adozona.hu
BH 1995.9.525
BH 1995.9.525
Bíróság előtt adó-végrehajtási eljárás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránti per nem indítható [Pp. 366-369. §-ok, 1979. évi 18. tvr. 43-44. §-ok, 1994. évi LIII. tv. (új Vht.) 13. §, 1990. évi XCI. tv. 87. § (1) bek., 88. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a felperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét, amit az 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 39. §-a (1) bekezdésére alapítottan terjesztett elő.
A határozat indokolása szerint: a Vht. 43. §-ának (1) bekezdése a végrehajtási lappal megindított végrehajtási eljárás megszüntetését teszi lehetővé, meghatározott feltételek fennállása esetén. A Vht. 39. §-ának (1) bekezdése visszautal a Vht. 43. §-ára, amikor a végrehajtás felfüggesztését lehetővé teszi. Mi...
BH 1995.9.525 Bíróság előtt adó-végrehajtási eljárás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránti per nem indítható [Pp. 366-369. §-ok, 1979. évi 18. tvr. 43-44. §-ok, 1994. évi LIII. tv. (új Vht.) 13. §, 1990. évi XCI. tv. 87. § (1) bek., 88. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a felperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét, amit az 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 39. §-a (1) bekezdésére alapítottan terjesztett elő.A határozat indokolása szerint: a Vht. 43. §-ának (1) bekezdése a végrehajtási lappal megindított végrehajtási eljárás megszüntetését teszi lehetővé, meghatározott feltételek fennállása esetén. A Vht. 39. §-ának (1) bekezdése visszautal a Vht. 43. §-ára, amikor a végrehajtás felfüggesztését lehetővé teszi. Mivel nem végrehajtási lappal megindított eljárás felfüggesztését kéri a felperes, ezért a bíróság a Vht. 39. §-ának (1) bekezdésében biztosított mérlegelési joga alapján a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az ellene foganatosított adó-végrehajtási eljárás felfüggesztésének elrendelését kérte. Érvelése szerint: az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 87. §-a alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr.-t kell alkalmazni. Ennek 39. §-ának (1) bekezdése nem tesz különbséget végrehajtási lap alapján vagy más végrehajtható okirat alapján megindult végrehajtási eljárás felfüggeszthetősége között. A felperes esetében a hivatkozott tvr. 43. §-ának (2) bekezdését kell számításba venni, illetve a 44. § (1) bekezdésének a) pontját, mely szerint az okiratban foglalt követelés érvényesen nem jött létre, illetve a b) pontot, amely szerint a követelés részben meg is szűnt.
Az alperes az észrevételében - a per érdemében nyilatkozva - vitatta a kereset jogalapját, azt állítva, hogy a felperes adótartozása fennáll. Téves jogszabályi értelmezésen alapszik az a felperesi érvelés, amely szerint a végrehajtási eljárás ellene végrehajtható okirat nélkül folyik.
A felperes fellebbezési kérelme ugyan nem alapos, de a hivatalból észlelt eljárási szabálysértés miatt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 259. §-a szerint irányadó 252. §-ának (2) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság támadott végzését az alábbi indokból.
A felperes a keresetlevelében az 1990. évi XCI. törvény 87. §-án "keresztül érvényesülő" 1979. évi 18. tvr. 43. §-ára alapítottan kérte az ellene elrendelt és foganatosított adó-végrehajtási eljárás megszüntetését. A kereset előterjesztésekor és az első fokú határozat meghozatalkor még irányadó 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 9. §-a tartalmazza azokat a végrehajtható okiratokat, amelyek alapján bírósági végrehajtásnak van helye. A felperes ellen foganatosított végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat nem tekinthető olyan, a hivatkozott szakasz e) pontjában megjelölt egyéb okiratnak sem, amelynek alapján - jogszabály értelmében - bírósági végrehajtás elrendelésének lenne helye. Az 1990. évi XCI. törvény 87. § (1) bekezdésének helyes értelmezéséből az következik - egybevetve a hivatkozott szakasz (2) bekezdésében foglaltakkal -, hogy a végrehajtás elrendelése, illetőleg megindítása kizárólag az adóhatóság hatáskörébe tartozik, mert az adóhatóság jogerős határozata, ha a törvény másként nem rendelkezik - és az adott esetben nincs eltérő rendelkezés - az esedékesség időpontjától végrehajtható, így maga a határozat az a végrehajtható okirat, amelynek alapján a végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le [1990. évi XCI. törvény 88. § (3) bekezdés].
Ugyanez a jogi következtetés vonható le az 1994. szeptember 1. napjától alkalmazandó 1994. évi LIII. törvény 13. §-ában foglaltakból, amelyet a folyamatban lévő ügyekben, így a jelen eljárásban is, a törvény 302. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazni kell. A végrehajtási törvény 2. §-ának az a rendelkezése, hogy a munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzintézetnél kezelt összegre vezetett végrehajtás foganatosítása esetén a bírósági végrehajtás szabályai irányadók akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási végrehajtás vagy közvetlen végrehajtás útján hajtják be, nem jelenti azt - a törvény indokolása szerint -, hogy a közigazgatási szervek, így a perbeli esetben az alperes mint közigazgatási hatóság bírósági végrehajtást folytatnának le. A hivatkozott rendelkezés célja az, hogy minden olyan esetben, mint az adott ügyben is, amikor az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény nem szabályozza részletesen - egyebek mellett - a pénzintézetnél kezelt összegre irányuló végrehajtást sem, e tekintetben alkalmazhatók legyenek a bírósági végrehajtás szabályai, összhangban az említett törvény 87. §-a (1) bekezdésének utaló szabályával.
A Vht. 43. §-a és a Vht. 44. §-a, de a Pp. jelenleg hatályos XXV. fejezetében szabályozott végrehajtási perek közül a Pp. 366., 368. és 369. §-ára alapítható végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per megindításának - egyebek mellett - az is feltétele, hogy a bíróság által elrendelt végrehajtás megszüntetését, illetőleg korlátozását kérjék. Ez az indoka annak, hogy az említett tárgyú perekre vonatkozó kizárólagos illetékességi szabály alapja az, hogy a végrehajtást mely bíróság rendelte el (Pp. 367. §), illetőleg a korábbi szövegezés szerint mely bíróság az, amely a végrehajtási eljárást megindította [Pp. 33. § (1) bekezdése].
Mindezekből okszerűen következik, hogy a hivatkozott rendelkezésekre alapítottan sem a keresetlevél előterjesztésekor, sem az ez idő szerint hatályos rendelkezésekre alapítottan nem indítható bíróság előtt adó-végrehajtási eljárás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránti per; az erre irányuló keresetlevél érdemi elbírálásra nem alkalmas. Az elsőfokú bíróság tehát eljárási szabályt sértett, amikor elsődlegesen nem azt vizsgálta, megvannak-e a perindítás feltételei. Ennek hiányában ugyanis nyilvánvaló az, hogy nem kérhető a bíróságtól az adó-végrehajtási eljárás felfüggesztése sem, ezért e tárgyban sem hozható bírósági határozat.
A Legfelsőbb Bíróság - az előzőekben kifejtettekre utalással - a támadott határozat hatályon kívül helyezése mellett, az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és a fenti iránymutatásnak megfelelő újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pf. I. 22. 809/1994. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2003.11.461 Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [Vht. 3. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87-94. §, 94/I. §, 94/F. § (1) bekezdés, 79. § (2) bek., 1991. évi IV. tv. 56. § (1) bek., Pp. 43. § (1) bekezdés].
