adozona.hu
BH 1995.11.667
BH 1995.11.667
A felszámolóval szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt nincs helye pénzbírság kiszabásának a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben, ha a vezető a gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben nem vett fel jövedelmet [1991. évi IL. tv. 31. §, 33. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 1994. február 8-án kelt végzésével N. T.-t, mint a T. K. Kft. adós ügyvezetőjét 25 000 Ft pénzbírsággal sújtotta a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 33. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással, figyelemmel arra, hogy az ügyvezető az 1991. évi IL. törvény 31. §-ában írt kötelezettségét többszöri felhívás ellenére nem teljesítette.
Az ügyvezető fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte. Előadta...
Az ügyvezető fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte. Előadta, hogy bár a cégbírósághoz nem jelentették be, 1991. júniusa óta az adósnak nem tagja, nem ügyvezetője, rokkantnyugdíjas, vagyontalan, a pénzbírság megfizetése megélhetését veszélyeztetné. Az adós kft.-től tevékenységéért fizetést nem kapott.
A felszámoló észrevételében előadta, hogy az adós fellebbezésben előadott állítását, mely szerint az adósnak nem tagja, nem ügyvezetője, nem tudja valósnak elfogadni, hiszen a cégiratok azzal ellentétesek.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a felszámoló azon észrevételét, hogy a fellebbező csak állította, de nem igazolta azon állítását, hogy nem tagja, ügyvezetője az adósnak. Így a közhiteles cégnyilvántartásban foglalt adatok szerint őt a kft. egyik ügyvezetőjének kell tekinteni, akit az 1991. évi IL. törvény 31. §-ában meghatározott kötelezettség terheli. Ugyanakkor a pénzbírság kiszabásánál figyelembe kellett volna venni az 1991. évi IL. törvény 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a gazdálkodó szerv vezetőjét a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett jövedelmének 50%-ig lehet pénzbírsággal sújtani.
A fellebbező fellebbezésében azt állította, hogy az adóstól jövedelemhez nem jutott, s ezen állítását a felszámoló sem nem cáfolta, sem nem vitatta. Így a Legfelsőbb Bíróság a fellebbező ezen állítását tényként elfogadta, mely összhangban van az egyéb, az eljárás során rendelkezésre álló iratokban foglaltakkal. Ha pedig a fellebbező az adóstól jövedelemben nem részesült, a pénzbírság kiszabására sem volt jogszerűen lehetőség az 1991. évi IL. törvény 33. §-ának (1) bekezdése alapján. A végzés egyéb rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek az 1991. évi IL. törvény 33. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban állónak találta.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, a kiszabott pénzbírságot elengedte, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felszámolót kötelezte. (Csongrád Megyei Bíróság 2. Fpk. 380/1991. - Legf. Bír. Fpkf. II. 30. 705/1994. sz.)