adozona.hu
BH 1995.8.485
BH 1995.8.485
Az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás akkor is felszámolási költségnek minősül, ha az adós kötelezettsége a felszámolás elrendelése előtt keletkezett. A munkabér fizetésének céljára az adós részére harmadik személy által nyújtott kölcsön összege azonban nem tartozik a felszámolási költségek körébe [1991. évi IL. tv. 57. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Sz. I. hitelező az 1992. július 9. napján megkötött megállapodás alapján az adós részére 1 500 000 Ft-ot bocsátott rendelkezésre, amelyet az adós 1993. május 13-án tett nyilatkozata szerint munkabér kifizetésére fordított.
Ez összeg és késedelmi kamataira vonatkozó hitelezői igényét a hitelező a felszámolóhoz bejelentette, aki a tőke vonatkozásában azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, m...
BH 1995.8.485 Az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás akkor is felszámolási költségnek minősül, ha az adós kötelezettsége a felszámolás elrendelése előtt keletkezett. A munkabér fizetésének céljára az adós részére harmadik személy által nyújtott kölcsön összege azonban nem tartozik a felszámolási költségek körébe [1991. évi IL. tv. 57. § (1) és (2) bek.].
Sz. I. hitelező az 1992. július 9. napján megkötött megállapodás alapján az adós részére 1 500 000 Ft-ot bocsátott rendelkezésre, amelyet az adós 1993. május 13-án tett nyilatkozata szerint munkabér kifizetésére fordított.Ez összeg és késedelmi kamataira vonatkozó hitelezői igényét a hitelező a felszámolóhoz bejelentette, aki a tőke vonatkozásában azt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, míg a kamat tekintetében a g) pontba sorolta be.
A felszámoló intézkedése ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, amelyben a követelését teljes egészében az 57. § (1) bekezdésének a) pontjába kérte besorolni.
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapította, hogy a hitelező és az adós között kölcsönszerződés jött létre, amely a felszámolási eljárást megelőzően ment teljesedésbe. Nincs jelentősége annak, hogy az adós a felvett kölcsönösszeget milyen célra fordította. A Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint felszámolási költség a gazdálkodó szervezetet terhelő munkabér (munkadíj) és bérjellegű egyéb juttatás; ez magában foglalja azt, hogy ezek a költségek, illetőleg kiadások a felszámolót a felszámolás elrendelése után terhelik. A korábban hasonló célra juttatott kölcsönösszeg ebbe a kategóriába nem sorolható, tehát a felszámoló a hitelezői igényt helyesen sorolta be, ezért az alaptalan kifogást a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint elutasította.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását kérte. Fellebbezése szerint jelentősége van annak, hogy az adós a felvett kölcsönösszeget milyen célra fordította, hiszen ez könyveiben munkabérjellegű kifizetésként jelentkezett. Sérelmezte a végzésnek azt a megállapítását is, hogy kifogása határidőn túl érkezett a bírósághoz.
A fellebbezésre adott észrevételeiben a felszámoló maga sem vitatta, hogy a hitelező kifogása határidőben érkezett, érdemben azonban a végzés helybenhagyását kérte. Megítélése szerint nincs jelentősége annak, hogy a kölcsönt az adós szövetkezet mire fordította, ezért az nem minősülhet bérjellegű igénynek.
A fellebbezés alaptalan.
Az iratokból megállapíthatóan a hitelezői igényt a felszámoló 1993. szeptember 2-án kelt iratában igazolta vissza. Nincs azonban megbízható adat arra nézve, hogy a visszaigazolást a hitelező mikor kapta kézhez. Ennek folytán a bírósághoz 1993. október 22-án érkezett hitelezői kifogást kellő határidőben előterjesztettnek kell tekinteni. Érdemben azonban a fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a hitelező a végzésben írt összeget az adós rendelkezésére bocsátotta a felszámolás elrendelését megelőzően, melyet az adós munkabér kifizetésére fordított. Helyes az a következtetés, hogy a kölcsönösszeg besorolása megfelel a Cstv. rendelkezéseinek. A felek közötti szerződés dönti el ugyanis, hogy a hitelezői követelést a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének mely pontjaiba kell besorolni.
A felek között nem vitásan kölcsönszerződés jött létre. A kölcsönszerződés alapján kifizetett összeg a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolandó egyéb követelés, míg annak késedelmi kamatai a g) pontba tartoznak. Az 57. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az összeg a felszámolási költségek körébe nem tartozhat, mert a (2) bekezdés a) pontja szerint a felszámolási költségek közé a gazdálkodó szervezetet terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások tartoznak, ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést is. E privilegizált helyzetben lévő és minden követelést megelőzően teljesítendő költségek a dolgozók részére járó munkabér és bérjellegű juttatások, függetlenül attól, hogy azok a felszámolás elrendelése előtt keletkezett ki nem fizetett munkabérek, illetőleg a felszámolás elrendelése után a gazdálkodó szervezetet terhelő bérek. Ennyiben az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy ezek a költségek, illetőleg kiadások a felszámolót csupán a felszámolás elrendelése után terhelik, így a korábban hasonló célra juttatott kölcsönösszeg ezen okból nem sorolható e kategóriába. A felszámoló által alkalmazott besorolás azért helyes, mert azt veszi figyelembe, hogy a hitelező igénye kölcsönszerződésből származik.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fenti indoklásbeli módosítással helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 30. 079/1994. sz.)