adozona.hu
BH 1995.11.641
BH 1995.11.641
I. A biztosított vezetéstechnikai hibája vagy közlekedési szabálysértése a "saját hibás" (casco) biztosítási szerződés esetében nem mentesíti a biztosítót fizetési kötelezettsége alól [Ptk. 556. (1) bek.]. II. Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetén - az eljárási illeték alapjának megállapításánál - a jogorvoslati eljárás tárgyának értéke nem határozható meg [1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek. c) pont, 50. § (1) bek., 80. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek az aszfaltút szélén üresen parkoló Opel Kadett személygépkocsija ismeretlen körülmények között a lejtőn elindult, az útról letért és a völgybe gurulva kb. 200-250 méter megtétele után fának ütközött. A személygépkocsiban jelentős kár keletkezett. A felperes az új értékbiztosítást is tartalmazó casco biztosítása alapján 1 200 000 forint és kamata megfizetésére kérte a biztosítótársaság alperes kötelezését.
Az alperes önkezűségére hivatkozva kérte a kereset elutasítását.
Az első...
BH 1995.11.641 I. A biztosított vezetéstechnikai hibája vagy közlekedési szabálysértése a "saját hibás" (casco) biztosítási szerződés esetében nem mentesíti a biztosítót fizetési kötelezettsége alól [Ptk. 556. (1) bek.].
II. Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetén - az eljárási illeték alapjának megállapításánál - a jogorvoslati eljárás tárgyának értéke nem határozható meg [1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek. c) pont, 50. § (1) bek., 80. § (1) bek. f) pont].
A felperesnek az aszfaltút szélén üresen parkoló Opel Kadett személygépkocsija ismeretlen körülmények között a lejtőn elindult, az útról letért és a völgybe gurulva kb. 200-250 méter megtétele után fának ütközött. A személygépkocsiban jelentős kár keletkezett. A felperes az új értékbiztosítást is tartalmazó casco biztosítása alapján 1 200 000 forint és kamata megfizetésére kérte a biztosítótársaság alperes kötelezését.Az alperes önkezűségére hivatkozva kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert a szakértői vélemények alapján azt állapította meg, hogy a káresemény nem következhetett be a felperes által előadott módon. A felperes a kárát, legalábbis súlyos gondatlansággal maga idézte elő, mert a gépkocsit nem szakszerűen állította le. Az alperes így a casco szerződési feltételek IV/7/B. pontja alapján mentesül a felelősség alól. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és közbenső ítélettel megállapította a káreseménnyel kapcsolatban az alperes szolgáltatási kötelezettségének a fennálltát. A másodfokú bíróság szerint a biztosítási esemény bekövetkezte egyértelműen bizonyított. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítási anyag értékelése alapján úgy foglalt állást a másodfokú bíróság: azt ítéleti bizonyossággal nem lehetett megállapítani, hogy az alperes szándékos magatartása okozta volna a kárt. A másodfokú bíróság nem találta mentesülési okként megállapíthatónak a felperes súlyos gondatlan magatartását sem, mert a szerződési feltételek IV/17/B. pontja szerint csak a gépkocsi szakszerűtlen üzemeltetése körében elkövetett súlyos gondatlansággal okozott kár eredményezi az alperes mentesülését. A gépkocsi gondatlan leállítása azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem tartozik a szakszerűtlen üzemeltetés körébe.
A jogerős közbenső ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen, téves következtetés levonásával állapította meg a biztosítási esemény bekövetkeztét, mert a felperes ezt nem bizonyította. A káresemény véletlen, baleseti jellege megnyugtatóan nem nyert bizonyítást a perben. Másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság téves értelmezéssel zárta ki a szakszerűtlen üzemeltetés köréből a felperesnek a gépkocsi leállítása során tanúsított súlyosan gondatlan magatartását. Az alperes álláspontja szerint fizetési kötelezettsége alól a Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése alapján még akkor is mentesülne, ha a biztosítási esemény bekövetkezte bizonyított lenne.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelésével megalapozottan - iratellenesség vagy okszerűtlen mérlegelés nélkül - állapította meg, és abból jogszabálysértés nélkül vont le jogi következtetést.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felülvizsgálati kérelemnek a biztosítási esemény bekövetkeztét tagadó álláspontjával. A felperes személygépkocsija nem vitásan töréskárt szenvedett. Mivel ítéleti bizonyossággal azt nem lehetett megállapítani - és ezt a felülvizsgálati kérelem sem támadja -, hogy a kárt szándékos magatartásával a felperes maga okozta, így a kár oka csak valamilyen "kívülről ható, hirtelen fellépő, baleseti jellegű erőhatás", vagy ahogy a felülvizsgálati kérelem értelmezi: "véletlen szerencsétlenség" lehetett.
Tévesen hivatkozik az alperes arra is, hogy a felperes súlyos gondatlansága folytán a Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése alapján még akkor is mentesülne a felelősség alól, ha a káresemény bekövetkezte bizonyított lenne. A Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosító valóban mentesül a fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt a biztosított súlyosan gondatlanul okozta. A felek azonban a biztosítási szerződésben a biztosító mentesülésének a körét szűkíthetik. Egyes biztosításfajtáknál a súlyosan gondatlan magatartások körének szűkítését már maga a biztosító elvégzi a szabályzatban. Ezt tette az alperes is, amikor szabályzatában a gépjármű szakszerűtlen üzemeltetését minősítette a biztosító mentesülésére alapot adó súlyos gondatlanságnak. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a gépjármű leállítása, parkolása nem tartozik az üzemeltetés körébe, így az ennek során tanúsított súlyos gondatlanság nem eredményezheti a biztosító mentesülését. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felülvizsgálati kérelem azon érvelésével, amely szerint "a szakszerűtlen vezetés és megállás" is a szakszerűtlen üzemeltetés fogalmi körébe tartozna. Helyesen érvelt a perben a felperes azzal, hogy vezetéstechnikai hiba vagy közlekedési szabálysértés nem minősülhet szakszerűtlen üzemeltetésnek, hiszen a casco biztosítás lényege éppen az, hogy az ilyen "saját hibás" károkra nyújtson térítést a biztosítottaknak. Éppen ez indokolja e biztosítási fajtánál a mentesülési okok Ptk.-tól eltérő szűkítését.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így e tárgyban nem kellett határozni.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmén jogszabály téves értelmezése folytán 1 100 000 forint pertárgyérték alapulvételével 72 000 forint illetéket rótt le. A közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelemnél a jogorvoslati eljárás tárgyának értéke meg nem határozható, ezért csak 13 500 forint felülvizsgálati eljárási illeték lerovásának lett volna helye, az illetékekről szóló, az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése és 39. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján. A túlfizetett illetéket az alperes a 80. § (1) bekezdésének f) pontja alapján az illetékhivataltól visszaigényelheti. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21. 506/1994. sz.)