgy átadása nélkül is létrejön. A Ptk. 262. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bankhitelt biztosító zálogjog részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg. A részletes szabályt a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet (R.) 9-11. §-ai tartalmazzák. Az R. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a bankkölcsön visszafizetése vagyontárgyaknak a lekötésével (zálogjog), kezességgel stb. is biztosítható.
A bankhitelt biztosító zálogjog általános és különös szabályainak egybevetésével megállapítható, hogy a bankhitel biztosítására szolgáló zálogjog keletkezéséhez a zálogszerződés megkötésén felül a zálogtárgy átadása nem szükséges, mivel e zálogjog a bankhitel folyósítása által a zálogtárgy átadása nélkül is létrejött. Téves azonban a fellebbezőnek az a jogi álláspontja, hogy önmagában a bankhitel folyósítása keletkeztette a bankhitelt biztosító zálogjogukat - külön zálogszerződés megkötése nélkül.
A 3 000 000 Ft bankhitel folyósítására 1991. február 25-én létrejött - blanketta felhasználásával készült - szerződés 16. pontját - amely szerint a pénzintézetet bankhitelt biztosító zálogjog illeti meg az adós következő ingó vagyontárgyain - a felek nem töltötték ki, a zálogként lekötött vagyontárgyat nem jelölték meg. Ebből az következik, hogy e bankhitelszerződést ingó vagyontárgy lekötésével, zálogszerződéssel nem biztosították. A bankhitelt biztosító zálogjog - a zálogszerződés hiányában - önmagában a bankhitel folyósítása általa nem jött létre.
Mindezekre tekintettel a felszámoló helytállóan minősítette a 3 000 000 Ft bankhitelre vonatkozó szerződést akként, hogy azt a zálogjog nem biztosítja, s helyesen sorolta be ezt a követelést a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába mint egyéb követelést.
A fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - melyben az alaptalan hitelezői kifogást elutasította - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 32.938/1994. sz.)