adozona.hu
BH 1996.5.278
BH 1996.5.278
Nincs helye a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben pénzbírság kiszabásának arra hivatkozva, hogy az a mérleget a felszámoló felhívása ellenére nem módosította; a vezetőt - az ügy körülményeitől függően - a feladatoknak a felszámoló részéről megbízott szakértő által történő elvégeztetésével felmerült költségek viselésére lehet kötelezni [1991. évi IL. tv. 31. § (1) bek., 33. § (1)-(2) bek., 6. § (2) bek., Pp. 5. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós ügyvezetőjét, Sz. I.-t 30 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a kijelölt felszámoló ez év június elején Sz. I.-től mérlegmódosítást kért, amelyet június 15-én megsürgetett. A felszámoló a mérlegmódosítást nem kapta meg. Erre tekintettel a bíróság Sz. I.-t az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 31. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettség elmulasztása miatt a Pp. 5. §-ának (4) bekezdése értelmében pénzbírsággal sújtotta....
BH 1996.5.278 Nincs helye a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben pénzbírság kiszabásának arra hivatkozva, hogy az a mérleget a felszámoló felhívása ellenére nem módosította; a vezetőt - az ügy körülményeitől függően - a feladatoknak a felszámoló részéről megbízott szakértő által történő elvégeztetésével felmerült költségek viselésére lehet kötelezni [1991. évi IL. tv. 31. § (1) bek., 33. § (1)-(2) bek., 6. § (2) bek., Pp. 5. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós ügyvezetőjét, Sz. I.-t 30 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a kijelölt felszámoló ez év június elején Sz. I.-től mérlegmódosítást kért, amelyet június 15-én megsürgetett. A felszámoló a mérlegmódosítást nem kapta meg. Erre tekintettel a bíróság Sz. I.-t az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 31. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettség elmulasztása miatt a Pp. 5. §-ának (4) bekezdése értelmében pénzbírsággal sújtotta.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a bírsággal sújtott Sz. I. nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének megsemmisítését, hivatkozott arra, hogy 1993. október 20-i zárónappal a mérleget elkészítette, és azt leadta a felszámolónak. A felszámoló jog és ok nélkül igényeli a zárómérleg módosítását. Álláspontja szerint a mérleg módosításra nem szorul, ezt a felszámoló által foglalkoztatott könyvvizsgáló szakértő sem tudta bizonyítani. Egyéb kötelezettségének is eleget tett, a felszámoláshoz szükséges iratokat, dokumentumokat - amint azt a bíróság által tartott meghallgatáson is bizonyította - 1994. május 30-ig a felszámoló birtokába adta. Fellebbezésének további részében sérelmezte a felszámolónak vele szemben tanúsított magatartását, többek között, hogy kérdéseire, leveleire a felszámoló nem ad választ, nyilatkozataival a bíróságot megtéveszti.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság nem derítette fel kellően a tényállást, és az a rendelkezésre álló iratok alapján sem pótolható. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az adós elleni felszámolás eljárás az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései alapján folyik. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a Polgári perrendtartás szabályait megfelelően kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott, pénzbírságot kiszabó határozatában a rendelkezését a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította: arra, hogy az ügyvezető az (1) bekezdésben írt kötelezettségét szegte meg. A kötelezettségmulasztás így konkrétan nem állapítható meg az ügyvezető vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjai sorolják fel azokat a kötelezettségeket, amelyek az ügyvezetőre hárulnak.
A végzés indokolásából megállapítható azonban, hogy a bíróság azért sújtotta pénzbírsággal az ügyvezetőt, mert a mérleg módosítását nem végezte el. A Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja a mérleg elkészítését teszi az ügyvezető kötelezettségévé. A jelen esetben ez megtörtént. Amennyiben a mérleg nem felelt meg azoknak az előírásoknak, amelyeket a 31. § (1) bekezdésének a) pontja részletez, arra van lehetőség, hogy a 33. § (2) bekezdése szerint a felszámoló a részéről megbízott szakértővel végeztesse el a feladatot, és kérje a bíróságtól: a mulasztást elkövető vezetőt kötelezze a felmerült költségek viselésére. A bíróság ekkor határoz a tekintetben, hogy indokolt volt-e a feladat elvégzése, és ezért a felmerült költség megilleti-e a felszámolót.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor nem vizsgálta, hogy összegszerűleg milyen nagyságú pénzbírság szabható ki az ügyvezetőre. A Cstv. 33. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a bíróság az adott gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett jövedelemnek 50%-áig terjedő pénzbírsággal sújthatja a gazdálkodó szervezet vezetőjét. Az elsőfokú bíróság végzése erre sem tartalmaz adatokat, így nem állapítható meg, hogy a jogszabállyal összhangban történt-e a pénzbírság kiszabása, amely a maximális összeget tartalmazza, de az esetleges mérsékléshez is kiindulópontként szolgálhat.
Az elsőfokú bíróságnak új határozatát a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel kell meghoznia. Ennek során konkrétan meg kell jelölnie, hogy mely rendelkezés alapján milyen kötelezettség mulasztása állt fenn az ügyvezetőnek. A Cstv. 33. §-ának (1) bekezdése alapján kell megállapítania azt az összegszerűséget, amelyből kiindulva a pénzbírság kiszabásának helye lehet. Eljárása során a kötelezettségmulasztás súlyát, körülményeit figyelembe véve vizsgálnia kell az esetleges mérséklésre okot adó körülményeket is.
Mivel a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatot hozott, a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a felmerült eljárási illeték összegét csupán megállapította, annak viselése tárgyában az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. (Legf. Bír. Fpkf. II. 33.439/1994. sz.)