adozona.hu
BH 1995.10.605
BH 1995.10.605
Az adózó tulajdonában levő gépjármű költségeinek elszámolása [1989. évi XLV. tv. 1. sz. mell. III/5. p., 82/1988. (XII. 12.) MT r. 1. mell. III/d. p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperesnél 1988-1991. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett. Ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes helytelenül értelmezte a gépjárműhasználat költségelszámolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, és ebből 1990. évben 22 414 Ft, 1991. évben 45 883 Ft adóhiánya keletkezett, s ennek következtében határozatával kötelezte a felperest 68 297 Ft személyi jövedelemadó, 24 804 Ft adóbírság 8645 Ft késedelmi pótlék és 10 000 Ft mulasztási bírság megfizet...
BH 1995.10.605 Az adózó tulajdonában levő gépjármű költségeinek elszámolása [1989. évi XLV. tv. 1. sz. mell. III/5. p., 82/1988. (XII. 12.) MT r. 1. mell. III/d. p.].
Az első fokú adóhatóság a felperesnél 1988-1991. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett. Ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes helytelenül értelmezte a gépjárműhasználat költségelszámolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, és ebből 1990. évben 22 414 Ft, 1991. évben 45 883 Ft adóhiánya keletkezett, s ennek következtében határozatával kötelezte a felperest 68 297 Ft személyi jövedelemadó, 24 804 Ft adóbírság 8645 Ft késedelmi pótlék és 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Rendelkezett továbbá 11 000 Ft áfa-különbözet visszautalásáról.A felperes fellebbezést nyújtott be. Az alperes határozatával helybenhagyta az első fokú adóügyi határozatot.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, és kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, illetőleg megváltoztatását.
A városi bíróság az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint a gépkocsihasználat költségelszámolásának kétféle módozatát tartalmazzák a jogszabályok. Az adózó szabadon választ aszerint, hogy 500 km megtett út után végzi a költségelszámolást, avagy amennyiben az év bármelyik hónapjában nagyobb igénybevételre kerül sor, úgy a tényleges költségeinek elszámolását útnyilvántartás vezetése mellett végezheti. A bíróság megítélése szerint nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperes naplófőkönyvében nem tüntette fel a havi 500 km-t meghaladó futásteljesítményt, mivel okszerűen feltételezni lehetett, hogy a felperes vállalkozásához a gépkocsi használata elengedhetetlen, és a gépkocsihasználat a felperesnél minden hónapban felmerült, akkor is, amikor ezt nem könyvelte el. A tényleges gépkocsihasználat pontos költsége az adóhatósági vizsgálat eredményeként állapítható meg.
Az alperes fellebbezésére a megyei bíróság ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogértelmezésével a gépkocsihasználat költségelszámolásának különböző módjára vonatkozóan. Megállapította, hogy év közben az adott járművel kapcsolatban választott költségelszámolási módot nem lehet változtatni.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős másodfokú ítélet ellen, és kérte annak megváltoztatását. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint a 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet 1. mellékletének III/d pontja, valamint az 1989. évi XLV. törvény 1. mellékletének III/5. pontjában írt rendelkezések megsértésével hozott a közigazgatási szerv határozatot, és e jogszabálysértő határozatot hagyta helyben a jogerős másodfokú bírósági ítéletet. Az alperes ellenkérelmet nyújtott be, amelyben kifejtette, hogy jogi álláspontja szerint a jogszabály mindkét elszámolási mód szerint megköveteli az útnyilvántartás vezetését, az első esetben norma szerinti fogyasztással, a második esetben pedig átalányt számolva. Az útnyilvántartás hiányában lehetővé teszi a jogszabály a vélelmezett havi 500 km elszámolását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet 1. mellékletének III/d pontja meghatározza, hogy az egyéni vállalkozó a tulajdonában levő jármű használata után választása szerint számolhat el költségeket: vagy a ténylegesen igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség, továbbá az útnyilvántartás alapján a jogszabályban meghatározott norma szerinti üzemanyagköltsége számolható el, vagy a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezések szerinti díj számolható el a teljesített km-ről vezetett nyilvántartás alapján. E nyilvántartás hiányában havonta összesen 500 km utat lehet a költségek szempontjából vélelmezni.
Tekintettel arra, hogy az adófizetési kötelezettség a tárgyévben megszerzett jövedelem, illetőleg a tárgyévre vonatkozó költségelszámolások arányából állapítható meg, ezért a 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet 1. sz. mellékletének III/d pontja egyértelműen az adókötelezettség megállapítása szempontjából meghatározott időtartam egészére, azaz egy adóévre vonatkozóan biztosít választást a gépjárműhasználattal kapcsolatos költségek elszámolása tekintetében. A felperesi jogértelmezésnek akkor volna helye, ha az útnyilvántartás vagy a költségek elszámolása havi bontásban szerepelne, és a választás lehetősége havonta volna biztosítva a költségelszámolást végzők számára. Miután a jogszabály erre vonatkozóan semmilyen jogértelmezésre nem ad lehetőséget, nyilvánvaló, hogy a költségelszámolási mód megválasztása az adóévre, azaz teljes évre vonatkozik. Az 1989. évi XLV. törvény 1. számú mellékletének III/5. pontja lényegében véve megegyező rendelkezést tartalmazott a fent részletezett 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet I. mellékletének III/d pontjával. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete az ügyre irányadó jogszabályok helyes értelmezését tartalmazza, így az érdemben helytálló.
Tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a keresettel támadott alperesi határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős bírósági ítéletet a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésében foglaltak szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 877/1994. sz.)