adozona.hu
BH 1996.8.430
BH 1996.8.430
I. A végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetet elutasító ítélet jogereje az ugyanezen címen előterjesztett igény érvényesítését kizárja [Pp. 229. § (1) bek.]. II. Jogkérdésben perújításnak nincs helye. Kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a jogerős ítélet alapjául szolgáló jogszabály megváltozása sem nyújt erre alapot [Pp. 260. §, 1988. évi VI. tv. 75. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság az 1987-ben meghozott jogerős ítéletével az O. Gmk-t - amelynek a felperes is tagja volt - az alperes javára hibás teljesítésen alapuló szavatossági igény kielégítéseként 170 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. A gmk elleni végrehajtás eredménytelen maradt, ezért a jogosult alperes kérelmére a bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki a gmk volt tagjaival szemben is.
A jelen per felperese és R. A. végrehajtás megszüntetése iránt pert indított az alperessel szemben a kerü...
BH 1996.8.430 I. A végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetet elutasító ítélet jogereje az ugyanezen címen előterjesztett igény érvényesítését kizárja [Pp. 229. § (1) bek.].
II. Jogkérdésben perújításnak nincs helye. Kifejezett törvényi rendelkezés hiányában a jogerős ítélet alapjául szolgáló jogszabály megváltozása sem nyújt erre alapot [Pp. 260. §, 1988. évi VI. tv. 75. § (2) bek.].
A bíróság az 1987-ben meghozott jogerős ítéletével az O. Gmk-t - amelynek a felperes is tagja volt - az alperes javára hibás teljesítésen alapuló szavatossági igény kielégítéseként 170 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. A gmk elleni végrehajtás eredménytelen maradt, ezért a jogosult alperes kérelmére a bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki a gmk volt tagjaival szemben is.A jelen per felperese és R. A. végrehajtás megszüntetése iránt pert indított az alperessel szemben a kerületi bíróság előtt. A bíróság az ebben a perben meghozott jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította, rámutatva arra, hogy a felperesek egyetemleges adóstársnak minősülnek a korábbi perben kötelezett gmk-val, így a gmk-val szemben hozott marasztaló ítéleti rendelkezés alapján az egyetemleges adóstárs felperesekkel szemben elrendelt végrehajtás jogszerű volt.
1993-ban ugyancsak a kerületi bíróság előtt a volt gmk-tagok között elszámolási per volt folyamatban, ez azonban szünetelés folytán megszűnt.
A felperes a jelen perben a munkabéréből a gmk-val szemben megítélt tartozásra letiltott 101 137 forint és járulékai visszafizetése iránt érvényesített igényt azzal, hogy az alperesi követelés az egyetemleges adóstársak teljesítése folytán megtérült, így ezzel az összeggel az alperes jogalap nélkül gazdagodott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének a Ptk. 361. §-a alapján helyt adott, mert a túlfizetés tényét és ezzel az alperes jogalap nélküli gazdagodását megállapította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő jogi indokolással helybenhagyta. Arra utalt, hogy az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 12. §-ának (5) bekezdését - amely a tagokra kötelező ítéleti rendelkezés nélkül a gazdasági munkaközösség marasztalása alapján lehetővé tette a tagokkal szemben is a végrehajtás elrendelését - az 1988. évi XIII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az 1988. évi VI. törvény 75. §-ának (2) bekezdése pedig csak a tagra is kötelező ítélet alapján enged végrehajtást.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítéletben felhívott jogszabalyi rendelkezések téves alkalmazására utalt.
A felülvizsgálati kérelem részben és a következők szerint alapos.
I. A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte az a tény, hogy a felperes a jelen pert eredetileg perújításként indította meg, kifejezetten a korábbi végrehajtás megszüntetése iránti perben hozott, a keresetét elutasító jogerős ítélet ellen. Ehhez képest az iratok beszerzése alapján észlelnie kellett volna, hogy a bíróság a felperesnek a gmk-val egyetemleges felelőssége alapján a végrehajtás megindításának jogszerűségét már elbírálta, így az abban az ügyben meghozott ítélet anyagi jogereje az újabb perindítást a Pp. idézett 229. §-ának (1) bekezdése alapján kizárta.
II. A felperes jelen keresete perújításként sem eredményezhetett volna reá kedvezőbb döntést, mert ha a fél a korábbi per ténymegállapítását nem, hanem csupán a jogszabály alkalmazását sérelmezi, perújításnak helye nem lehet. Változatlan tényállás mellett ugyanis a perújítás pusztán az alapperbeli ítélet esetleges jogi tévedéseinek reparálására nem alkalmas (Pp. 260. §).
Ahhoz, hogy a perújítás sikerre vezessen, a félnek meghatározott tényt kell megjelölnie. Ez a tény azonban nem lehet csupán arra való hivatkozás, hogy az alapperben hozott jogerős ítélet után újabb, változott tartalmú jogszabály lépett hatályba, mert a Pp. a már kifejtettek szerinti jogkérdésben perújítást nem enged meg. Annak nincs ugyan akadálya, hogy ha a jogerős ítélet meghozatalának idejében fennállott jogszabályt utóbb a perújítás elbírálásának ideje alatt újabb jogszabály váltotta fel, az egyébként ténykérdésben eredményes perújítás esetén a bíróság az újabb jogszabályt figyelembe vehesse, feltéve, ha a jogszabály visszaható hatályú, illetve azt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A jelen esetben azonban a másodfokú bíróság által hivatkozott 1988. évi VI. törvény 75. §-a (2) bekezdésének egyrészt visszaható hatálya nincs, másrészt pedig hatályos volt akkor, amikor a bíróság a felperes végrehajtás megszüntetése iránti keresetét jogerősen elutasította.
Az anyagi jogerő, illetve a jogkérdésben a perújítás lehetőségének a fentiek szerinti kizártsága a jelen perben a keresetnek történő helyt adást nem tette volna lehetővé.
III. A felperes a per során a keresetét maga is akként módosította, hogy a munkabéréből levont összeg visszafizetését a jogosult jogalap nélküli gazdagodására figyelemmel kéri, mert a követelése más módon már megtérült.
Az elsőfokú bíróság a döntését a módosított kereset alapján hozta meg, elfogadva a túlfizetés tényét.
A másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontjára figyelemmel - ezt a kérdést, amely elszámolással dönthető el, nem vizsgálta.
Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság nem az elbírált kereset tárgyában hozta meg a jogerős ítéletét, így az eljárási szabály is sértően jogszabályba ütköző és megalapozatlan.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak elszámolás alapján kell és lehet állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az alperes javára túlfizetés történt-e.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.279/1996. sz.)