adozona.hu
BH 1996.2.114
BH 1996.2.114
Nem megalapozott a haszonbérlő által szerződésen alapuló elővásárlási jogának figyelmen kívül hagyása miatt előterjesztett kifogás, ha a felszámoló az ingatlant, amelyre az elővásárlási jog vonatkozott, az adós többi ingatlanával együtt magasabb vételárért tudta értékesíteni [1991. évi IL. tv. 48. § (1) és (2) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező és az adós között 1990. január 10-én haszonbérleti szerződés jött létre. A szerződés szerint az adós bérbe adta a hitelezőnek és társainak a magyar állam tulajdonában és az ő kezelésében levő, B. községben 067. hrsz. alatt nyilvántartott területet halastó kialakítása céljából. A szerződés 7. pontja szerint "ha a terület értékesítésre kerül a szerződés ideje alatt, a bérlők elővásárlási jogot élveznek az eredeti állapotnak megfelelő áron".
Az adós elleni felszámolási eljárásban a f...
BH 1996.2.114 Nem megalapozott a haszonbérlő által szerződésen alapuló elővásárlási jogának figyelmen kívül hagyása miatt előterjesztett kifogás, ha a felszámoló az ingatlant, amelyre az elővásárlási jog vonatkozott, az adós többi ingatlanával együtt magasabb vételárért tudta értékesíteni [1991. évi IL. tv. 48. § (1) és (2) bek., 51. § (1) bek.].
A hitelező és az adós között 1990. január 10-én haszonbérleti szerződés jött létre. A szerződés szerint az adós bérbe adta a hitelezőnek és társainak a magyar állam tulajdonában és az ő kezelésében levő, B. községben 067. hrsz. alatt nyilvántartott területet halastó kialakítása céljából. A szerződés 7. pontja szerint "ha a terület értékesítésre kerül a szerződés ideje alatt, a bérlők elővásárlási jogot élveznek az eredeti állapotnak megfelelő áron".Az adós elleni felszámolási eljárásban a felszámoló az 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feladatának megfelelően az adós vagyonának értékesítése iránt intézkedéseket tett. 1992. július 2-án közölte a hitelezővel, hogy az adós kezelésében álló vagyont egységes vagyontömegként értékesíteni kívánja. A szerződés feltételeit a hitelezővel közölte azzal, hogy ha élni kíván elővásárlási jogával, azt tegye meg. A hitelező a felhívásra úgy nyilatkozott, hogy ő csak az általa haszonbérelt terület vonatkozásában kíván elővásárlási jogával élni, az elővásárlási joga egyébként is csak erre az egy ingatlanra terjed ki. Az ingatlant 90 000 Ft értékben kívánja megvásárolni, mivel álláspontja szerint a haszonbérleti szerződés alapján az eredeti állapotnak megfelelő áron élhet elővásárlási jogával.
A felszámoló a hitelező ajánlatát nem fogadta el.
A hitelező a felszámoló intézkedése ellen kifogást [1991. évi IL. törvény 5 1. §-ának (1) bekezdése] terjesztett elő a törvényes határidőn belül. Álláspontja szerint a hitelezőt a haszonbérleti szerződés alapján elővásárlási jog illeti meg, amit az 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdése is alátámaszt. Az érintett ingatlant a felszámolónak külön kellett volna a vagyontömegből kivéve értékesíteni, melyre bizonyos vagyontárgyak esetén volt is példa.
Az adós a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Ptk. 373. §-a alapján a hitelezőt akkor illeti meg elővásárlási jog, ha azonos feltételekkel venné meg az adós vagyonát. A felszámoló kötelezettsége az adós vagyonának a lehető legmagasabb áron történő értékesítése, ezt pedig a vagyon egységes tömegként történő eladásával lehetett az adott esetben biztosítani. Ugyan korábban külön értékesített egyes területeket, de ezek "nyúlványterületek" voltak. Vitatta, hogy a haszonbérleti szerződés ténylegesen elővásárlási jogot tartalmazott-e, figyelemmel az ármeghatározásra.
Az elsőfokú bíróság 1993. december 10-én kelt végzésével a kifogást elutasította. A végzés indokolása szerint a felszámoló az 1991. évi IL. törvény 48. §-a (2) bekezdésének megfelelően járt el a vagyon értékesítése során. Nem sértett jogszabályi rendelkezést, amikor a vagyont lényegében egy tömegben adta el. Ilyen esetben pedig álláspontja szerint az egyes vagyontárgyakra vonatkozó elővásárlási jog figyelmen kívül hagyható. Mivel a hitelező nem a teljes vagyon vonatkozásában kívánt élni az elővásárlási joggal, a felszámoló jogszerűen járt el.
A hitelező fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte. Korábbi előadását fenntartva hivatkozott arra, hogy a felszámoló feladata - amellett, hogy a lehető legelőnyösebb feltételek mellett értékesítse az adós vagyonát - a szerződéses jogviszonyokból folyó kötelezettségek teljesítése. Álláspontja szerint a felszámoló köteles lett volna az érintett ingatlant megvételre a hitelezőnek felajánlani.
A felszámoló észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, s az arra alapozott jogi okfejtése is helytálló. A felszámolási eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Ennek során a felszámoló feladata, az 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdése szerint, a vagyontárgyak nyilvános értékesítése a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A rendelkezésre álló adatok alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott: a felszámoló hiteltérdemlően igazolta, hogy a vagyon egy tömegben történő értékesítése során magasabb vételárat tudott elérni, mint vagyontárgyankénti értékesítés esetén, így a vagyon ily módon történő értékesítése egyértelműen a hitelezők többségének érdekét szolgálta.
Ez az értékesítési mód azonban nem vitásan kizárta a hitelező szerződésen alapuló elővásárlási jogának érvényesülését. A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a hitelezők többségének érdeke megelőzi az adott tényállás mellett egy vagy egyes hitelezők érdekeit. Más kényszerértékesítés, például a végrehajtási árverés és az elővásárlási jog gyakorlása vonatkozásában is így foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság. A PK 9. számú állásfoglalás VI. pontjában azt mondta ki, hogy végrehajtási árverésen az elidegenítés a tulajdonos akaratától függetlenül történik, ezért ilyenkor az elővásárlási jog nem gyakorolható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Somogy Megyei Bíróság 2. Kfpk. 7/1992. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 31 993/1993. sz.)