adozona.hu
BH 1996.4.221
BH 1996.4.221
I. A gazdálkodó szervezet illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmének elbírálási szempontjai [1990. évi XCIII. tv. 60. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.]. II. Az ún. bírói határidők meghosszabbításának feltételei [Pp. 104. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 1994. október 21-én kelt, az alpereseket 245 375 017 Ft-ban és kamatában egyetemlegesen marasztaló ítélete ellen az alperesek fellebbeztek. Fellebbezésükre a 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket nem rótták le, ellenben mindhárman illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérték.
Az elsőfokú bíróság az 1994. november 25-én kelt végzésével mindhárom alperes kérelmét elutasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az alperesek a kérelmük alátámasztására csupán ...
BH 1996.4.221 I. A gazdálkodó szervezet illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmének elbírálási szempontjai [1990. évi XCIII. tv. 60. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
II. Az ún. bírói határidők meghosszabbításának feltételei [Pp. 104. § (1)-(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság 1994. október 21-én kelt, az alpereseket 245 375 017 Ft-ban és kamatában egyetemlegesen marasztaló ítélete ellen az alperesek fellebbeztek. Fellebbezésükre a 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket nem rótták le, ellenben mindhárman illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérték.Az elsőfokú bíróság az 1994. november 25-én kelt végzésével mindhárom alperes kérelmét elutasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az alperesek a kérelmük alátámasztására csupán egy-egy bankszámla-kivonatot csatoltak, ami csak azt bizonyította, hogy az alpereseknek egy-egy bankszámláján az adott időpontban nem állt rendelkezésre jelentős összeg. Szervezeti képviselőik azonban nem nyilatkoztak arról, hogy rendelkeztek-e más bankszámlával, és ha igen, azon milyen pénzeszközök találhatók. Az egyetlen bankszámla összegét igazoló nyilatkozat az elsőfokú bíróság megítélése szerint az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének feltételeit nem bizonyította, ezért a kérelmeket elutasította.
A végzés ellen az alperesek fellebbeztek, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérték. Fellebbezésükhöz csatolták a szervezeti képviselőik büntetőjogi felelősségük tudatában tett nyilatkozatát az alperesek bankszámláiról, valamint az egyes bankok igazolását a bankszámlák állásáról. Az I. r. alperes több végzést csatolt annak igazolására, hogy részére más ügyekben az elsőfokú bíróság több esetben illetékfeljegyzési jogot engedélyezett. Hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Bíróság az 1994. február 7-én kelt végzésével az I. r. alperes fizetésképtelenségét megállapította.
A II. r. alperes bejelentette, hogy bankszámlával egyáltalán nem rendelkezik, a III. r. alperes pedig azt bizonyította, hogy a bankszámláin fedezet nem található.
A Legfelsőbb Bíróság az 1995. január 12-én kelt végzésével felhívta az alpereseket, hogy a könyvviteli-számviteli előírásoknak megfelelő kimutatásokat, nevezetesen a mérleget és eredménykimutatásaikat 8 nap alatt a kérelem elutasításának terhével csatolják be. Az alperesek képviselője a tértivevény tanúsága szerint a felhívást tartalmazó végzést 1995. január 19-én átvette, a felhívásban foglaltaknak azonban csak részben tett eleget. Az I. r. alperesnek a mérlegét és az eredménykimutatását nem nyújtotta be, ehelyett csatolta a Fővárosi Bíróság 1993. március 1-jén kelt végzését, amelyben a Fővárosi Bíróság az I. r. alperes fizetésképtelenségét már megállapította. A II. r. alperes a kért iratok becsatolására 30 nap határidő-hosszabbítás engedélyezését kérte, arra hivatkozással, hogy az ügyvezető távolléte miatt azok felkutatása akadályokba ütközik. A III. r. alperes egyszerűsített éves beszámolójának egy példányát csatolta.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a II. és a III. r. alpereseknek is több száz millió forint értékű ingatlanvagyona van, ezért az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének nincsenek meg a törvényben írt feltételei.
A fellebbezés nem alapos.
Az illetékekről szóló - több más jogszabály mellett -, az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Illetékkódex) 60. §-ának (1) bekezdése szerint a fél akkor mentesíthető az illeték előzetes megfizetése alól, ha annak előzetes megfizetése számára a jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene. Az illetékfeljegyzési jog feltételeit a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az arra igényt támasztó félnek kell megfelelően igazolnia.
Az I. r. alperes az igazolási kötelezettségének nem tett eleget. Az általa a bankszámlák állásáról csatolt bankszámlakivonatok csupán azt bizonyítják, hogy az adott időpontban a számláján jelentő pénzeszközök nem találhatók, nem tükrözik azonban a fél tényleges vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait. Az a körülmény, hogy valamely bíróság más ügyben részére már illetékfeljegyzési jogot engedélyezett, nem ad kellő jogi alapot az újabb illetékfeljegyzési jog engedélyezésére. Az 1993. március 1-jén a Fővárosi Bíróság által hozott - a fizetésképtelenségét megállapító - határozat meghozatala előtt az I. r. alperes tagadta a fizetésképtelenségét. Ezen túlmenően az ügy egyéb körülményei is azt bizonyítják, hogy az I. r. alperes az adott időpontban nem volt fizetésképtelen. A Fővárosi Bíróság előtt a Z. Kft. által ellene indított másik perben 1993. november 8-án az I. r. alperes maga jelentett be, hogy a pénzügyi helyzetében kedvező fordulat állt be, és a Legfelsőbb Bíróság felhívására ott le is rótt 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. A korábban kelt határozat ezért az I. r. alperes jelenlegi fizetési nehézségeit nem bizonyítja. Nem bizonyítja az I. r. alperes tényleges fizetésképtelenségét a Fővárosi Bíróság által 1994. február 7-én hozott határozat sem. Az 1994. február 7-én kelt végzés meghozatala előtt ugyanis a Fővárosi Bíróság felhívta az I. r. alperest arra, hogy a hitelezők által a fizetésképtelenségének megállapítása és a felszámolása iránt benyújtott kérelemre nyilatkozzon. Az I. r. alperes azonban a fizetésképtelenségét illetően semmiféle nyilatkozatot nem tett, és az elsőfokú bíróság a mulasztása alapján az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 7. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglaltakra figyelemmel állapította meg a fizetésképtelenségét. Az I. r. alperes mulasztása alapján hozott határozat tehát kellő módon nem bizonyítja, hogy az I. r. alperes részére a fellebbezési eljárási illeték előzetes lerovása méltánytalan megterhelést jelentene, különös tekintettel arra, hogy a 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket a három alperesnek együttesen kell lerónia, tehát alperesenként mindössze 250 000 Ft a lerovandó fellebbezési eljárási illeték.
A II. r. alperes nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság felhívásában foglaltaknak, ezzel szemben további 30 nap haladékot kért az iratok becsatolására. Az ún. bírói határidő meghosszabbítására a Pp. 104. §-ának (2) bekezdése szerint a határidő lejárta előtt előterjesztett kérelem alapján kerülhet sor, a határidő az (1) bekezdés értelmében a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a 45 napot. A II. r. alperes által 1994. január 26-án keltezett és január 30-án benyújtott kérelme óta több mint 30 nap telt el, és a felhívás kézhezvétele óta a 45 napos határidő is lejárt, a hiányok későbbi pótlására már a félnek nincs is törvényes lehetősége.
A III. r. alperes felhívásra becsatolta az 1994. évre szóló egyszerűsített éves beszámolóját, ebből megállapítható, hogy az eszközei értéke 400 904 400 Ft volt, ezért joggal elvárható lett volna a III. r. alperestől, hogy akár az eszközei egy részének értékesítése útján is gondoskodjon arról, hogy a fellebbezési eljárási illeték megfizetéséhez szükséges összeg rendelkezésére álljon.
Adat merült fel arra nézve is, hogy a II. és a III. r. alpereseknek nagyértékű - több száz millió forintot érő - ingatlanvagyona van, bár erről az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmükben említést nem tettek, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmüket elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését a szükséges indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30.086/1995. sz.)