adozona.hu
BH 1996.1.20
BH 1996.1.20
I. Folytatólagos taggyűlés esetén a kizárási határozat időpontjának számítása [1988. évi IV. tv. (Gt.) 45. § (1) bek.]. II. Ha a felperes külön jogszabály által a keresetindításra megállapított határidőt mulaszt, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye [Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1991-ben alakult alperes betéti társaság beltagja az I. r. felperes, egyik kültagja pedig a II. r. felperes. A társaságnak még két természetes személy kültagja van. A társaság egy vegyeskereskedést működtet.
A felperesek az 1992. november 25-én érkezett keresetükben a társaság másik két tagja által 1992. október 26-án meghozott, az I. r. felperest a társaságból kizáró határozat bírósági felülvizsgálatát kérték. Utóbb a kizárási határozat időpontját 1992. október 16-ában jelölték meg. Állá...
A felperesek az 1992. november 25-én érkezett keresetükben a társaság másik két tagja által 1992. október 26-án meghozott, az I. r. felperest a társaságból kizáró határozat bírósági felülvizsgálatát kérték. Utóbb a kizárási határozat időpontját 1992. október 16-ában jelölték meg. Álláspontjuk szerint a kizárási határozat mindkét felperest érintette, és az azért jogszabálysértő, mert a felperesek kizárása egységes határozattal történt, holott mindegyikük kizárása kérdésében külön-külön kellett volna szavazni. A határozat azért is érvénytelen, mert alakszerűen nem került megszövegezésre a jegyzőkönyvben.
Az alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kizárási határozat érvényes. A társaság egyetlen beltagjának kizárása folytán a társaság megszűnt, ezért kérte végelszámoló kirendelését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet - az abban foglaltak érdemi vizsgálata nélkül - elutasította. A becsatolt iratokból az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felpereseket az alperes társaság 1992. október 16-án megtartott taggyűlése zárta ki, ehhez képest pedig a felperesek 1992. november 25-én előterjesztett keresete az 1988. évi VI. tv. (Gt.) 45. §-ának (1) bekezdésében írt 30 napos határidőn túl érkezett, s így elkésett.
Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, kérve az ítélet megváltoztatását és a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát. Álláspontjuk szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a taggyűlés időpontjaként 1992. október 16-át állapította meg, mert az iratokból megállapíthatóan a kizárási határozat meghozatalára az 1992. október 26-án megtartott taggyűlésen került sor, ehhez képest pedig a kereset nem késett el.
Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor elkésettség címén ítélettel érdemben utasította el a keresetet. Ha a felperes külön jogszabály által a keresetindításra megállapított határidőt mulaszt, akkor a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye, ha pedig ezt a bíróság csak utóbb észleli, akkor a pert meg kell szüntetni a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján.
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság magát az elkésettség tényét is. A kizárási határozatot tartalmazó taggyűlési jegyzőkönyvből egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy az nem 1992. október 16-án, hanem október 26-án került felvételre, a felek által folytatólagosnak tekintett taggyűlésen: a jegyzőkönyv szerint "folytatólagosan felvéve az október 16-i jegyzőkönyv tekintetében". A jegyzőkönyv szövege több helyen utal október 22-i, október 25-i és október 26-i dátumokra, maga a kizárási határozat pedig a jegyzőkönyv 8. oldalán kifejezetten megjelöli, hogy "K. R. kültag, K. Cs. kültag 1992. október 26-án kizárja a bt. tagjai közül K. S. beltagot, aki egyben a társaság képviselője". A kizárási határozat október 26-i időpontjához képest a november 25-én előterjesztett kereset határidőben érkezettnek minősül. Mivel az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja folytán a keresetet érdemben egyáltalán nem vizsgálta, a lefolytatandó új eljárásban kell érdemben megvizsgálni, hogy a kizárás jogszerűen történt-e.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára azonban már az illetékes helyi bíróságot utasította, figyelemmel a hatásköri szabályok időközbeni megváltozására, valamint az 1992. évi LXVIII. törvény 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre. (Legf. Bír. Pf. VI. 21 542/1994. sz.)