adozona.hu
BH 1995.12.736
BH 1995.12.736
A társadalombiztosítás a vállalkozónak munkaviszonyban álló házastársára csak abban az esetben terjed ki, ha segítő családtagként tevékenykedik [1975. évi II. tv. 10. § (1) bek. a) és f) p., 11. § (1) bek. d) p., (2) bek., 119/D. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest házastársa Sz. I. vállalkozó 1993. január hó 1. napján kelt munkaszerződéssel határozatlan időre főkönyvelői munkakörben, havi 20 000 Ft-os bér megállapítása mellett alkalmazta, és egyben az alpereshez bejelentette. Az alperes 1993. október 6-án kelt határozatával a felperes biztosítási jogviszonyát mint munkaviszonyon alapuló biztosítási jogviszonyt elutasította a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 11. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakra hivatkozva.
A ...
BH 1995.12.736 A társadalombiztosítás a vállalkozónak munkaviszonyban álló házastársára csak abban az esetben terjed ki, ha segítő családtagként tevékenykedik [1975. évi II. tv. 10. § (1) bek. a) és f) p., 11. § (1) bek. d) p., (2) bek., 119/D. §].
A felperest házastársa Sz. I. vállalkozó 1993. január hó 1. napján kelt munkaszerződéssel határozatlan időre főkönyvelői munkakörben, havi 20 000 Ft-os bér megállapítása mellett alkalmazta, és egyben az alpereshez bejelentette. Az alperes 1993. október 6-án kelt határozatával a felperes biztosítási jogviszonyát mint munkaviszonyon alapuló biztosítási jogviszonyt elutasította a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 11. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakra hivatkozva.A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát és megváltoztatását, biztosítási jogviszonyának munkaviszonyon alapuló biztosítási jogviszonyként történő elismerését kérte, állítva, hogy a munkaügyi jogszabályok nem tiltják a házastárssal történő munkaviszony létesítését. Ez esetben pedig - állítása szerint - a felperes munkaviszony alapján megállapított biztosítási jogviszonyban áll.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy a munkáltató házastársára a biztosítás nem terjed ki, kivéve, ha segítő családtagként folytat tevékenységet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes biztosítási jogviszonya munkaviszony alapján fennálló biztosítási jogviszony. Az ítélet indokolásában írtak szerint a Munka Törvénykönyve a házastárssal létesítendő munkaviszony lehetőségét nem zárja ki, ezért a felperest munkaviszonyban állónak kell tekinteni. Az 1975. évi II. törvény 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján pedig a munkaviszonyban álló személy a törvény alapján biztosítottnak minősül.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte annak megváltoztatásával a keresetet elutasító másodfokú határozat hozatalát.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rámutatva, hogy helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a felperesnek a házastársa vállalkozásában történő alkalmazását a hatályos jogszabályi rendelkezések nem zárják ki. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 10. §-ának (2) bekezdése sem tartalmaz olyan megszorítást, hogy az egyéni vállalkozó a közeli hozzátartozóját csak segítő családtagként alkalmazhatja. Amennyiben pedig a vállalkozó hozzátartozóját munkaviszony keretében foglalkoztatja, úgy a társadalombiztosítási szabályok alkalmazása során is a munkaviszony keletkezteti a biztosítási jogviszonyt.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító határozat hozatala iránt. Állította, hogy a másodfokú ítélet jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyta az 1975. évi II. törvény 11. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakat. E vonatkozásban továbbra is fenntartotta álláspontját, mely szerint korlátozott keretek között és előírt módon engedi meg a jogalkotó, hogy az egyéni vállalkozó házastársa a társadalombiztosítás önálló alanya legyen.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (Tbtv.) a perbeli jogvita elbírálására irányadó rendelkezése kimondja, hogy a törvény alapján biztosított a munkaviszonyban álló személy, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag [10. § (1) bekezdés a) és f) pont]. A felperes nem mint a házastársa vállalkozói tevékenységének gyakorlásában rendszeresen közreműködő családtag végez munkát, hanem a házastársával mint munkáltatóval kötött munkaszerződés alapján. A Tbtv. 11. §-a (1) bekezdésének d) pontja azonban kimondja, hogy a biztosítás nem terjed ki a munkáltató házastársára, kivéve, ha segítő családtagként folytat tevékenységet.
A fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel tehát annak lehetősége adott, hogy a felperes házastársának vállalkozásában mint munkaviszonyban álló személy végezzen munkát, ez esetben azonban reá a biztosítás nem terjed ki, mert a fent idézett törvényi rendelkezés ezt kifejezetten kimondja. Mint a házastársával munkaviszonyban álló személy a felperes társadalombiztosítási ellátásra az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel a Tbtv. 119/D. §-a rendelkezései szerint kötendő megállapodás alapján lehet jogosult, ahogy arra a törvény 11. §-ának (2) bekezdése utal. Az alperes tehát a reá irányadó jogszabályi rendelkezésekben foglaltaknak eleget téve, jogszabálysértés nélkül hozta meg keresettel támadott határozatát, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítéletet megváltoztatva az alaptalan keresetet elutasította. (Legf. Bír. Kfv. II. 25. 462/1994. sz.)