adozona.hu
BH 1996.2.118
BH 1996.2.118
A felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen a bírósághoz előterjeszthető kifogás benyújtására irányadó 8 napos határidő nem elévülési, hanem eljárási határidő, amelynek elmulasztása - a Polgári perrendtartásban megállapított feltételek fennállása esetén - igazolással orvosolható [1991. évi IL. tv. 51. § (1) bek., Pp. 106. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós elleni felszámolási eljárás megindításának közzétételére 1993. február 4-én került sor. A felszámolási eljárás során a felszámoló 1994. február 15-én a P. város K. u. 71. szám alatti nem lakás céljára szolgáló helyiség használati jogának 1994. február 17-re tervezett nyilvános értékesítését meghirdette. A nyilvános értékesítésen a hitelező bejelentette, hogy elővásárlási joga gyakorlását illetően 8 napon belül kíván nyilatkozni. A nyilvános értékesítésen két pályázó jelentkezett, akik...
BH 1996.2.118 A felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen a bírósághoz előterjeszthető kifogás benyújtására irányadó 8 napos határidő nem elévülési, hanem eljárási határidő, amelynek elmulasztása - a Polgári perrendtartásban megállapított feltételek fennállása esetén - igazolással orvosolható [1991. évi IL. tv. 51. § (1) bek., Pp. 106. § (1) bek.].
Az adós elleni felszámolási eljárás megindításának közzétételére 1993. február 4-én került sor. A felszámolási eljárás során a felszámoló 1994. február 15-én a P. város K. u. 71. szám alatti nem lakás céljára szolgáló helyiség használati jogának 1994. február 17-re tervezett nyilvános értékesítését meghirdette. A nyilvános értékesítésen a hitelező bejelentette, hogy elővásárlási joga gyakorlását illetően 8 napon belül kíván nyilatkozni. A nyilvános értékesítésen két pályázó jelentkezett, akik közül az egyik visszalépett, a másik az F. T. Bt. volt, aki 1993. május 5-e óta a felszámolóval megkötött szerződéses üzemeltetésre vonatkozó megállapodás alapján használta az üzlethelyiséget. Nevezett egyébként az adósnak nem hitelezője. A felszámoló által meghatározott alapárat az F. T. Bt. elfogadta, és úgy nyilatkozott, hogy ezen az áron megvásárolja az üzlethelyiséget. Az értékesítés alkalmával elhangzott ajánlatra a hitelező nem nyilatkozott. A felszámoló pedig az értékesítés alkalmával egyidejűleg felvett jegyzőkönyvben is rögzítette, hogy a használati jog átengedésére vonatkozó megállapodást az F. T. Bt.-vel köti meg, vagyis a hitelezőnek az elővásárlási jogra vonatkozó nyilatkozatát figyelmen kívül hagyja.A felszámoló 1994. február 21-én az F. T. Bt.-vel a használati jog átengedésére vonatkozó megállapodást megkötötte.
A hitelező 1994. február 23-án kelt és a felszámolóhoz február 24-én érkezett írásbeli nyilatkozatával bejelentette, hogy az elővásárlási joggal élni kíván, és a bérleti jogot a nyilvános értékesítésen elhangzott ajánlatnak megfelelő vételárért megveszi.
A hitelezőt a felszámoló 1994. március 7-én értesítette arról, hogy az F. T. Bt.-vel február 21-én a szerződést megkötötte. Tájékoztatta arról, hogy a hitelezőnek a nyilvános értékesítésen kellett volna gyakorolnia elővásárlási jogát, továbbá arról is: álláspontja szerint az adott esetben ilyen jog a hitelezőt nem is illeti meg.
A felszámoló értesítését a hitelező március 7-én megkapta. Ezt követően március 16-án kelt iratában a megkötött üzemeltetési szerződés keltének időpontjáról kért tájékoztatást, amit március 24-én megkapott. Április 5-én vette kézhez a közbenső mérleget, amelyre április 11-én észrevételeket tett, "nehezményezve" többek között az elővásárlási jog figyelmen kívül hagyását.
A hitelező 1994. április 27-én kelt iratában terjesztette elő a felszámoló intézkedése elleni kifogását, amely május 3-án érkezett meg az elsőfokú bírósághoz. Ebben sérelmezte, hogy a felszámoló a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérleti jogát az elővásárlási joga figyelmen kívül hagyásával értékesítette. Kérte a felszámoló intézkedésének megsemmisítését, és új értékesítés elrendelését.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, elsősorban elkésettségre hivatkozással; érdemben is kifejtette azt az álláspontját, hogy az elővásárlási jog a hitelezőt nem illeti meg. Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogását elutasította. Megállapította, hogy az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Arról, hogy a felszámoló a hitelező elővásárlási jogát figyelmen kívül hagyta, a hitelező már a február 17-i értesítés alkalmával tudomást szerzett, de legkésőbb március 7-én, amikor a felszámoló erre vonatkozó írásbeli közlését kézhez kapta. Ehhez képest a kifogás előterjesztésére nyitva álló 8 napos határidő március 16-án lejárt. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket a törvény nem szabályoz, a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. A határidő elmulasztásának következményét a Pp. 105. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, eszerint a fél az elmulasztott perbeli cselekményt többé hatályosan nem teljesítheti. Ez annyit jelent, hogy a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények nem alkalmazhatók abban az esetben sem, ha a kifogásban foglaltak megalapozottak.
Az elsőfokú bíróság végzésében érdemben is kifejtette, hogy megítélése szerint az előterjesztett kifogás milyen okból alaptalan.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását kérte a kifogása szerint. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a kifogása elkésettségét, mivel a hitelező és a felszámoló között folyamatos megbeszélések voltak a vitatott bérleti joggal kapcsolatos intézkedés miatt. Az ügyben az első levelet 1994. február 23-án írta a felszámolónak, melyre a felszámoló 1994. március 7-én válaszolt. Ezt követően 1994. március 16-án újabb levelet intézett a felszámolóhoz melyre 1994. március 24-én kapott választ, majd 1994. április elején megkapta a felszámolótól a cég közbenső mérlegét, amelyre 1994. április 11-én tett észrevételt. Ebben továbbra is vitatta a bérleti joggal kapcsolatos intézkedést, és kérte a felszámolót, hogy erre 8 napon belül nyilatkozzék. Ezután a felszámoló arról értesítette a hitelezőt, hogy nem kapta meg a mérleggel kapcsolatos észrevételeket, és ezért annak ismételt megküldését kérte. Mindezekre tekintettel az 1994. április 27-én kelt kifogást nem lehet elkésettnek tekinteni, mivel a zárómérleg alapján értesült véglegesen a felszámoló álláspontjáról, és ehhez képest a kifogását 8 napon belül előterjesztette.
A hitelező fellebbezésében érdemben is vitatta az elsőfokú bíróságnak a kifogást elutasító jogi álláspontját.
A fellebbezésre az adós felszámolója észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyesen jutott arra a jogi következtetésre az általa felhívott jogszabályok alapján, hogy a kifogás előterjesztésével a hitelező elkésett. A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően a kifogás előterjesztésének a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül van helye. A törvényben írt e határidő nem elévülési, hanem eljárási határidő, ezért a határidő elmulasztása - a Pp. 106. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek esetén - igazolással orvosolható. A határidő elmulasztása miatt azonban igazolási kérelmet a hitelező nem terjesztett elő.
A kifogás elbírálása szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a hitelező és a felszámoló között folyamatos megbeszélések voltak a vitatott bérleti joggal kapcsolatos intézkedés miatt. A hitelező a felszámoló 1994. március 7-én kézhez vett értesítéséből tudomást szerzett arról, hogy felszámoló a szerződést az elővásárlási joga figyelmen kívül hagyásával már 1994. február 21-én megkötötte. A kifogást e határidőtől számított 8 napon belül terjeszthette volna elő. Az a körülmény, hogy későbbi leveleiben, valamint a közbenső mérleg kézhezvételétől számítottan is észrevételeiben a bérleti joggal kapcsolatos intézkedésre visszatér, nem jelenti a kifogás előterjesztését.
A felszámoló az eljárás során különböző intézkedéseket tesz. Minden egyes intézkedés esetében a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül az adott konkrét intézkedést lehet kifogással eredményesen támadni, e határidő nem hosszabbodik meg azáltal, hogy a felszámoló újabb intézkedésére tett észrevételeiben a hitelező ismét vitatja a korábbi intézkedés jogszerűségét.
A fellebbezésben kifejtett álláspont az elévülési határidőkre vonatkozik, és a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésére utal. Eszerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított - meghatározott - határidőn belül követelését még érvényesítheti. Minthogy azonban a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő nem anyagi jogi, hanem eljárási határidő, erre a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. Ezt az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe, és helytállóan utasította el elkésettség miatt a kifogást.
A kifogás elkésettségére tekintettel az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta érdemben a kifogást, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését úgy hagyta helyben, hogy a végzés indokolásából a kifogásra vonatkozó érdemi megállapításokat mellőzte. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 32 927/1994. sz.)