adozona.hu
BH 1996.6.325
BH 1996.6.325
Az ÁVÜ által elvont, utóbb - jogszabály erejénél fogva - önkormányzati jogkörbe került, a jogosult által apportként társaságba bevitt üzlethelyiségre korábban fennállt elővásárlási jog hatályosulása [1990. évi VII. tv. 12. § (2) bek., 1990. évi LXXIV. tv. 1. § (2) bek., 11. § (1) bek., 1992. évi XXXIII. tv., 1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., 161. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A korlátolt felelősségű társaságot (kft.) M. Város Önkormányzata hozta létre az 1992. december 31-én kelt alapító okirattal. A cégbíróság 1993. szeptember 8-án bejegyezte a társaságot a cégjegyzékbe. Az önkormányzat 1993. július 12-én módosította a társaság alapító okiratát, s felemelte a kft. törzstőkéjét 24 580 000 Ft apporttal. Az apport különböző, az önkormányzat tulajdonát képező m.-i ingatlanokból tevődött össze. A cégbíróság a törzstőke emelést 1993. október 4-én kelt végzésével bejegy...
BH 1996.6.325 Az ÁVÜ által elvont, utóbb - jogszabály erejénél fogva - önkormányzati jogkörbe került, a jogosult által apportként társaságba bevitt üzlethelyiségre korábban fennállt elővásárlási jog hatályosulása [1990. évi VII. tv. 12. § (2) bek., 1990. évi LXXIV. tv. 1. § (2) bek., 11. § (1) bek., 1992. évi XXXIII. tv., 1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., 161. § (3) bek.].
A korlátolt felelősségű társaságot (kft.) M. Város Önkormányzata hozta létre az 1992. december 31-én kelt alapító okirattal. A cégbíróság 1993. szeptember 8-án bejegyezte a társaságot a cégjegyzékbe. Az önkormányzat 1993. július 12-én módosította a társaság alapító okiratát, s felemelte a kft. törzstőkéjét 24 580 000 Ft apporttal. Az apport különböző, az önkormányzat tulajdonát képező m.-i ingatlanokból tevődött össze. A cégbíróság a törzstőke emelést 1993. október 4-én kelt végzésével bejegyezte a cégjegyzékbe.A végzéssel szemben B. I. m.-i lakos nyújtott be fellebbezést. Kérte a változásbejegyzési kérelem elutasítását. Előadta, hogy a M.-i Önkormányzat a korlátolt felelősségű társaságba apportálta a M. területén lévő összes, nem lakás céljára szolgáló helyiséget, köztük a bérleményét képező m.-i Sz. u. 22. szám alatti üzlethelyiséget is, annak ellenére, hogy az ÁVÜ-vel kötött szerződése és az 1990. évi LXXIV. tv. 11. §-a alapján őt mint a helyiség bérlőjét elővásárlási jog illeti meg. Jogsértően járt el az önkormányzat, amikor az apportálás előtt nem nyilatkoztatta a bérlőt, hogy kíván-e elővásárlási jogával élni, és ennek tisztázása nélkül tulajdonosváltozást eredményező döntést hozott. Csatolta a közte és az Állami Vagyonügynökség között 1991. október 31-én létrejött adásvételi szerződést, amely a m.-i Sz. u. 22. szám alatti üzlethelyiség bérleti jogának átruházásáról szól, és amelynek 10. pontja az 1990. évi LXXIV. tv. 11. §-ára hivatkozással rögzíti, hogy a bérlőnek az üzlet privatizálása esetén arra elővásárlási joga van. Mindezekre figyelemmel az apport ingatlan nem felel meg a forgalomképesség követelményének [Gt. 22. § (2) bekezdés].
A cég képviseletében dr. H. M. tett észrevételt, a fellebbezés elutasítását kérve. Arra hivatkozott, hogy az elővásárlási jog nem minden tulajdonosváltozást eredményező jogügylet esetén illeti meg a jogosultat, hanem a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel csupán adásvétel esetében. Az apportálás nem adásvétel, így arra az elővásárlási jog nem is vonatkozhat.
A fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az önkormányzat szabadon rendelkezhet-e a fellebbezéssel érintett üzlethelyiség tulajdonjogával. Az iratokhoz csatolt, 1991. október 31-én kelt "Jogszabályi rendelkezésen alapuló elvonás és adásvételi szerződéskötés" címet viselő okiratból megállapíthatóan az Állami Vagyonügynökség a "B" Kereskedelmi Vállalat m.-i Sz. u. 22. szám alatti 7700. számú üzletét a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: előprivatizációs törvény) alapján elvonta, majd ugyanezen okirattal az üzlethelyiség bérleti jogát átruházta B. I.-re. Az előprivatizációs törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalkozót elővásárlási jog illeti meg arra a helyiségre, amelyben az üzlete működik. Az e törvényhelyhez fűzött jogalkotói magyarázat szerint a rendelkezés célja az, hogy a vállalkozó az üzlet későbbi értékesítése során a bérleti jog mellé annak tulajdonjogát is megszerezze.
A törvény abban a vonatkozásban, hogy az Állami Vagyonügynökség az elvont üzletek felett az állam tulajdonosi jogait milyen keretek között gyakorolja, tételes szabályozást nem tartalmaz. Az 1. § (2) bekezdése szerint azonban a vagyon értékesítése, hasznosítása során a törvényben meghatározott eltérésekkel az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. tv. alkalmazandó. Utóbbi törvény 1990. évi LIII. törvénnyel módosított 12. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyonügynökség a vállalati vagyont társaság alapítása vagy értékesítése céljából elvonhatja. Ez azt is jelenti, hogy a vagyonügynökség az elvont vagyonnal jogosult volt gazdasági társaságot alapítani, illetve ilyenben részt venni, továbbá azt is, hogy az ilyen részvétel (apportálás) nem tartozik az értékesítés fogalmi körébe.
Az 1992. évi XXXIII. tv. alapján az állami tulajdonban álló üzlethelyiségek tulajdonjoga az önkormányzatokra szállt át, így a jelen ügyben érintett üzlethelyiségé is. Az önkormányzatokat tehát - mint a vagyonügynökség quasi jogutódait - mindazon jogok megilletik, amelyekkel a vagyonügynökség rendelkezett. Ebből az is következik, hogy az önkormányzat elvileg apportálhatta az üzlethelyiséget. E "jogátszállás" azonban sem az előprivatizációs törvény hatályát, sem az annak alapján megkötött szerződések érvényességét nem érintette. Fennmaradt tehát a vállalkozó törvényben biztosított elővásárlási joga értékesítés esetére. Az apportálhatóság szempontjából ezért azt is vizsgálni kellett, hogy ezen elővásárlási jogra tekintettel az üzlethelyiség - mint nem pénzbeli hozzájárulás - megfelel-e az 1988. évi VI. tv. (Gt.) apportra vonatkozó előírásainak.
A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint az apport bármilyen, vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. A Gt. 161. §-a (3) bekezdésének további előírása az, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás csak olyan végrehajtható dolog, továbbá olyan szellemi alkotás vagy jog lehet, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Vizsgálni kellett tehát, hogy az elővásárlási jog befolyásolja-e az üzlethelyiség forgalomképességét, gazdasági társaság által utóbb történő értékesítése esetén azt a társaság az elővásárlási jog jogosultjának hozzájárulása (engedélye) nélkül átruházhatja-e. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében - így a 33 281/1993/4. számú határozatában is - rámutatott, az elővásárlási jog jogosultjának azon nyilatkozata, hogy az elővásárlási jogával élni kíván, vagy nem kíván élni, nem minősül olyan hozzájárulásnak, illetve engedélynek, amely az utólagos átruházást az említett törvényi előírásra figyelemmel érvénytelenné tenné.
Mindezekre tekintettel a M.-i Önkormányzat által a kft.-be apportált üzlethelyiség a Gt. 161. §-ának (3) bekezdésében előírt feltételeknek is megfelel, a korlátolt felelősségű társaságba történő apportálása tehát nem törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az 1989. évi 23. tvr. 25. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Cgf. VII. 30.431/1994. sz.)