adozona.hu
BH 1995.12.729
BH 1995.12.729
A felszámolási eljárásban nem a Ptk. hanem a speciális felszámolási jogszabályok kamatrendelkezései az irányadóak [Ptk. 301. §, 1986. évi 11. tvr. 17. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 82. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv. 44. § (2) bek.]. II. Ha az érintett felek a szerződésükben ügyleti kamatot is kikötöttek, a jogosult azonban az első és másodfokú eljárásban ilyen jogcímen kamatkövetelést nem érvényesített, a felülvizsgálati eljárásban e címen kamatkövetelést már nem érvényesíthet [Ptk. 301. (2) bek., Pp. 273
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Ipari Rt. és a V. Külkereskedelmi Rt. között létrejött importbizományosi szerződés alapján megkötött külkereskedelmi szerződés szerint a hitelező 1990. november 2-a és 1991. július 24-e közötti időben, több tételben, különféle alkatrészeket szállított a V. Ipari Rt.-hez. A szállítások a vételár teljes kiegyenlítéséig tulajdonjog-fenntartással történtek, azonban a szállított dolgok (alkatrészek stb.) az adós elleni felszámolási eljárás megindítása után, az ellenérték kifizetése nélkül, fe...
BH 1995.12.729 A felszámolási eljárásban nem a Ptk. hanem a speciális felszámolási jogszabályok kamatrendelkezései az irányadóak [Ptk. 301. §, 1986. évi 11. tvr. 17. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 82. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv. 44. § (2) bek.].
II. Ha az érintett felek a szerződésükben ügyleti kamatot is kikötöttek, a jogosult azonban az első és másodfokú eljárásban ilyen jogcímen kamatkövetelést nem érvényesített, a felülvizsgálati eljárásban e címen kamatkövetelést már nem érvényesíthet [Ptk. 301. (2) bek., Pp. 273. § (5) bek., 275. § (2) bek.].
III. A költségfelszámítás időbeli korlátját tartalmazó előírás a felszámolási eljárásban is érvényesül, mivel a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabályok e vonatkozásban speciális szabályokat nem tartalmaznak [1986. évi 11. tvr. 4. § (4) bek., Pp. 79. § (2) bek.].
A V. Ipari Rt. és a V. Külkereskedelmi Rt. között létrejött importbizományosi szerződés alapján megkötött külkereskedelmi szerződés szerint a hitelező 1990. november 2-a és 1991. július 24-e közötti időben, több tételben, különféle alkatrészeket szállított a V. Ipari Rt.-hez. A szállítások a vételár teljes kiegyenlítéséig tulajdonjog-fenntartással történtek, azonban a szállított dolgok (alkatrészek stb.) az adós elleni felszámolási eljárás megindítása után, az ellenérték kifizetése nélkül, felhasználásra kerültek.Az adós ellen a felszámolási eljárást 1991. augusztus 16-án tették közzé. A hitelező - kellő időben - 395 112 DM és 445 926 USD értékre hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz. A felszámoló az igény jogosságát elismerte, és azt az e felszámolási eljárásra még alkalmazandó 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ftvr.) 30. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint sorolta be. A felszámoló besorolásával szemben a hitelező kifogással élt, amelynek folytán meghozott végzésével a megyei bíróság - a kifogásnak helyt adva - felhívta a felszámolót, hogy a hitelező igényét az Ftvr. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősítse, ennek megfelelően sorolja be és azt haladéktalanul egyenlítse ki. A végzés indokolásában - egyebek mellett - rámutatott, hogy "a felek a perköltség tárgyában a bíróságtól döntést nem kértek, ezért a bíróság ebben a kérdésben nem döntött". A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A hitelező említett követelését és a felszámolás közzétételéig járó kamatot a felszámoló 1993. február 22-én a hitelezőnek kifizette.
A hitelező a felszámolóhoz újabb igénybejelentést tett, amelyben a főkövetelése és annak kamatai után késedelmi kamat megtérítését kérte a felszámolás közzétételétől a kifizetésig terjedő időre. Kérte továbbá az igényérvényesítéssel felmerült költségeinek megtérítését. A felszámoló a hitelező kérelmét elutasította, ezért a hitelező újabb kifogást nyújtott be az első fokon eljárt bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, és a hitelezőt 30 000 Ft eljárási költség megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy a hitelező a közzététel időpontjáig járó késedelmi kamatot már megkapta, az Ftvr. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a közzétételt követően kamat nem illeti meg. Álláspontja szerint továbbá nincs helye utólagos eljárási költségigény érvényesítésének, miután az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 79. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a költségek utólagos felszámítása kizárt.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melynek kapcsán meghozott végzésével a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és a hitelezőt 15 000 Ft fellebbezési eljárási költség és az állam javára 5000 Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság kifejtette, hogy a jelen felszámolási eljárásra - az elsőfokú bíróság által is helyesen hivatkozott - az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése folytán a felszámolási eljárásról szóló, többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) rendelkezései az irányadók.
Az Ftvr. az eljárásjogi rendelkezések mellett anyagi jogi, elsősorban polgári anyagi jogi, mégpedig a Polgári Törvénykönyvtől eltérően szabályozott, rendelkezéseket is tartalmaz. A Ptk. szabályai csak az Ftvr. speciális rendelkezése hiányában kerülhetnek alkalmazásra. Nem helytálló tehát a hitelezőnek az a jogi okfejtése, hogy a Ptk. hatálya a felszámolásra minden korlátozás nélkül kiterjed. A hitelező által érvelésének alátámasztására felhívott Ftvr. 43. §-a (2) bekezdésének c) pontja sem a Ptk. alkalmazhatóságát fogalmazza meg. Ez a törvényhely a másodfokú végzésben részletezett hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmazza.
Az Ftvr. 17. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott az a szabály, amely szerint a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezettel szemben - a szerződésben kikötött kamat kivételével - kamat nem érvényesíthető, az Ftvr. speciális, a Ptk. rendelkezéseitől eltérő előírásainak sorába tartozik. Az e szabályban foglaltak a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben bármely jogcímen, akár a felszámolási eljárás keretében, akár - a felszámolási eljárás közzététele előtt indult - peres eljárásban támasztott kamatkövetelésre egyaránt vonatkoznak. Így a kérelmezőnek nem a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos tőkekövetelése után sem érvényesíthető kamat. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező késedelmi kamat megfizetésére irányuló kifogásként megjelölt követelését elutasította.
A másodfokú bíróság okfejtése szerint továbbá helytálló az elsőfokú bíróságnak a költségfelszámítással kapcsolatos kifogást elutasító rendelkezése is. Az anyagi jogi rendelkezésekhez hasonlóan ugyanis a polgári eljárásjog általános szabályai - az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakból következően - csak akkor kerülhetnek alkalmazásra a felszámolási eljárás során, ha az Ftvr. speciális előírást nem tartalmaz. Helyesen, megalapozottan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az Ftvr. eltérő rendelkezése hiányában az eljárási költség megtérítésére irányuló követelés elbírálására a Pp. 79. §-ának (2) bekezdése az irányadó. Ez a költségfelszámítás időbeli korlátját tartalmazó szabály az utólagos felszámítást tiltja. Miután a megyei bíróság a felek fellebbezése hiányában jogerőre emelkedett végzésével a kérelmező kifogását elbírálta s a határozata indokolásában azt is kimondta, hogy az eljárási költség tárgyában való határozathozatalt azért mellőzte, mert a felek e kérdésben döntést nem kértek, a határozat kiegészítésére sem ad módot a törvény. Emiatt helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor a már jogerősen elbírált kifogás érvényesítésével felmerült eljárási költség utólagos felszámítása iránti - kifogásként előterjesztett - követelést elutasította.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a felszámoló jogellenesen járt el, mert olyan vagyon felett rendelkezett, amely nem tartozott a felszámolási vagyon körébe [Ftvr. 24. §, 3. § (1) és (2) bekezdés], ezért a hitelező követelésének rendezése két törvény hatálya alatt vagy azok együttes alkalmazásával történhet, mégpedig az Ftvr. és a Ptk. kárfelelősségre vonatkozó rendelkezései alapján. Megismételte azt az álláspontját, hogy a felszámolási eljárás közzététele után csak a felszámoláshoz tartozó vagyon terhére nincs helye kamat fizetésének, az adott esetben azonban a felszámoló intézkedése folytán felmerült követelésről van szó, amellyel kapcsolatban az Ftvr. a kamatfizetést nem tiltja, és a Ptk. rendelkezései az irányadók. Alkalmazásra kerülhet tehát a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdése is. A korábban kifejtettekkel egyezően utalt még a Ptk. 196. §-ában és 361. §-ában foglaltakra is. Sérelmezte még a költségigénnyel kapcsolatos rendelkezést, amellyel kapcsolatban előadta, hogy költségeiről a korábbi eljárás során sem mondott le, ezért annak érvényesítésére a jelen eljárásban lehetősége van.
A jogerős végzés nem törvénysértő.
Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével helyesen állapították meg a tényállást, és helyes az arra alapított döntésük is. Helytállóak és megalapozottak a jogerős végzésben kifejtett indokok is, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint lényegében az ott kifejtett helyes indokokra utal.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy helytálló a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak az az érvelése, mely szerint a Ptk. és az Ftvr. szabályai a generális és speciális viszonyában vannak. Ezért az esetben ha az Ftvr. - mint például a kamatfizetés kérdésében - speciális, a Ptk. rendelkezéseitől eltérő előírást tartalmaz, az az irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a felszámoló a tulajdonjog-fenntartással az adós birtokába került alkatrészeket nem az Ftvr. 24. §-ában előírtak szerint használtatta fel és értékesítette, a hitelező javára pénzkövetelést keletkeztet; különösen vonatkozik ez a kamatkövetelésre, amely értelemszerűen nem lehet más mint pénzkövetelés. Ennek kiegyenlítésére pedig nem kerülhet máshonnan sor, mint a felszámolás körébe tartozó vagyonból, amiből az is következik, hogy a hitelező által érvényesített kamatkövetelésre a felszámolási eljárás, az adott esetben az Ftvr. rendelkezései, tehát az Ftvr. 17. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Tekintettel arra, hogy eszerint a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezettel szemben - a szerződésben kikötött kamat kivételével - kamat nem érvényesíthető, nem törvénysértő a jogerős végzésnek az a rendelkezése, amellyel a késedelmi kamat megfizetésére irányuló, kifogásként megjelölt hitelezői követelést elutasította.
A hitelező a felülvizsgálati eljárás során azt is előadta, hogy az alapul szolgáló szerződés kamatkikötést is tartalmaz, így kamat szerződéses kamat címén is megilleti. Figyelemmel azonban arra, hogy a hitelező követelését szerződéses kamat címén nem terjesztette elő, és e jogcímre a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott, továbbá miután a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, ezért e kérdéssel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság érdemben nem foglalkozott.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság szerint helytállóak a jogerős végzésnek a hitelező költségigényével kapcsolatos okfejtései is. A hitelező ugyanis az eredeti - jogerős végzéssel elbírált - tőkeköveteléshez kapcsolódó igényérvényesítéssel felmerült költségeit, tehát a perköltség jellegű költségeit kívánja a jelen eljárásban érvényesíteni. E költségek azonban függetlenül attól, hogy az igényérvényesítés a felszámolási eljárás közzétételére tekintettel nem perben, hanem speciális eljárás keretében történik, perköltségjellegűek, amelyekre az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése folytán alkalmazandók a Pp. általános szabályai, tehát a Pp. 79. §-a (2) bekezdésének a költségfelszámítás időbeli korlátjára vonatkozó szabályai is irányadók. Nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a költségigényre vonatkozó kifogást is elutasították. Nem vitás, hogy a hitelező az ezt megelőző eljárásban költségigényét nem terjesztette elő, hiszen a jogerős végzésben az elsőfokú bíróság éppen arra utal, hogy költségfelszámítás és arra vonatkozó kérelem hiányában a költségekről nem rendelkezett. Amennyiben ezt a hitelező sérelmesnek tartotta, akkor járt volna el helyesen, ha az ott hozott végzést támadja jogorvoslattal. Ennek elmulasztása esetén azonban utóbb már önálló költségfelszámításnak nem lehet helye. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerős végzéseket hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő hitelezőt kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség és - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján - a módosított 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján fennálló tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Gfv. X. 32. 993/1994. sz.)