adozona.hu
BH 1995.11.664
BH 1995.11.664
A hitelező követelése az adós által nem vitatott követelésnek minősül, ha az adós a követelést csak a hitelező felszámolás iránti kérelméről a bíróság által történt értesítését követően tette vitássá [1991. évi IL. tv.* 3. §, 22. § (1) bek., 24. (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező által az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt 1993. június 16-án előterjesztett kérelmet az első fokon eljárt bíróság végzésével - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának c) pontjában foglaltakra figyelem
mel, a törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - elutasította, mivel az adós az 1992. november 6-án és 1993. június 7-én kelt leveleiben a hitelező...
BH 1995.11.664 A hitelező követelése az adós által nem vitatott követelésnek minősül, ha az adós a követelést csak a hitelező felszámolás iránti kérelméről a bíróság által történt értesítését követően tette vitássá [1991. évi IL. tv.* 3. §, 22. § (1) bek., 24. (2) bek.].
A hitelező által az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránt 1993. június 16-án előterjesztett kérelmet az első fokon eljárt bíróság végzésével - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának c) pontjában foglaltakra figyelemmel, a törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - elutasította, mivel az adós az 1992. november 6-án és 1993. június 7-én kelt leveleiben a hitelező követelését elismerte ugyan, azt követően azonban vitatta azt. Határozatának indokolásában arra is utalt a bíróság, hogy az adós az 1993. június 18-án benyújtott, csődeljárás lefolytatása iránti kérelméhez mellékelt, a hitelezők felsorolását tartalmazó kimutatásban sem tüntette fel a kérelmező hitelezőt.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a határozat megváltoztatásával a kérelmének helyt adó - a fizetésképtelenség tényét megállapító, s az adós felszámolását elrendelő - döntés hozatalát kérte. Kérelme indokolásául arra hivatkozott, hogy az adós 1992. november 6-án, valamint 1993. június 7-én tartozáselismerő nyilatkozatot tett, ezért a Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése értelmében őt terheli a tartozása fenn nem álltának a bizonyítása. Álláspontja szerint azonban, a felszámolási eljárásban nincs mód annak bizonyítására, hogy az elismert követelés nem áll fenn. Erre csak peres eljárás keretében lenne lehetőség, az adósnak kellene pert indítania annak érdekében, hogy a korábbi tartozás elismerésének a joghatásait megszüntesse.
A fellebbező fél idézte a módosított 1991. évi IL. törvény 3. §-ának c) pontját, amely szerint a felszámolási, illetve a végelszámolási eljárásban hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben vagyoni követelése van. Kifejtette, hogy ez a feltétel az esetében megvalósult, hiszen az adós korábban elismerte a tartozását, így az adós gazdálkodó szervezet a törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében fizetésképtelennek minősül.
Az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésre tett észrevételében a fellebbezés elutasítását, az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadása szerint közte és a kérelmező hitelező között a kétoldalú tartozások rendezése tárgyában jogvita van, amelynek során elhangzottak nem értelmezhetők oly módon leegyszerűsítve, hogy az adós elismerte volna a hitelező követelését. Kijelentette: egyetért a fellebbező hitelezővel abban, hogy csak peres eljárásban tisztázhatók az egymással szembeni követeléseik.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében megállapított tényállást döntése alapjául elfogadva, azt - az eljárás iratai alapján - a következőkkel egészíti ki.
A hitelező az 1993. június 14-én kelt és 1993. június 16-án előterjesztett beadványában az 1993. március 30-án esedékessé vált, az adós által elismert, a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint fennálló, 90 014 700 Ft összegű tartozás meg nem fizetése miatt kérte az adós felszámolását. Kérelméhez - egyebek mellett - csatolta a követelése alapjául szolgáló készfizető kezességi szerződést, s az adós 1993. június 7-én kelt, a hitelező követelését jogosnak elismerő levelét. Az első fokon eljárt bíróság ezt a hitelezői kérelmet megküldte az adósnak, aki azt 1993. július 23-án vette át.
A kérelmező hitelező 1993. június 21-i keltezéssel, 1993. június 25-én újabb, az adós felszámolására irányuló kérelmet nyújtott be a bírósághoz. Abban azt adta elő, hogy az adós az 1992. december 31-én esedékessé vált 11 751 102 Ft összegű számlatartozását a tartozáselismerő nyilatkozata ellenére nem egyenlítette ki. Ezen beadványhoz - egyéb iratokon kívül - mellékelte az adós 1992. november 6-án kelt, 18 698 981 Ft tartozás elismerésére vonatkozó nyilatkozatát. Az újabb hitelezői kérelem nem került az adós számára kézbesítésre.
Az adós gazdálkodó szervezet az első hitelezői kérelemről való értesítése után akként nyilatkozott, hogy a hitelező felé nem áll fenn elismert tartozása, erről a kérelmezőt már korábban is értesítette.
A fentiek szerint kiegészített tényállásra figyelemmel, a kérelmező hitelező fellebbezése annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem hozható az ügyben megalapozott határozat.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozottan, a jelen, 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése értelmében az 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve csődtörvény) rendelkezései, nem pedig a hitelező fellebbezésében idézett, módosított Cstv. rendelkezései az irányadók.
A Cstv. 3. §-ának c) pontja határozza meg a hitelező fogalmát. Annak értelmében - a Cstv. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - az a hitelező kezdeményezheti felszámolási eljárás lefolytatását, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló, vagy az adós által nem vitatott, lejárt vagyoni követelése van. Az pedig, hogy az e feltételeknek megfelelő hitelező kérelme alapján mely esetekben minősül fizetésképtelennek az adós gazdálkodó szervezet, azt a csődtörvény 3. §-ának f) pontjában felsoroltak tartalmazzák.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében kiemelte, hogy amennyiben az adós a hitelező a kérelemről történt bírósági értesítését követően vitatja a követelést, a bíróság vizsgálatának (a bizonyítási eljárásnak) azt kell tisztáznia: az adós ezt megelőzően vitatta-e tartozása fennállását. Csak akkor minősül a Cstv. 3. §-ának c) pontjában foglaltaknak meg nem felelőnek, vitatottnak a követelés, ha az adós már a felszámolási eljárás megindításáról való tudomásszerzése előtt vitássá tette azt.
Az adott ügyben eljárási szabályt - a Cstv. 24. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezést - sértett az elsőfokú bíróság akkor, amikor elmulasztotta a hitelező újabb, 1993. június 25-én előterjesztett kérelmének, követeléskiegészítésének az adós számára való megküldését. Az adósnak a korábbi, 1993. június 16-án érkezett hitelezői kérelemre tett észrevételeiben foglaltak ellenére nem tisztázta a bíróság azt sem, hogy az adós gazdálkodó szervezet a hitelező beadványáról 1993. július 23-én történt értesítése előtt, a korábbi tartozáselismerő nyilatkozata ellenére valóban vitássá tette-e a követelést, illetve követeléseket.
Mindezek pótlása, illetve vizsgálata végett a bizonyítási eljárás viszonylag nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során az utóbb benyújtott hitelezői kérelemnek az adós számára való kézbesítése, az adós arra vonatkozó nyilatkozatának a beszerzése, valamint az adósnak a hitelezői követelésnek a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtti esetleges vitatását alátámasztó bizonyítékok csatolására történő felhívása után lesz csak abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy megalapozott döntést hozzon az ügyben.
Amennyiben a lefolytatandó bizonyítási eljárás eredményeképpen az állapítható meg, hogy az adós a tartozáselismerő nyilatkozatai után, de még a felszámolása iránti hitelezői kérelemről való értesítése előtt vitássá tette a tartozásai fennállását, illetve azok mértékét, a kérelmezett adós érdemi nyilatkozatának előterjesztése után a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, a Cstv. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontjára tekintettel, a felszámolási eljárás megszüntetésének van helye.
Ha azonban az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jut, hogy az adós csupán a felszámolási eljárás keretében vitatta a követeléseket, a kérelmező felszámolási eljárás kezdeményezésére jogosult hitelezőnek minősül, s azt kell tisztázni, hogy a fizetésképtelenségnek a Cstv. 3. §-ának f) pontjában megjelölt feltételei közül valamelyik az adós esetében fennáll-e, és annak következtében az adós a Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében fizetésképtelen-e. (Legf. Bír. Fpkf. II. 33. 930/1993. sz.)
* Az 1991. évi IL. tv.-t az 1993. évi LXXXI. tv. módosította, az 1993. évi LXXXI. tv. hatálybalépése lőtt indult eljárásokban azonban a módosítás előtti rendelkezéseket továbbra is alkalmazni kell.