adozona.hu
BH 1995.11.665
BH 1995.11.665
A csődeljárás közzététele utáni moratórium alatt a pénzintézet a saját követelésével sem terhelheti meg egyoldalúan a csődeljárás alatt álló, nála bankszámlával rendelkező cég számláját [1991. évi IL. tv.* 12. § (1)-(3) bek., 13. § (2) bek., 20. §, 83. § b) pont, 39/1984. (XI. 5.) Mt r. 4. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5 586 029 Ft-ot, ennek késedelmi kamatait, valamint 150 000 Ft perköltséget. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes díjazás ellenében vállalta a felperes által kibocsátott lakossági kötvény forgalmazásával kapcsolatos feladatokat, ezek között szerepelt a kamat és a törlesztőszelvények ellenértékének a kifizetése is. A felperes kötelezte magát arra, hogy a kibocsátott kötvényeken alapuló es...
BH 1995.11.665 A csődeljárás közzététele utáni moratórium alatt a pénzintézet a saját követelésével sem terhelheti meg egyoldalúan a csődeljárás alatt álló, nála bankszámlával rendelkező cég számláját [1991. évi IL. tv.* 12. § (1)-(3) bek., 13. § (2) bek., 20. §, 83. § b) pont, 39/1984. (XI. 5.) Mt r. 4. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5 586 029 Ft-ot, ennek késedelmi kamatait, valamint 150 000 Ft perköltséget. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes díjazás ellenében vállalta a felperes által kibocsátott lakossági kötvény forgalmazásával kapcsolatos feladatokat, ezek között szerepelt a kamat és a törlesztőszelvények ellenértékének a kifizetése is. A felperes kötelezte magát arra, hogy a kibocsátott kötvényeken alapuló esedékes kifizetésekhez szükséges összeget minden évben - legkésőbb az esedékességet 10 nappal megelőzően - az alperesnek átutalja. Ennek elmulasztása esetén az alperes jogosult volt a kötvényekkel kapcsolatos követelések teljesítéséhez szükséges összeget a felperes bármely bankszámlájáról azonnali beszedési megbízással leemelni. A felperes a fizetéssel késedelembe esett, és ellene 1992. január 3-án csődeljárás indult, amely 1992. május 7-én közzétételre került a Cégközlönyben. Az alperes az 1992. július 7-én megtartott csődegyezségi tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy igényét az állammal szemben kívánja érvényesíteni, mert a kötvények kifizetéséért az állam szavatolt. A felperestől erre tekintettel tartozásának elismerését kérte. A felperes 1992. július 10-én írásban elismerte, hogy 92 767 Ft késedelmi kamattal és 20 310 000 Ft kötvénytőkével és ennek késedelmi kamataival tartozik az alperesnek. Az 1992. augusztus 18-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson - melyen az alperes nem vett részt - a felperes és hitelezői között csődegyezség született. Ezt követően a megyei bíróság 1992. szeptember 8-án befejezetté nyilvánította a csődeljárást. Az alperes mint a felperes számlavezető bankja 1992. szeptember 9-én a felperes számlájáról azonnali beszedési megbízással 5 586 029 Ft késedelmi kamatot leemelt.A felperes a keresetében ennek az összegnek és kamatainak visszafizetésére kérte az alperest kötelezni, arra hivatkozva, hogy az alperesnek az a joga, hogy bankszámláját - a számlatulajdonos rendelkezése nélkül - megterhelje, a 39/1984. (XI. 5.) Mt. rendelet (továbbiakban: R.) 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel megszűnt, amikor az alperes a csőd bejelentéséről tudomást szerzett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek az R. 4. §-a (4) bekezdésében írt joga a csődbejelentésről szóló tudomásszerzéssel megszűnt, és nem éledt fel a moratórium elteltével. Az alperesnek a többi hitelezővel együtt részt kellett volna vennie a csődegyezségben, illetve amennyiben azt magára nézve nem tartotta elfogadhatónak, úgy követelését beszedési megbízással érvényesíthette volna. Fedezet hiányában az alperesnek is "sorba kellett volna állnia" a többi hitelezővel együtt, hogy követeléséhez hozzájusson.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és a perköltségben a felperest marasztalta. Ítéletében kifejtette, hogy a fizetési moratórium tartalmában végrehajtási moratóriumot jelent. Annak ideje alatt az adós elszámolási betétszámlájáról csak az ő beleegyezésével lehet fizetést teljesíteni, ez az adósnak arra ad lehetőséget, hogy a pénzeszközei átcsoportosításával maga döntse el, hogy mely tartozásait kívánja a moratórium alatt kifizetni. Az alperesnek az R. 4. §-ának (4) bekezdésében írt joga a csőd bejelentéséről történő tudomásszerzéstől kezdve szünetel, de a moratórium lejártát követően az említett tilalom már nem korlátozza a számlavezető bank jogait, ezért a felperes számlájának megterhelése jogszerűen történt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, és törvénysértés miatt a másodfokú ítélet megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az R. 4. §-a (4) bekezdésének megfelelő értelmezésével arra a jogi következtetésre kell jutni, hogy a pénzintézetnek az a joga, hogy a számlatulajdonos rendelkezése nélkül megterhelhesse az adós bankszámláját, a csődbejelentésről való tudomásszerzéssel megszűnik, mert ez a jog csak eddig az időpontig, és nem tovább illeti meg a pénzintézetet. Az 1991. évi IL. törvény 10. §-ának az a rendelkezése, hogy a gazdálkodó szervezet vezetője a csődbejelentésről - azzal egyidejűleg - köteles a bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet értesíteni, összefüggésben van a törvény 83. §-ának b) pontjával, amelynek az a célja, hogy a pénzintézetek előnyhöz jutásának megakadályozásával valamennyi hitelezőnek azonos feltételeket biztosítson követeléseik kielégítése tekintetében.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az R. 4. §-ának (4) bekezdésében biztosított joga a moratórium alatt szünetel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 12. §-ának (1), illetve (3) bekezdése értelmében a felperest a csődeljárás közzétételét követő 120 napig - 1992. szeptember 5-ig - fizetési haladék (moratórium) illette meg. A fizetési haladék tartama alatt a 13. § (2) bekezdése értelmében a pénzkövetelések végrehajtása szünetel. Az R. többször hivatkozott 4. §-ának (4) bekezdése feljogosítja az adós számláját vezető pénzintézetet arra, hogy az adós rendelkezése - és a bírósági út igénybevétele - nélkül is megterhelhesse az adós nála vezetett számláját a pénzintézeti tevékenysége körében keletkezett esedékes követelésével. Egyébként ugyanis csak a saját tévedésén alapuló bankhiba esetén - az üzletszabályzatában foglaltaknak megfelelően - van jogosultsága a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül a bankszámla megterhelésére (BH 1993/12. szám 756.). Az R. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt jogosultság tartalmában azt jelenti, hogy a pénzintézet saját követelését ily módon "végrehajtja". Ezzel a jogával azonban csak a csődbejelentésről való tudomásszerzésig élhet. Tehát a moratórium alatt ez a joga éppúgy szünetel, mint az adóssal szembeni egyéb pénzkövetelések végrehajtása. A törvényalkotó szándéka tehát az volt, hogy azok a hitelezők, akik a követelésüket az adós rendelkezése nélkül behajthatnák, a moratórium alatt ezt a jogukat ne gyakorolhassák. E korlátozás időtartama attól függ, ezek a hitelezők részt vettek-e a csődegyezségben, kötöttek-e az adóssal olyan megállapodást, amelyben a teljesítési határidőket is módosították.
Az alperes az 1992. augusztus 18-án megtartott csődegyezségi tárgyaláson nem jelent meg, az ott született csődegyezség tehát az alperesre nem terjedt ki. Az alperes távolmaradása a jelen perben még irányadó szabályozás szerint mindössze azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a Cstv. 20. §-a értelmében meghatározott ideig az adóssal szemben felszámolási eljárást nem kezdeményezhetett. Ez pedig azt is jelentette, hogy a fizetési haladék megszűnte után - ahogyan azon hitelezők pénzkövetelésének végrehajtása is folytatódik, akik az egyezségben nem vesznek részt - így az alperes is jogosult volt az MT rendeletben írt jogával élni,mivel a teljesítési határidő módosításra nem került, illetve az egyezség rá nem terjedt ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 269/1994. sz.)
* Az 1991. évi IL. tv.-t - többek között a csődeljárásra vonatkozó. II. fejezetét - az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, ezért a jogszabályi hivatkozások számozása eltér a jogesetben megjelöltektől.