adozona.hu
BH 1996.3.169
BH 1996.3.169
A betéti társaság beltagjának vagyona a felszámolási eljárás során a hitelezők követeléseinek kielégítésére akkor sem használható fel, ha a társaság vagyona erre nem elegendő; a hitelező követelését csak külön - peres - eljárásban érvényesítheti [1991. évi IL. tv. 2. § (1) bek., 4. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. § (1) és (2) bek., 94. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a G. F. Bt. adós egyszerűsített felszámolási eljárását befejezte. Megkereste a cégbíróságot, hogy a gazdálkodó szervezetet a cégjegyzékből törölje. A bíróság megállapította, hogy a gazdálkodó szervezetnek vagyona nincs, ezért a hitelezők kielégítésére és a felszámoló díjának összegére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Megállapította azonban, hogy a felszámoló jogszabály szerinti díja 300 000 Ft, illetve az általa megelőlegezett költség 30 000 Ft volt.
Végzésének...
BH 1996.3.169 A betéti társaság beltagjának vagyona a felszámolási eljárás során a hitelezők követeléseinek kielégítésére akkor sem használható fel, ha a társaság vagyona erre nem elegendő; a hitelező követelését csak külön - peres - eljárásban érvényesítheti [1991. évi IL. tv. 2. § (1) bek., 4. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. § (1) és (2) bek., 94. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a G. F. Bt. adós egyszerűsített felszámolási eljárását befejezte. Megkereste a cégbíróságot, hogy a gazdálkodó szervezetet a cégjegyzékből törölje. A bíróság megállapította, hogy a gazdálkodó szervezetnek vagyona nincs, ezért a hitelezők kielégítésére és a felszámoló díjának összegére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Megállapította azonban, hogy a felszámoló jogszabály szerinti díja 300 000 Ft, illetve az általa megelőlegezett költség 30 000 Ft volt.Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az adós ellen a felszámolási eljárás 1992. szeptember 10-én közzétételre került a Cégközlöny 37. számában. A felszámolási eljárás során a felszámoló megállapította: a gazdálkodó szervezetnek semmilyen vagyona nincs, ezért 1993. szeptember 29-én kérte, hogy a bíróság az adós egyszerűsített felszámolását rendelje el. A bíróság ennek végzésével eleget tett. Miután az adósnak semmilyen felosztható vagyona nem volt, a bíróság mellőzte a hitelezők kielégítésére vonatkozó rendelkezést, s emiatt nem tudott határozni a felszámoló díjáról sem. A bíróság az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 55. §-a szerint az eljárást befejezte, valamint elrendelte a gazdálkodó szervezet megszüntetését. Az elsőfokú bíróság végzése ellen az M. H. Rt. hitelező nyújtott be fellebbezést. Álláspontja szerint a határozat megalapozatlan, ezért kérte annak hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy az 1988. évi VI. törvény (Gr.) 94. §-ának (1) bekezdését nem alkalmazta az elsőfokú bíróság, nem állapította meg a betéti társaság beltagjának vagyonát, amellyel teljes mértékben felel a társaság tartozásaiért, és meg sem kísérelte felmérni s bevonni a felszámolás körébe. Ez pedig a hitelezői érdekeket jelentősen sérti. Nem vizsgálta a bíróság, hogy a felszámoló megpróbálta-e érvényesíteni a betéti társaság beltagjának korlátlan felelősségét.
A felszámoló a hitelező fellebbezésére észrevételt tett, kérte az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy téved a hitelező, mivel a beltag vagyoni viszonyainak feltárása nem a felszámoló kötelessége. Nem vitatta, hogy a Gt. 94. §-ának (1) bekezdése szerint a beltag felelőssége korlátlan, a társaság felelőssége azonban elsődleges, a hitelező a felszámolási eljárás jogerős befejezését követően perelheti közvetlenül a társaság beltagját a követelések megtérítése érdekében.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében magát az egyszerűsített felszámolást, valamint az ezzel kapcsolatos végzés megállapításait nem vitatta, csupán azt, hogy az elsőfokú bíróság nem vonta be a felszámolási eljárás során a kielégítés célját szolgáló vagyon körébe a betéti társaság beltagjának a vagyonát. A Cstv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint e törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. A Cstv. 4. §-ának (2) bekezdése sorolja fel azt, hogy a gazdálkodó szervezet vagyonába a tulajdonában lévő vagyonon kívül mi tartozik. Eszerint a gazdasági társaság vagyonába a tag saját vagyona nem tartozik, így arra a felszámolási eljárás nem terjed ki.
A jelen esetben a gazdálkodó szervezet betéti társaság. A Gt. 94. §-ának (2) bekezdése szerint a társaságra a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni, ha a törvény másként nem rendelkezik. A Gt. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság saját vagyonával felel. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A betéti társaságra vonatkozóan ez azzal a kivétellel alkalmazandó, amelyet a Gt. 94. §-ának (1) bekezdése tartalmaz, nevezetesen legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, míg legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétje mértékében korlátozott. A Gt. 75. §-ának (2) bekezdése szerint a tagok saját vagyonára csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. Ebből következik az, hogy a taggal szemben saját vagyonára nézve az igény érvényesítése csak peres eljárásban lehetséges.
A jelen esetben tehát a hitelezőnek peres eljárás keretében kell érvényesítenie az igényét a betéti társaság tagjaival szemben. Nem követett el ezért jogszabálysértést az elsőfokú bíróság, amikor a felszámolási eljárás keretében a beltag vagyonával kapcsolatban eljárást nem folytatott le.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján lényegében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4. Fpk. 252/1992. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 31.449/1994. sz.)