adozona.hu
BH 1996.3.170
BH 1996.3.170
A felszámoló által ismert követelésként való nyilvántartásba vételnél irányadó szempontok [1991. évi IL. tv* 28. § (2) bek., 37. §, 38. § (4) bek., 46. § (3) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását 1993. április 15-én közzétett végzésében rendelte el. Az adós felszámolója az Sz. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hitelező bejelentett igényét mint elkésettet vette nyilvántartásba. A hitelező a felszámoló intézkedését sérelmezve kifogást terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 46. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint vegye nyilvántartásba a bejelentést.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogásnak a Cstv. 51...
BH 1996.3.170 A felszámoló által ismert követelésként való nyilvántartásba vételnél irányadó szempontok [1991. évi IL. tv* 28. § (2) bek., 37. §, 38. § (4) bek., 46. § (3) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását 1993. április 15-én közzétett végzésében rendelte el. Az adós felszámolója az Sz. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hitelező bejelentett igényét mint elkésettet vette nyilvántartásba. A hitelező a felszámoló intézkedését sérelmezve kifogást terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 46. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint vegye nyilvántartásba a bejelentést.Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogásnak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján helyt adva, a besorolásra tett felszámolói intézkedést hatályon kívül helyezte, és arra
utasította a felszámolót, hogy a hitelező igénybejelentését a Cstv. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint vegye nyilvántartásba. A végzése indokolásában megállapította, hogy a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg. A csődeljárásban a hitelező követelése is szerepelt, így a felszámolónak a hitelező igényét a Cstv. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint külön nyilvántartásba kellett volna vennie mint "általa ismert hitelezői követeléseket". Minthogy az eljárásra az 1993. szeptember 2-a előtt hatályos törvény rendelkezései vonatkoznak, a hitelező bejelentett igényét nem lehet elkésettnek tekinteni. Ezt az álláspontot támasztja alá a Cstv. 6. §-ának (4) bekezdése, amely a (3) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt követelések felülvizsgálatáról rendelkezik, továbbá a Cstv. 7. §-ában foglaltak, amelyek a 30 napon túl, de egy éven belül bejelentett hitelezői igények nyilvántartásba vételéről rendelkeznek, és ebbe a körbe nem tartozónak tekintik a felszámoló által ismert követeléseket.
A végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a kifogás elutasítását kérte. Fellebbezésének indoka szerint a hitelező követelése nem tekinthető ismertnek. Ennek oka, hogy a felszámolás alatt álló adós nyilvántartása rendkívül pontatlan volt, abból a hitelezői követelést nem lehetett megállapítani. Az ügy elbírálásakor hatályban lévő Cstv. 38. §-ának (4) bekezdése szerint még a folyamatban lévő peres eljárással érintett követelés sem tekinthető ismertnek, és a per a hitelezőt nem mentesíti a törvény 28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában írt kötelezettsége teljesítése alól. A Cstv. konkrétan meghatározza azokat az eseteket, amikor a követelés ismertnek minősül. A jelen üggyel érintett hitelező igénye egyik esetnek sem felel meg.
A fellebbezésre adott észrevételeiben a hitelező a végzés helybenhagyását kérte, lényegében annak indokai alapján.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helyes az arra alapított jogi döntése is, ezért a Legfelsőbb Bíróság a végzést a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbező felszámoló fellebbezésében olyan újabb tényre vagy jogi érvre nem hivatkozott, amelyet az első fokú eljárásban nem adott elő, és amely a döntés megváltoztatására alkalmas lenne. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az eljárásban az 1991. évi IL. törvénynek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt módosítást megelőző szabályait kell alkalmazni. E törvénynek az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott rendelkezése szerint a felszámolónak külön nyilvántartásba kellett vennie az általa ismert hitelezői követeléseket. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg. A csődeljárásban az adott hitelezői követelést az adós 104. sorszám alatt vette nyilvántartásba, így a követelés ténye okirattal bizonyítottan ismert volt a felszámoló előtt. Alaptalanul hivatkozik ezért arra, hogy az adós adminisztrációs hiányosságai miatt előtte ez a követelés nem volt ismert.
Az ismert hitelezői követelésre tekintettel a felszámoló nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a bejelentési kötelezettségének a hitelező késedelmesen tett eleget. Kétségtelen, hogy a Cstv. 38. §-ának (4) bekezdéséből következően a követelés érvényesítése céljából a felszámolás közzététele előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt kötelezettsége teljesítése alól. Ennek ellenére a Cstv. 46. §-a (3) bekezdésének a) pontja kivételként fogalmazza meg a felszámoló nyilvántartásba vételi kötelezettségét az általa ismert hitelezői követelések tekintetében az esetben is, ha bejelentés nem történt, vagy a 30 napos határidőn túl történt meg. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdésére, mely a (3) bekezdés a) és b) pontjában szereplő követelések tekintetében azok vizsgálatára vonatkozik. A törvény megfogalmazásából következik, hogy mind az a), mind a b) pontban bejelentett követeléseket határidőben érkezettnek kell tekinteni.
A felszámoló fellebbezésében ugyan hivatkozik arra, hogy a Cstv. konkrétan meghatározza azokat az eseteket, amikor a követelés ismertnek minősül, azonban arra vonatkozóan a pontos jogszabályhelyet nem jelöli meg. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy sem a Cstv. értelmező rendelkezései között, sem egyéb helyen arra vonatkozó meghatározást a törvény nem tartalmaz, hogy mikor minősül a követelés ismertnek. E tárgyban ezért a jogszabály értelmezésével az eset körülményei alapján lehet állást foglalni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Heves Megyei Bíróság Fpk. 318/1993/15. sz. - Legf. Bír. Fpkf. VI. 3.486/1994. sz.)
* Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, rendelkezéseit azonban az 1993. évi LXXXI. törvény hatálybalépése előtt indult eljárásokban továbbra is alkalmazni kell [1993. évi LXXXI. tv. 44. § (2) bek.]