adozona.hu
BH 1996.4.187
BH 1996.4.187
A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett elkövetője az lehet, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, ehhez képest a csupán képviseletre jogosult személy nem lehet a bűncselekmény tettese; a törvényi tényállásban írt "jogszabály"-on a csődtörvény rendelkezéseit kell érteni [Btk. 290. §, 291/A. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § d) pont és 31. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság az 1994. november 8. napján meghozott végzésével a terhelt ellen csődbűntett miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt és társa - D. A. - alapította azt a gazdasági munkaközösséget (gmk), amelyet 1990. március 7. napján jegyeztek be a cégjegyzékbe. A társasági szerződés szerint a gmk képviseletére valamennyi tag önállóan jogosult, míg a társaság üzletvezetője a terhelt társa,...
BH 1996.4.187 A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett elkövetője az lehet, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, ehhez képest a csupán képviseletre jogosult személy nem lehet a bűncselekmény tettese;
a törvényi tényállásban írt "jogszabály"-on a csődtörvény rendelkezéseit kell érteni [Btk. 290. §, 291/A. §, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § d) pont és 31. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1994. november 8. napján meghozott végzésével a terhelt ellen csődbűntett miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette. A megállapított tényállás lényege a következő.A terhelt és társa - D. A. - alapította azt a gazdasági munkaközösséget (gmk), amelyet 1990. március 7. napján jegyeztek be a cégjegyzékbe. A társasági szerződés szerint a gmk képviseletére valamennyi tag önállóan jogosult, míg a társaság üzletvezetője a terhelt társa, D. A. volt.
A budapesti székhelyű M. Kft. kérelmére a megyei bíróság az 1993. február 4. napján közzétett végzésével fizetésképtelenség miatt megindította a felszámolási eljárást a gmk ellen; felszámolóként a P. Kft.-t jelölte ki. A megyei bíróság végzésében felhívta az adós képviselőjét, hogy a kijelölt felszámolóval vegye fel a kapcsolatot.
A felszámoló az 1993. március 17-i, majd március 30-i keletű levelében szólította fel a terheltet, hogy az 1991. évi IL. törvény (Csődtörvény) 31. §-ában foglalt kötelezettségeit teljesítse. A terhelt a felszólításnak nem tett eleget; helyette 1993. április 8. napján táviratban új időpontot kért, a megadott újabb időpontban sem jelentkezett azonban a felszámolónál.
A megyei bíróság a felszámoló bejelentése alapján előbb a terheltet ismételten felhívta a törvényben előírt kötelezettségei teljesítésére, majd a felhívás eredménytelensége miatt az 1993. szeptember 13. napján kelt végzésében a terheltet 20 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Mivel a terhelt a bírság kiszabását követően sem teljesítette a kötelezettségeit, a felszámoló 1993. december 2. napján csődbűntett elkövetése miatt feljelentést tett a terhelt ellen.
A városi bíróság az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a terheltet a megyei bíróság egyaránt üzletvezetőként kezelte, a társasági szerződés szerint azonban a terhelt valójában a gmk képviselője volt. A városi bíróság a gmk képviselőjét az 1991. évi LXV. törvény 49. §-a (7) bekezdésének a szabályára, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 87. §-ára, valamint e törvény 28. §-ának (2) bekezdésére és a 74. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a gmk vezetőjének minősítette, figyelemmel arra is, hogy a csődeljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának d) pontja szerint a közkereseti társaságnál a gazdálkodó szervezet vezetője az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag, illetve tagok.
Mivel pedig a Btk. 291/A. §-ának rendelkezése szerint a Btk. 290. §-ában meghatározott bűncselekményt tettesként az követi el, aki a gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, és a gazdálkodó szervezet képviselője minden kétséget kizáróan ilyen személy, az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy ha a bíróság vagy a felszámoló a felhívását a gmk képviselőjéhez intézi, úgy a felszólított képviselő köteles a csődeljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 31. §-ában előírt beszámolási, leltárkészítési kötelezettségének eleget tenni. A terhelt ezeket a kötelezettségeket nem teljesítette, ezáltal a felszámolási eljárás eredményes lefolytatását meghiúsította, így tettesként elkövette a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésébe ütköző csődbűntettet.
Az elsőfokú bíróság a joghátrányként megrovás alkalmazását azzal indokolta, hogy miután a gmk az eljárás alatt a tartozását a hitelezőjének megfizette, az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyessége az elbírálás időpontjában már csekéllyé vált.
A városi bíróság határozata ellen a terhelt és a védő felmentésért jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1995. január 18. napján meghozott végzésével az első fokú határozatot helybenhagyta. A megyei bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt nem tiltakozott, amikor őt a (cég)bíróság a gmk üzletvezetőjének tekintette, és ő volt az, aki a kötelezettségek teljesítésére határidő-módosítást kért, majd a bíróság által kiszabott mulasztási bírságot is tudomásul vette, ellene fellebbezést nem jelentett be. A felszámolási eljárás alatt tehát a terhelt nem vitatta annak helyességét, hogy a cégbíróság és a felszámoló egyaránt őt tekintette a gmk képviseletére is jogosult üzletvezetőnek, ugyanakkor a bírságolás jogszerűségét sem kifogásolta.
A jogkérdést illetően a megyei bíróság kifejtette: a terhelt mint a gmk tagja, nem csupán képviselte a gazdasági szervezetet, de rendelkezési jog is megillette a gmk vagyonának legalább egy részére, így a jogosultságai nem pusztán a képviseletre terjedtek ki, hanem - a már leírtak szerint - a vagyonnal történő rendelkezésre is. Ez a jogi értékítélet pedig megfelel a Btk. 291/A. §-ának (1) bekezdésében írtaknak is.
Nem értett egyet a megyei bíróság azzal a védői jogi állásponttal, hogy a cégbírósági bejegyzésnek, valamint a csődtörvény 3. §-ának d) pontjában előírtaknak megfelelően a vezetői jogosultság a terhelt társát, D. A.-t illette meg, míg a terhelt csupán képviselőnek minősül. A megyei bíróság álláspontja szerint az 1988. évi VI. törvény 28. §-ának (2) bekezdése szerint a képviselőkre is a gazdasági társaságot vezetőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez a törvényi rendelkezés összhangban van a Btk. 291/A. §-a (1) bekezdésének rendelkezésével, amely a bűncselekmény alanya értelmezésében a vagyon rendelkezésével összefüggő szerepkört fogalmaz meg. A terhelt pedig mint tulajdonostárs rendelkezési joggal is bírt, tehát nem olyan képviselő, mint aki nem tagja a gazdasági közösségnek (mint pl. az ügyvéd). A terhelt a feleségével közösen alapított gmk-t, és őt a felszámolási eljárásban a társasági törvény 28. §-a szerinti vezetőként kezelték; ezt elfogadta, de nem tartotta be a törvény 32. §-ának általános rendelkezését, és nem tanúsította a tőle elvárható gondosságot.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a terheltet a betéti társaság tulajdonosi és képviseleti jogosultságokkal felruházott tagjaként, vezetőnek minősítette, amely megalapozza a csődbűntett alanyaként a büntetőjogi felelősségét.
A megyei bíróság ezekkel a ténybeli és jogi indokolásokkal és kiegészítésekkel találta megalapozottnak és érdemben az anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban állónak a városi bíróság határozatát.
A jogerőre emelkedett ügydöntő végzések ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az abban kifejtettek szerint a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmény alanya tettesként kizárólag a csődtörvény 31. §-ának (1) bekezdésében kijelölt "gazdálkodó szervezet vezetője" lehet, aki viszont ez utóbbi törvény 3. §-ának d) pontja értelmében a közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és a képviseletre jogosult tag. A gazdasági társaságokról szóló törvény 64. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a társasági-szerződésben a tagok üzletvezetéssel egy tagot bíznak meg, úgy ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. Mivel pedig a terheltnek csupán képviseleti jogosultsága volt, ezért a csődbűntett alanya nem lehetett, és ekként a büntetőjogi felelősségre vonására az anyagi büntetőjogi szabályok megsértésével került sor.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett. Álláspontja szerint a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekményt - az 1988. évi VI. törvény jelenleg is hatályos 87. §-ának (3) bekezdése értelmében - tettesként a csődtörvény 3. §-ának d) pontjában megjelölt, a gazdasági szervezetnek az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja követheti el. A terheltnek nem volt üzletvezetői jogosultsága, a csődtörvény 31. §-ában felsorolt feladatok nem kérhetők tőle számon, ezért az ellene emelt vád alól felmentésének van helye.
A terhelt és a védő felülvizsgálati indítványa és a legfőbb ügyésznek azzal egyetértő érvelése alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a büntetőeljárási törvény rendelkezésénél fogva irányadó történeti tényállást szem előtt tartva a Legfelsőbb Bíróság a következőket állapította meg.
A Btk. 290. §-ában szabályozott csődbűntett a hitelezők érdekeit védi, különösen a megindított csőd- és felszámolási eljárásban. Ennek a célnak az érdekében - az (1) bekezdésben szabályozott csődbűntettként és a (3) bekezdésben szabályozott hitelező kielégítésének a meghiúsításával elkövetett csődbűntettként - rendeli büntetni az adósnak az olyan magatartásait, amelyekkel a hitelezők kielégítési alapjául szolgáló vagyont elvonja; továbbá az (5) bekezdés szerint az olyan magatartást, amellyel a megindított felszámolási eljárás eredményes lefolyását - részben vagy egészben - meghiúsítja.
A Btk. 291/A. §-ának (1) és (2) bekezdése a Btk. 290. §-ában meghatározott mindhárom alaptényállás elkövetői körét egységesen határozza meg, és úgy rendelkezik, hogy a bűncselekményt tettesként az követi el, aki a gazdálkodó szervezet (az adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult (delictum proprium).
A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett nem a vagyon elvonásával valósul meg, hanem ezt a bűncselekményt az követi el, aki a felszámolás elrendelését követően a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolás eredményét részben vagy egészében meghiúsítja. A Btk. 290. §-ának (5) bekezdése tényállásában kiemelt "jogszabály" a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.); a kerettényállást tételesen kitöltő norma pedig a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, leányvállalat, tröszti vállalat vezetője köteles záróleltárt, beszámolót stb. elkészíteni, és a felszámolás kezdő napjától számított 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni. A gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelik a Cstv. 31. §-ában előírt egyéb tájékoztatási kötelezettségek is.
A társasági formában működő gazdálkodó szervezetek általános szabályait a gazdasági társaságokról szóló módosított 1988. évi VI. törvény (Gt.) tartalmazza. A gazdasági munkaközösségekre vonatkozó - eredetileg a 87-89. §-okban található - szabályokat időközben az 1990. évi V. törvény és az 1991. évi LXV. törvény hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi törvény 49. §-ának (7) bekezdése értelmében azonban továbbra is alkalmazni kell a még működő gazdasági munkaközösségekre a Gt. 87. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, amelyek szerint a gazdasági munkaközösségekre - amennyiben a törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz - (és ma már nincs ilyen rendelkezés hatályban) a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni.
A közkereseti társaságokkal kapcsolatban a Gt. 64. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a társasági szerződésben a tagok az üzletvezetéssel egy vagy több tagot is megbíznak, abban az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. A törvény 87. §-ának (3) bekezdése értelmében ez a szabály vonatkozik a terhelt és a társa által alapított gazdasági munkaközösségre is.
Annak érdekében, hogy a csődeljárás, a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás során mindenkor aggálytalanul legyen megállapítható, hogy több vezető esetében melyikük jogosult (egyben köteles) az említett eljárásokban közreműködni, a társasági törvény általános szabályaihoz képest a csődtörvény speciális rendelkezést tartalmaz, mivel a 3. § d) pontjában meghatározza, hogy kit kell a gazdálkodó szervezet vezetőjének tekinteni. A tételes jogi kijelölés szerint a közkereseti társaságnál a vezető(k) az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag(ok).
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt kizárólag a gmk önálló képviseletére volt jogosult, bár a társasági szerződés felhatalmazta őt a vagyonnal való rendelkezésre is. A társaság üzletvezetésére és képviseletére azonban a társasági szerződés és a cégbírósági bejegyzés egyaránt a terhelt társát jogosította fel. Ilyen ténybeli helyzetben - a Btk. 290. §-a (5) bekezdésének és a Cstv. 3. §-a d) pontjának az egybevetésével - a törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartás esetében kizárólag ő lehetett volna a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett alanya.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügydöntő határozatait a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a terheltet az ellene a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésébe ütköző, felszámolás eredményének a meghiúsulásával járó csődbűntett vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - mert a vád tárgyává tett magatartása nem valósít meg bűncselekményt - felmentette. (Legf. Bír. Bfv. IV. 457/1995. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.6.182 A felszámolási eljárás elrendelését követően a betéti társaság üzletvezetésre jogosult beltagja a felszámolás körébe eső teendők ellátására kültagot is megbízhat - A megbízást elvállaló kültag a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett alanya lehet [Btk. 291/A. § (1) bek., 290. § (5) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 31. §; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 102. §, 103. § (1) bek., 102. §].
