adozona.hu
BH 1996.5.276
BH 1996.5.276
Ha a beszámítási kifogást az adós a felszámolás elrendelését követően terjeszti elő, azt a bíróság a felszámolási eljárás során bírálja el. A felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtása és a kérelem elbírálása közötti időszakban - a bírósági eljárás során - előterjesztett beszámítási kifogás megalapozottságáról a bíróságnak a fizetésképtelenség fennállásának vizsgálata során kell döntenie [1991. évi IL. tv. 26. § (1) bek., 27. § (2) bek. és (4) bek., 36. §, Ptk. 296-297. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a H. Sz. Kft. adós felszámolására irányuló eljárást megszüntette. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az R. É. Kft. hitelező azért kérelmezte az adós felszámolását, mert 659 911,80 Ft vállalkozói díjat - bár 1994. január 28-i levelében ebből 559 911 Ft összeget elismert - nem fizetett meg. A bíróság kézbesítette a kérelmet, amelyre az adós akként nyilatkozott, hogy 1994. június 2-án kelt levelében 3 375 000 Ft összegben beszámítási kifogást terjesztett elő az egyébké...
BH 1996.5.276 Ha a beszámítási kifogást az adós a felszámolás elrendelését követően terjeszti elő, azt a bíróság a felszámolási eljárás során bírálja el. A felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtása és a kérelem elbírálása közötti időszakban - a bírósági eljárás során - előterjesztett beszámítási kifogás megalapozottságáról a bíróságnak a fizetésképtelenség fennállásának vizsgálata során kell döntenie [1991. évi IL. tv. 26. § (1) bek., 27. § (2) bek. és (4) bek., 36. §, Ptk. 296-297. §].
Az elsőfokú bíróság a H. Sz. Kft. adós felszámolására irányuló eljárást megszüntette. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az R. É. Kft. hitelező azért kérelmezte az adós felszámolását, mert 659 911,80 Ft vállalkozói díjat - bár 1994. január 28-i levelében ebből 559 911 Ft összeget elismert - nem fizetett meg. A bíróság kézbesítette a kérelmet, amelyre az adós akként nyilatkozott, hogy 1994. június 2-án kelt levelében 3 375 000 Ft összegben beszámítási kifogást terjesztett elő az egyébként elismert hitelezői követeléssel szemben.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a beszámítás folytán a hitelezői követelés vitatottá vált. Mivel a módosított 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontjai meghatározzák, mikor van helye a fizetésképtelenség megállapításának, és a jelen ügyben egyik eset sem áll fenn, az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a hitelezői kérelmet már annak benyújtásakor el kellett volna utasítania, ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján az eljárást megszüntette. Az adós ugyanis a hitelező követelését a beszámítás következtében vitatta olyan követelés alapján, amely már a felszámolási eljárást megelőzően keletkezett. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával megállapítani, hogy az adós fizetésképtelen és elrendelni a felszámolását. Kérelmét azzal indokolta, hogy a becsatolt iratokból megállapíthatóan az adós 1993. október 7-én a számláját 559 911 Ft összegben elfogadta, 1994. január 28-i levelében annak kiegyenlítésére a türelmét kérte. Az adós nyilatkozataiból megállapítható, hogy a számlákban foglalt tartozást 60 napon belül nem vitatta. Csupán a felszámolási eljárás során utalt arra, hogy 3 375 000 Ft árbevételtől esett el a hitelező miatt. Amennyiben ezt elfogadja a bíróság, bármely felszámolás elrendelésére irányuló eljárás megakadályozható lenne minden alap nélkül állított követeléssel.
A hitelező fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság jogi álláspontjánál fogva nem derítette fel kellően a tényállást, így határozata nem megalapozott. Az adós a jelen eljárás során 1994. június 2-án levelet intézett a hitelezőhöz, amelyben kárigényt jelölt meg, azt számszerűsítette, és tartalma szerint beszámítási kifogást terjesztett elő, mivel úgy nyilatkozott, hogy a hitelező által benyújtott számlát nem áll módjában kiegyenlíteni, legfeljebb az okozott kár összegét tudja ezzel csökkenteni. A Ptk. 296-297. §-a előírja, milyen tartalmi és formai követelmények állnak fenn a beszámításra nézve. Olyan megszorítást azonban nem tartalmaz, hogy a beszámítani kívánó nyilatkozatát a jogosultnak kifejezetten el kellene fogadnia, illetőleg bármilyen jognyilatkozatot kellene tenni annak elfogadásáról. Ebből eredően a nyilatkozatnál fogva, a törvény ereje alapján a beszámítás megtörténik, és ezzel a Ptk. 296. §-ának (2) bekezdése szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek a törvénynél fogva megszűnnek.
A hitelező az eljárást kezdeményező kérelmét 1994. április 5-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, így arra már a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A Cstv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. A jelen esetben a hitelező a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapította a kérelmét, nevezetesen, hogy az adós nem vitatott tartozását az esedékességét követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. Ebben a körben az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy tartozás áll-e fenn, az vitatott vagy nem vitatott az adós részéről, az esedékessége mikor volt, és ettől számított 60 napon belül megtörtént-e a tartozás kiegyenlítése. Végzésének indokolásában helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelen esetben az adós a tartozás fennállását beszámítás következtében vitatta. Tévedett azonban akkor, amikor ebből eredően a beszámítás vizsgálatának mellőzésével az eljárást megszüntette.
A beszámítási kifogás előterjesztésének ugyanis bármikor helye van. Amennyiben a felszámolás elrendelését követően történik beszámítás, annak elbírálása a módosított Cstv. 36. §-ában írt feltételek alapján történik. Ha a felszámolási eljárást kezdeményező kérelem benyújtása és a kérelem elbírálása közötti időszakban - a bírósági eljárás során - történik meg a beszámítási kifogás előterjesztése, annak alapossága tekintetében az elsőfokú bíróságnak kell állást foglalnia, mivel csak így állapítható meg, hogy áll-e fenn tartozása az adósnak a hitelezővel szemben.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak bizonyítást kell lefolytatnia, meg kell vizsgálnia az adós fizetésképtelenségének a fennállását. Vizsgálat tárgyává kell tennie, hogy az adós nyilatkozata megfelel-e a Ptk. 296. §-ában írt követelményeknek, és így beszámítási kifogásnak tekinthető-e, amelynek alapján elenyészik az adósnak a hitelezővel szemben fennálló tartozása. Ezt követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adós fizetésképtelensége fennáll-e, illetőleg annak hiányában a bíróságnak az eljárást soron kívül meg kell szüntetnie a Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Fpkf. II. 32.522/1994. sz.)