adozona.hu
BH 1996.2.115
BH 1996.2.115
Nem jogszabálysértő a felszámoló eljárása, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgyat - az első alkalommal eredménytelen nyilvános értékesítést követően - az újabb nyilvános értékesítés során a zálogjoggal biztosított követelést el nem érő áron adja el [1991. évi IL. tv. 48. § (2) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte az A. B. Rt. felszámolását, amelynek közzétételére a Cégközlöny 1993. április 1-jén megjelent számában került sor.
A felszámoló az adós vagyonára 1994. február 17-re nyilvános értékesítést hirdetett meg, az ajánlati árat 300 000 000 Ft + áfában jelölte meg.
A hirdetmény kibocsátása előtt dr. S. P. ingatlanforgalmi szakértővel felértékeltette az adós cég vagyonát, aki a P. városban levő telephely és a gépi berendezés együttes forgalmi értékét 262 656...
BH 1996.2.115 Nem jogszabálysértő a felszámoló eljárása, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgyat - az első alkalommal eredménytelen nyilvános értékesítést követően - az újabb nyilvános értékesítés során a zálogjoggal biztosított követelést el nem érő áron adja el [1991. évi IL. tv. 48. § (2) bek., 51. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte az A. B. Rt. felszámolását, amelynek közzétételére a Cégközlöny 1993. április 1-jén megjelent számában került sor.A felszámoló az adós vagyonára 1994. február 17-re nyilvános értékesítést hirdetett meg, az ajánlati árat 300 000 000 Ft + áfában jelölte meg.
A hirdetmény kibocsátása előtt dr. S. P. ingatlanforgalmi szakértővel felértékeltette az adós cég vagyonát, aki a P. városban levő telephely és a gépi berendezés együttes forgalmi értékét 262 656 000 Ft-ban, a mezőgazdasági ingatlan forgalmi értékét 12 346 000 Ft-ban állapította meg.
Az 1994. február 17-i értékesítésre két pályázat érkezett. A K. Kft. előzetesen 140 000 000 Ft-ot, a H. Rt. és Z. Rt. együttesen 120 000 000 Ft-ot ajánlott fel vételárként.
A felszámoló 190 000 000 Ft-ig folytatta a licitálást, amely értékre a jelen levő pályázók nem nyilatkoztak, emiatt a felszámoló először sikertelennek nyilvánította a licitálást. Ezt követően a K. Kft. vezetője bejelentette, hogy a 190 000 000 Ft-os vételárat elfogadhatónak tartja, és ezen az áron a meghirdetett vagyontárgyakat megvásárolja. A felszámoló 1994. március 11-én a K. Kft.-vel adásvételi szerződést kötött.
Az M. Rt. jelen levő képviselője a nyilvános értékesítésen bejelentette, hogy az elfogadott vételárat alacsonynak tartja, nem járul hozzá az A. B. Rt. vagyonát terhelő jelzálog "levételéhez" (helyesen: törléséhez), majd 8 napon belül a bírósághoz kifogást nyújtott be.
A meghallgatáson az M. Rt. képviselője a kifogást kiegészítette azzal, hogy a felszámoló az árverés sikertelenné nyilvánítása után folytatta ismételten az árverést, és így kötött szerződést a K. Kft.-vel. Nem követelte meg továbbá a K. Kft.-től, hogy fizetési biztosítékait mutassa be, és az a biztosítékot csak a licitálás megkezdése előtt nyújtotta át a felszámolónak.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, mert a kifogást benyújtó nem tudta bizonyítani, de még valószínűsíteni sem, hogy a 190 000 000 Ft-nál magasabb vételár elérhető. A kifogás kiegészítése a sérelmezett intézkedést követő 8 napos határidő után történt, ezért azt a bíróság az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 51. §-ának (1) bekezdésében előírt határidő be nem tartása miatt érdemben nem bírálta el.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben sérelmezte a kifogása elkésettségére vonatkozó megállapítást. Igazolta, hogy a Csftv.-ben előírt 8 napos határidőt megtartotta, kifogását ajánlott küldeményként 1994. február 25-én postára adta. Előadta, hogy a vételárat aránytalanul alacsonynak tartja, az ingatlanforgalmi szakértő által megjelölt 262 656 000 Ft-os forgalmi értékhez képest. A felszámoló a felajánlott 190 000 000 Ft vételár elfogadásával a hitelezői érdekeket jelentősen sértette, mert az ingatlanra 155 000 000 Ft és járulékai erejéig bejegyzett jelzáloggal biztosított hitelezői igény kielégítésére sem marad fedezet a felszámolási költségek levonása után. Ennek ismeretében a felszámolónak az értékesítésre irányuló eljárást tovább kellett volna folytatnia.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogásnak csak azt a részét utasította el - tartalmilag - elkésettség miatt, amit a hitelező az 1994. március 10-én tartott meghallgatáson terjesztett elő, az 1994. február 25-én ajánlott küldeményként feladott kifogást - amelyben a hitelező az elfogadott vételárat sérelmezi - érdemben vizsgálta, és azt helyesen utasította el.
A Csftv. 48. §-ának (2) bekezdése kimondja: a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítését első alkalommal legalább a zálogjoggal biztosított követelést elérő áron kell megkísérelni.
A felszámoló a fent leírt törvényi feltételeknek eleget tett, a második nyilvános értékesítésen felkínált legmagasabb vételár 50 000 000 Ft-tal volt magasabb az előzőnél, de 190 000 000 Ft-ot meghaladó vételi ajánlatot senki sem tett.
A hitelező nem tudta még valószínűsíteni sem, hogy az adásvétel tárgyát magasabb áron is lehetett volna értékesíteni. Fellebbezésében sem jelölt meg olyan körülményt, amely a magasabb vételár elérését megerősíteni. A szakértői vélemény értékmeghatározása nem jelenti egyben az értékesítés lehetőségét is a megjelölt értéken. Az értékesítés lehetőségét a kereslet-kínálat viszonyai határozzák meg, a kereslet pedig a fizetőképes keresletet jelenti. A második értékesítés során sem volt olyan vevőként jelentkező személy, aki magasabb érték mellett a felkínált vagyontárgyakat megvásárolta volna. A felszámolási eljárás megindításától eltelt jelentős időre is tekintettel a további nyilvános értékesítésre irányuló fellebbezés alaptalan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 5. Fpk. 41/1993./38/V. - Legf. Bír. Fpkf. VI. 31 384/1994. sz.)