adozona.hu
BH 1996.8.441
BH 1996.8.441
A kárpótlás biztosítására szolgáló termőföldnek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonaként történő figyelembevételéhez szükséges feltételek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (1)-(3) bek. 1991. évi XXV. tv. 17. § (1) bek., 1992. évi II. tv. 25. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós termelőszövetkezet felszámolása iránt 1992. évben indult eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével elutasította V. L. és társai kifogását. Döntését azzal indokolta: az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 4. §-a (3) bekezdésének b) pontjára, valamint az 1992. évi II. törvény 25. §-ának (1) és (3) bekezdéseire, továbbá a 7001/1992. (IK 6.) FM-IM-BM-OKKH közös irányelvre figyelemmel jogszerűen járt el az adós felszámolója akkor, amikor a kifogással élő termelőszövetkezeti tagokat t...
BH 1996.8.441 A kárpótlás biztosítására szolgáló termőföldnek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonaként történő figyelembevételéhez szükséges feltételek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (1)-(3) bek. 1991. évi XXV. tv. 17. § (1) bek., 1992. évi II. tv. 25. § (1) bek.].
Az adós termelőszövetkezet felszámolása iránt 1992. évben indult eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével elutasította V. L. és társai kifogását. Döntését azzal indokolta: az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 4. §-a (3) bekezdésének b) pontjára, valamint az 1992. évi II. törvény 25. §-ának (1) és (3) bekezdéseire, továbbá a 7001/1992. (IK 6.) FM-IM-BM-OKKH közös irányelvre figyelemmel jogszerűen járt el az adós felszámolója akkor, amikor a kifogással élő termelőszövetkezeti tagokat tájékoztatta arról, hogy az általuk az 1992. évi I., illetve 1992. évi II. törvény alapján használt tagi földalapot megvásárolhatják, ellenkező esetben pedig harmadik személyek részére való értékesítésre kerül sor. Az adott ügyben ugyanis a felszámolás 1992. augusztus 13-i kezdő időpontjáig nem született olyan közgyűlési határozat, amely bejegyzésre alkalmas okirat formájában határozott volna a tagi földalapnak a tagok és alkalmazottak tulajdonába adásáról, így ez a földterület a felszámolás alá vonható vagyonba tartozik. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogást előterjesztők éltek fellebbezéssel, amelyben a határozat megváltoztatásával "a tagi földalap alapján járó részaránytulajdonuk elismerését" kérték. Jogorvoslati kérelmük indokolásául előadták, álláspontjuk az, hogy az 1991. évi XXV. törvény 17. §-ának (1) bekezdése a szövetkezeti tagok számára alanyi jogon biztosítja a részarány-földtulajdont. Érvelésük szerint: "Ez a törvényi rendelkezés érvényessé vált a Kárpótlási törvény 1991. augusztus 11-i hatálybalépésével, és nem függ semmi más határidőtől. Az már csak a törvény végrehajtásának részletkérdése, hogy ezt a közgyűlésnek a tagok közt el kell osztania, és erről az ingatlan-nyilvántartás számára okiratot kell készíteni." A fentiek alapján a fellebbező felek arra a következtetésre jutottak, az 1991. évi IL. törvény 4. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglaltak nem értelmezhetők akként, hogy ez a földalap a felszámolás körébe tartozna. A törvényi utalás tartalma éppen az, hogy a kárpótlási törvény rendelkezése folytán a tagi földalap nem vonható az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába. A felek hivatkoztak a Cstv. 4. §-a (3) bekezdésének az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt módosítására is.A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
Az elsőfokú bíróság az eljárás adatai alapján részben téves jogi okfejtéssel ugyan, de érdemben helyesen határozott. Az adott, 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése folytán irányadó - a módosítás előtti - Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása elleni jogvédelmi eszközként szabályozza a kifogás jogintézményét. Kifogást csak az e §-ban felsoroltak, így maga az adós gazdálkodó szervezet és bármelyik hitelező (hitelezői választmány) terjeszthet elő. A törvény a kifogás benyújtásának határidejéről is rendelkezik, azt a tudomásszerzéstől számított 8 napban határozza meg. Tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy - egyébként a kifogás előterjeszthetőségére vonatkozó fenti törvényi feltételek vizsgálata nélkül - kifogásként bírálta el a hitelezők igényét. A felszámolónak a felek ingyenes használatában lévő földterületek értékesítéséről szóló, 1994. április 20-i keltezésű tájékoztatása után, a címzettek az 1994. május 10-én kelt, a felszámolónak megküldött beadványukban a tagi földalapra vonatkozó igényüket juttatták kifejezésre. Mivel az adós nevében eljáró felszámoló vitatta az adós vagyonával kapcsolatos követelést érvényesítők, azaz a hitelezők kérelmében foglaltakat, az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha azt vitatott hitelezői igénynek tekintette volna.
Helytállóan foglalt állást viszont az elsőfokú bíróság a jogvita érdemében. A Cstv. előírása folytán a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A gazdálkodó szervezet vagyonának pedig a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon minősül [Cstv. 4. § (1), (2) bekezdés]. A vagyonra vonatkozó főszabály alóli kivételeket is megjelöl a jogszabály. Nem tartozik az adós felszámolás körébe tartozó vagyonába - egyebek mellett - az a termőföld és erdő vagyonrész, amelyről külön jogszabály másként rendelkezik [Cstv. 4. § (3) bekezdés b) pont].
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 17. § (1) bekezdése csak azt mondta ki, hogy a kárpótlás biztosítására szolgáló termőföld kijelölése során a szövetkezetben a szövetkezeti tagok és alkalmazottak (állami gazdaságnál az alkalmazottak) földtulajdonhoz juttatása céljából földalapot kell képezni. A törvényi szabályozás értelmében a földalap nagyságát akként kell meghatározni, hogy átlagosan szövetkezeti tagonként 30 AK, szövetkezeti és állami gazdasági alkalmazottak esetében 20 AK értékű termőföld jusson személyenként. (A földalap felső határáról is rendelkezik a törvény.)
Nem megalapozott a hitelezők azon érvelése, hogy pusztán ez, a földalap képzéséről szóló törvényi előírás tulajdonosváltozást eredményezett. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (Ámt.) 25. §-ának (1) bekezdése a szövetkezet közgyűlésének a feladatává tette a Kpt. szerinti, árverésre való kijelöléssel nem érintett valamennyi földnek a tagok, a Kpt. 17. §-ában meghatározott mértékű földnek pedig a tagok és az alkalmazottak tulajdonába adását, kivéve, ha a jogosult e jogáról lemondott. Minthogy az adott ügyben a szövetkezet közgyűlése a felszámolási eljárás 1992. augusztus 13-i közzétételéig (a felszámolás kezdő időpontjáig) nem határozott a tulajdonosváltozásról, a jogvita tárgyát képező földterületek a közzététel időpontjában még az adós termelőszövetkezet tulajdonában állottak, így - a Cstv. hivatkozott szabálya folytán - a felszámolási vagyon körébe tartoznak.
Alaptalanul érvelnek a hitelezők azzal is, hogy a - jelen ügy eldöntése szempontjából ugyan irreleváns, csak az 1993. szeptember 2-a után indult felszámolási eljárásokban követendő - módosított Cstv. 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja sem köti feltételhez a tagi földalap alapján járó a szövetkezeti tagok részéről való megszerzését. E rendelkezés is csupán akkor veszi ki a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonból a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalap mellett a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterületet, ha ennek a tagok és alkalmazottak tulajdonába adásáról a szövetkezet közgyűlése az eljárás kezdő időpontjáig határozott, és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratokat is elkészítették. A rendelkezés helyes nyelvtani értelmezése szerint tehát a két feltétel nem csupán a felsorolásban utolsóként említett, a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület tekintetében veendő figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy nem a kifogást utasította el, hanem megállapította: a hitelezők igénye nem alapos. (Csongrád Megyei Bíróság 2. Fpk. 339/1992. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 32.456/1994. sz.)