adozona.hu
BH 1996.5.275
BH 1996.5.275
A csődeljáráson alapuló fizetési haladék (moratórium) időtartama alatt azonnali beszedési megbízás útján váltón alapuló követelés sem érvényesíthető; fizetést ilyen követelésre is csak átutalással lehet teljesíteni [1991. évi IL. törvény 12. §*, 3/1992. (MK 34.) MNB rek. 4. § (4) bek., 6. §, 10. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 12 924 712 Ft-ot és ennek kamatait, továbbá - jogi képviselője pénztárába - 100 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperessel szemben csődeljárás folyt, amelyet a Cégközlöny 1992. május 14-i számában tettek közzé. A csődeljárás közzététele után - 1992. május 21. napjától június 22. napjáig - az alperes váltótartozások címén a hitelezők javára összesen 12 924 712 Ft összegű ...
BH 1996.5.275 A csődeljáráson alapuló fizetési haladék (moratórium) időtartama alatt azonnali beszedési megbízás útján váltón alapuló követelés sem érvényesíthető; fizetést ilyen követelésre is csak átutalással lehet teljesíteni [1991. évi IL. törvény 12. §*, 3/1992. (MK 34.) MNB rek. 4. § (4) bek., 6. §, 10. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 12 924 712 Ft-ot és ennek kamatait, továbbá - jogi képviselője pénztárába - 100 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperessel szemben csődeljárás folyt, amelyet a Cégközlöny 1992. május 14-i számában tettek közzé. A csődeljárás közzététele után - 1992. május 21. napjától június 22. napjáig - az alperes váltótartozások címén a hitelezők javára összesen 12 924 712 Ft összegű fizetést teljesített a felperes bankszámlájáról, akivel szemben utóbb felszámolási eljárást rendeltek el, és ezt a Cégközlönyben 1992. október hó 1. napján közzétették. A felperes az említett összeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a fizetés a csődeljárás közzétételét követő fizetési haladék (moratórium) tartama alatt, jogszabálysértően történt.Az ítélet indokolása szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 12. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a csődeljárás közzétételét követő 90 napig az adóst fizetési haladék (moratórium) illeti meg a vele szemben esedékessé vált követelések vonatkozásában; ennek időtartamát a bíróság 30 nappal meghosszabbíthatja [12. § (3) bekezdése]. A fizetési haladék tartama alatt a felperes jogosult volt bankszámlája felett rendelkezni, és arról kifizetéseket teljesíteni. A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek az 1991. évi IL. törvény 83. §-ának b) pontjával történt módosítása következtében azonban apénzintézet a nála vezetett számlát a számlatulajdonos rendelkezése nélkül a csőd bejelentéséről való tudomás
szerzést követően a pénzintézeti tevékenysége körében keletkezett esedékes követelésével sem terhelhette meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása kifejti, hogy az előbbiekre figyelemmel az alperes a hitelezők részére a felperes bankszámlájáról - az azonnali beszedési megbízások alapján - jogszabálysértően teljesített kifizetéseket, mert a felperes számláját - annak rendelkezése nélkül nem volt jogosult megterhelni. A bíróság által meghosszabbított fizetési haladék 1992. szeptember 14-ig tartott, a felperessel szemben a felszámolási eljárás 1992. szeptember 11-én megindult, s a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelemről az alperes tudomást szerzett. A csődegyezség meghiúsulása ellenére mindezért a kifizetéseket követően sem volt olyan időpont, amikor az alperes a hitelezők részére kifizetéseket teljesíthetett. Ennek megfelelően az alperes köteles a felperesnek a jogszabálysértően kifizetett összegeket - kamataikkal együtt - megfizetni.
Az alperes fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte továbbá a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 850 000 Ft első- és másodfokú együttes perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal felhívására - 750 000 Ft első fokú eljárási illetéket.
A jogerős ítélet indokolása szerint az 1991. évi IL. törvény 13. §-ának (2) bekezdése kimondta, hogy a fizetési haladék tartama alatt az adóssal szemben - a rendelkezésben meghatározott kivételektől eltekintve - a pénzkövetelések végrehajtása szünetel. Az 1991. évi IL. törvény akkor hatályos rendelkezései azonban - a jelenlegi szabályozástól eltérően - nem zárták ki azt, hogy a moratórium időtartama alatt maga az adós teljesítsen fizetéseket. A hitelezők pedig az adott esetben nem végrehajtás keretében - az akkor hatályos 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 8. §-a, illetőleg 100. §-a alapján -, hanem a pénzforgalomról rendelkező 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 10. §-ának (1) bekezdése szerint nyújtották be az azonnali beszedési megbízásokat, amelyek az alkalmazható fizetési módok egyikét jelentik.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása hivatkozik a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 10. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint azonnali beszedési megbízásnak van helye, ha ennek alkalmazását jogszabály írja elő, a felek ilyen fizetési módban állapodtak meg, illetve a váltót a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt pénzintézetnél bemutatják. A váltótartozások ily módon történő kiegyenlítésére tehát maga a jogszabály ad lehetőséget, de a rendelkezési jog az adóst megilleti. Abban az esetben ugyanis, ha nem kívánja a váltótartozást az azonnali beszedési megbízás alapján kifizetni, a 10. § (7) bekezdése szerint a fizetés teljesítését letilthatja. Letiltás esetén a fizetést nem lehet teljesíteni, ha viszont az adós a fizetés letiltásáról nem intézkedik, a bank által teljesített fizetés nem jogszerűtlen, mert jogszabály alapján - és nem a számlatulajdonos rendelkezése nélkül - terhelte meg a bankszámlát.
A jogerős ítélet indokolása értelmében a felperes maga dönthetett arról, hogy kíván-e az azonnali beszedési megbízások alapján fizetni, hiszen az általa egyenes adósként ismert váltókövetelések teljesítését letilthatta volna. Mivel a letiltás lehetőségével nem élt, részéről önkéntes teljesítésről van szó, amit a törvény a moratórium időtartama alatt is megengedett. A felperes utóbb alaptalanul hivatkozott arra, hogy számlájának megterhelése az alperes által jogszabálysértően történt, keresete ezért megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő - jogszabálysértésre hivatkozva - felülvizsgálati kérelmet, amelyben - annak tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a felperest az 1991. évi IL. törvény 12. §-ának (1) bekezdése alapján 1992. május hó 14. napjától - a csődeljárás közzétételétől - 90 napos időtartamra fizetési haladék illette meg, amelyet a bíróság a 12. § (3) bekezdése szerint további 30 nappal meghosszabbított. Az alperes a moratórium időtartama alatt - 1992. május 21. június 22. között - teljesített váltótartozásokra vonatkozó azonnali beszedési megbízások következtében fizetéseket a felperes bankszámlájáról. Az alperes ezzel megsértette a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 4. §-ának (4) bekezdését, amely kimondja, hogy a csődeljárás közzétételének napjától a pénzintézet a csődeljárás alatt álló számlatulajdonos bankszámlájáról bankszámlák közötti elszámolást csak átutalással teljesíthet. A rendelkezésre figyelemmel az alperesnek az azonnali beszedési megbízások teljesítését meg kellett volna tagadnia, hiszen a moratórium a váltótartozásokra is vonatkozik.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek az 1991. évi IL. törvény 83. §-ának b) pontjával történt módosítására is. Eszerint a pénzintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is megterhelheti az adós nála vezetett számláját a pénzintézeti tevékenysége körében keletkezett esedékes követelésével, ez a jog azonban a pénzintézetet csak a csőd bejelentéséről való tudomásszerzésig illeti meg. Az alperes ezért - a felperes rendelkezésének hiányában - 1992. május 21. és június 22. között saját követelésével sem volt jogosult megterhelni a felperes bankszámláját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az ellenkérelem szerint a felülvizsgálati kérelem nem tesz különbséget a pénzintézetet a nála vezetett bankszámla megterhelésére vonatkozólag a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdése és (4) bekezdése alapján megillető jogok között; az azonnali beszedési megbízás teljesítésére a (3) bekezdés, a pénzintézeti tevékenység körében keletkezett esedékes követelésre viszont a (4) bekezdés rendelkezései vonatkoznak. Az alperes ellenkérelmében kifejtette azt az álláspontját, hogy a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 4. §-ának (4) bekezdése, amelyre a felperes felülvizsgálati kérelme hivatkozik, ellentétes a 39/1984. (XI. 5.) MT rendeletben és az 1991. évi IL. törvényben foglaltakkal. Arra az esetre, ha a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontját nem fogadná el, az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.
A felülvizsgálati tárgyaláson a felperes felülvizsgálati kérelmét, az alperes felülvizsgálati ellenkérelmét fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő.
Helytállóan mutatott rá a jogerős ítélet arra, hogy az 1991. évi IL. törvény 12-13. §-ában foglalt - időközben módosult, de a perben még irányadó - rendelkezések a fizetési haladék (moratórium) időtartama alatt sem zárták ki az adós önkéntes teljesítését. Nem felel meg a jogszabályoknak azonban a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében kifejtett álláspont, amely szerint a fizetési haladék időtartama alatt a pénzintézet azonnali beszedési megbízás alapján a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 10. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a csődeljárás alatt álló adós bankszámlájáról is jogosult fizetéseket teljesíteni.
A 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 6. §-a rendelkezik a pénztartozás kiegyenlítésének módjáról, s ezek egyikeként említi az azonnali beszedési megbízást. Azokat az eseteket, amelyekben azonnali beszedési megbízás alkalmazható, a rendelkezés 10. §-ának (1) bekezdése határozza meg, s ennek alapján azonnali beszedési megbízásnak - többek között - helye van akkor is, ha a váltót a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt pénzintézetnél bemutatják. Az említett rendelkezések azonban nem vonatkoznak a csődeljárás alatt álló gazdálkodó szervezetekre. A 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 4. §-ának (4) bekezdése ugyanis - az általános érvényű szabály alóli kivételként - kimondja, hogy a csődeljárás közzétételének napjától a pénzintézet a csődeljárás alatt álló számlatulajdonos bankszámlájáról a bankszámlák közötti elszámolást csak átutalással teljesíthet. A csődeljárás közzététele után tehát a 6. §-ban említett fizetési módok közül csak átutalással lehet fizetést teljesíteni, más fizetési mód - így az azonnali beszedési megbízás - nem vehető igénybe.
Az alperes a felperes bankszámlájáról nem vitásan a felperes elleni csődeljárás közzétételét követő moratórium időtartama alatt teljesített azonnali beszedési megbízások alapján összesen 12 924 712 Ft összegű kifizetést. Ezzel megsértette a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek alkotmányossági felülvizsgálata nem a Legfelsőbb Bíróság feladata. A jogszabálysértéssel történt kifizetésekre figyelemmel a felperesnek az említett összeg visszafizetésére és kamatainak megfizetésére irányuló keresete megalapozott volt, annak alapján az elsőfokú bíróság helytállóan marasztalta az alperest.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, és a döntéshez szükséges tények a felülvizsgálati eljárás során megállapíthatók voltak, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati eljárás eredményre vezetett, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján, amely a 275/B. § következtében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, az alperest kötelezte a felperes másodfokú és a felülvizsgálati eljárás során felmerült perköltségének megfizetésére, továbbá arra, hogy - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. §-ában foglaltakra figyelemmel - fizesse meg a felülvizsgálati eljárás illetékét, amelyet a felperes illetékfeljegyzési joga következtében nem rótt le. A perköltség összegét a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a, az illeték összegét pedig az 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése szerint állapította meg. A fellebbezési és a felülvizsgálati eljárás során felmerült perköltségét az alperes maga viseli. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.031/1995. sz.)
* A rendelkezést az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, a tétel azonban a perben még irányadó volt.