adozona.hu
BH 1995.8.484
BH 1995.8.484
I. A felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen a szövetkezet - tagjai képviseletében nem jogosult kifogással élni. Ha azonban a szövetkezet kifogását aláíró személyek között olyanok is vannak, akik hitelezőnek minősülnek, kifogásukat érdemben el kell bírálni [1991. évi IL. tv. 51. § (1) bek., Pp. 67. § (1) bek.]. II. Új felszámoló kijelölésére nem ad alapot az, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás során nem a tőle elvárható gondossággal jár el, és ezzel kárt okoz. A felszámoló kötelezettségeinek megs
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az M. Szövetkezet és a H. Szövetkezet 1992. december 8-án, 1992. november 26-án és 30-án, valamint 1992. november 23-án kelt kifogásait elutasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az adós elleni csődeljárás eredménytelen volt, ezért a bíróság a felszámolási eljárást hivatalból megindította. Felszámolóként a D. Kft.-t jelölte ki. A felszámolási eljárás során a vagyontárgyaknak az értékesítését a felszámoló megkezdte, ennek keretében 1992. szeptemb...
BH 1995.8.484 I. A felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen a szövetkezet - tagjai képviseletében nem jogosult kifogással élni. Ha azonban a szövetkezet kifogását aláíró személyek között olyanok is vannak, akik hitelezőnek minősülnek, kifogásukat érdemben el kell bírálni [1991. évi IL. tv. 51. § (1) bek., Pp. 67. § (1) bek.].
II. Új felszámoló kijelölésére nem ad alapot az, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás során nem a tőle elvárható gondossággal jár el, és ezzel kárt okoz. A felszámoló kötelezettségeinek megszegésével okozott kár megtérítése iránt azonban az erre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál keresetlevelet lehet előterjeszteni [1991. évi IL. tv. 54. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével az M. Szövetkezet és a H. Szövetkezet 1992. december 8-án, 1992. november 26-án és 30-án, valamint 1992. november 23-án kelt kifogásait elutasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az adós elleni csődeljárás eredménytelen volt, ezért a bíróság a felszámolási eljárást hivatalból megindította. Felszámolóként a D. Kft.-t jelölte ki. A felszámolási eljárás során a vagyontárgyaknak az értékesítését a felszámoló megkezdte, ennek keretében 1992. szeptember 15-én pályázatot írt ki a borfeldolgozó eladására. Az M. Szövetkezet és a H. Szövetkezet pályázatot nem nyújtottak be, kifogásokkal éltek azonban a bírósághoz. Egyrészt az elővásárlási joguknak a mellőzését, másrészt a felszámoló magatartását kifogásolták, aki álláspontjuk szerint alkalmatlan a feladatra.Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a két szövetkezetet elővásárlási jog nem illette meg, azzal csupán a tagjai rendelkezhettek volna, akik szintén nem nyújtottak be pályázatot. A felszámoló a pályázat meghirdetésével és annak elbírálásával kapcsolatban jogszerű tevékenységet folytatott, így más felszámoló kijelölésére ok nincs. Erre tekintettel a kifogásokat elutasította. Megjegyezte, hogy a két szövetkezet nem hitelezője az adós szövetkezetnek, így a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kifogásolási jog sem illette meg őket. A szövetkezetnek vannak olyan tagjai, akik hitelezői az adós szövetkezetnek, és ezek közül többen a beadványt aláírták, ezért bírálta el az elsőfokú bíróság a kifogásokat.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az M. Szövetkezet és a H. Szövetkezet fellebbezéseket nyújtottak be. Előadták, hogy az adós szövetkezet tagjaiból kivált tagok alapították meg az M. Szövetkezetet és a H. Szövetkezetet. A két szövetkezet tagságát képviselve tették meg bejelentéseiket a tagok érdekei és jogai érvényesítése céljából a bírósághoz. A tagokat 309 milliónyi Ft értékben illeti vagyon, erre vonatkozóan a felszámolónak is megtették a bejelentésüket. Mind a tagi, mint a hitelezői elővásárlási jog révén kívánták a legfontosabb vagyonrészeket megtartani, azért, hogy azok tagi tulajdonban maradjanak. A felszámolóval tárgyalásokat kezdtek, aki azonban úgy döntött, hogy nem az új szövetkezeteknek adja el a borászati üzemet, akik az adós szövetkezetből alakultak, hanem egy részvénytársaságnak. A bíróság felhívására a felszámolónak megtették ajánlatukat, mivel azonban az eredménytelen volt, kénytelenek voltak kifogásokkal élni, és a felszámoló menesztését kérni. Kérték a fellebbezésükben annak kimondását, hogy a két szövetkezetbe tömörült szövetkezeti tagok akaratából a két szövetkezet elővásárlási joggal rendelkezik, ez nem közvetlenül az új szövetkezeteket, hanem azokat mint a tagok meghatalmazottait illeti meg. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy az elővásárlási joguk mind a tagi, mind a hitelezői minőségükből eredően egyaránt fennáll, így jogosultak a borászati üzem megvásárlására. Kérték "megsemmisíteni" a felszámoló és a V. M. K. Rt. között létrejött előszerződést, valamint a nyilvánosság megkerülésével kötött adásvételi szerződést, amelynek tárgya a Gy. városban levő vendégház pincéje. Továbbá kérték a kijelölt felszámoló felmentését, valamint a felszámolás időszakában már bekövetkezett, valamint a még keletkező károknak a megtérítésére kötelezését a Ptk. szerint.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy maguk a fellebbező szövetkezetek nem hitelezői a felszámolás alatt álló szövetkezetnek, és az M. Szövetkezet igazgatóságának - legjobb tudomása szerint egyetlen tagja sem hitelezője az adósnak. Egyébként az adós szövetkezetnek 1400 tagja van, ezek közül 540 főnek van elismert hitelezői igénye. Ezek hitelezői választmányt alakíthatnak, erről azonban eddig tudomása nincs.
Az M. Szövetkezet és a H. Szövetkezet által benyújtott fellebbezések annyiban alaposak, hogy az elsőfokú bíróság nem derítette fel kellően a tényállást, az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok kiegészítésre szorulnak. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését, a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy a kifogások elbírálására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Eszerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - az adós gazdálkodó szervezet, a választmány, vagy bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A Cstv. 3. §-ának b) és c) pontja jelöli meg a felszámolási eljárásban részt vevő feleket, amelyek az adós és a hitelező. Jelen esetben a kifogásokat előterjesztők, az M. Szövetkezet és a H. Szövetkezet saját előadásuk szerint sem tekintendők hitelezőknek, hanem csak képviselői az adós szövetkezet tagjainak, így képviseleti joguk alapján terjesztették elő a kifogásokat. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a Polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Pp. 67. §-ának (1) bekezdése részletezi azt, hogy ki lehet meghatalmazott, ki képviselheti a felet a bírósági eljárásban. Ezek között olyan kitétel nem szerepel, hogy egy szövetkezet a tagjainak törvényes képviselője vagy meghatalmazottja lehetne. Ebből eredően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a két szövetkezet által ilyen formában előterjesztett kifogásokat elbírálta. Az iratoknál fellelhető kifogások alakszerűségéből megállapítható, hogy az 1992. október 27-i kifogáson négy különböző beosztású személy van feltüntetve, ebből hárman a kifogást aláírták. Meghatalmazás a tagok részéről nincs csatolva. Az 1992. november 23-án kelt kifogást több személy aláírta, akiknek a lakcíme is fel van tüntetve azzal, hogy az indítvánnyal egyetértenek. A beadvány cégszerű aláírással ellátva nincs, csupán a levél első oldalán van feltüntetve a két szövetkezet neve. Az aláíró személyek beosztása nem állapítható meg. Az 1992. november 26-án kelt kifogáson három aláírás szerepel, azonban sem az aláírók személye, sem beosztása nem állapítható meg. Az 1992. december 8-án kelt kifogást 12 személy írta saját kezűleg alá, azonban sem személyük, sem a beosztásuk nem állapítható meg. Ebből eredően nem tisztázott, hogy az elsőfokú bíróság mire alapozta azt a megállapítását, amely szerint azért foglalkozott érdemben a kifogásokkal, mert a két szövetkezetnek vannak olyan tagjai, akik az adós szövetkezetnek hitelezői és ezek közül a beadványokat többen aláírták.
Az újabb eljárás során tehát az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen azt kell megállapítania, hogy a kifogásokat aláíró személyek közül kik tekinthetők hitelezőknek, mivel a bíróság a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján csupán a hitelezők által előterjesztett kifogást bírálhatja el. Hitelezőnek az tekinthető, aki a Cstv. 46. §-ának (3) bekezdése alapján a felszámoló által már elismert hitelezői követeléssel rendelkezett, illetőleg aki bejelentette a hitelezői igényét a felszámolóhoz. Amennyiben hitelezőnek tekinthető ügyfél van a kifogások aláírói között, a bíróságnak a kifogások tárgyában a Cstv. 51. §-ának (2) bekezdése alapján határoznia kell.
A másodfokú bíróság az iratok között az 1992. október 27-i, november 23-i, november 26-i és december 8-i kifogásokat találta. Az elsőfokú bíróság végzésében jelzett november 30-i kifogás az iratoknál nem lelhető fel.
A kifogások elbírálásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következő iránymutatást adja.
Az 1992. október 27-i kifogás az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos körülményekre vonatkozik. A Cstv. 1993. szeptember hó 2. napja előtt hatályos 48. §-ának (2) bekezdése szerint azonos feltételek esetén a hitelezőket, szövetkezet esetén a szövetkezet tagját is elővásárlási jog illeti meg. A szövetkezeti tag elővásárlási joga a hitelező elővásárlási jogát megelőzi. A szövetkezeti tag elővásárlási jogát a jelen esetben törvény rögzíti, annak külön bírósági megállapítására nincs szükség. A Pp. 123. §-ának rendelkezése szerint egyébként is megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A megállapítási kereset előterjesztésére tehát csak szigorúan meghatározott feltételek esetén kerülhet sor, s a törvény rendelkezése szerint ilyen igény csak keresettel, perben érvényesíthető. Jelen esetben a törvényi feltételek nem állnak fenn.
A vagyontárgyak értékesítése során a tag a törvényen alapuló elővásárlási jogával élhet, amelyre az értékesítés során figyelemmel kell lenni, és annak gyakorlását biztosítani kell. Amennyiben ez nem történik meg, és a nyilvános értékesítés során más, harmadik személynek adják el a vagyontárgyat, a sérelmet szenvedett elővásárlási joggal rendelkező az illetékes bíróság előtt indított perben kérheti az adásvételi szerződés hatálytalanságának a megállapítását. A pert viszont alperesként mind a felszámoló, mind pedig a tulajdonszerző harmadik személy ellen meg kell indítania. Erre tekintettel, amennyiben a fellebbezésben foglalt előadást fenntartják, az elsőfokú bíróságnak nyilatkoztatnia kell az előterjesztőket, hogy kívánják-e azt keresetnek tekinteni, mert ebben az esetben rendelkeznie kell a Pp. 129. §-a alapján az illetékes bírósághoz történő áttétel iránt.
Az 1992. november 23-i kifogásban kérik a felszámoló felmentését, és az addig okozott kárnak a megtérítésére való kötelezését. Más felszámoló akkor jelölhető ki, ha a felszámolóként való kirendelést a Cstv. 30. §-ának (3) bekezdése kizárta, vagy a Cstv. 51. §-ának (5) bekezdése szerint, amennyiben a felszámoló a kifogásnak helyt adó jogerős bírói végzésnek nem tesz eleget. Jelen esetben ezeknek a feltételeknek az egyike sem áll fenn. További vizsgálódásnak a bíróság részéről az alkalmasság tekintetében nincs helye, mivel a felszámolói névsorba történő felvétel alkalmával az erre kijelölt szervek ezt elbírálják. Amennyiben azonban a felszámoló a felszámolás során nem az elvárható gondossággal járt el, és kötelezettségeinek megszegésével kárt okozott, a Cstv. 54. §-a értelmében a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint áll fenn a felelőssége. Nyilatkoztatnia kell tehát az elsőfokú bíróságnak a hitelezőt, és amennyiben az a kifogását kártérítési keresetnek tekinti, azt a Pp. 129. §-a alapján a per elbírálására illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni elbírálás céljából.
Az 1992. november 26-án kelt bejelentés tartalmára figyelemmel nem tekinthető kifogásnak. Az 1992. december 8-i beadványban kéri a már létrejött adásvételi szerződések "megsemmisítését". E vonatkozásban ugyancsak az 1992. október 27-i kifogással kapcsolatos iránymutatás az irányadó.
Az újabb eljárásban ennélfogva a fenti kérdésekre kiterjedő bizonyítás kiegészítése szükséges, csak ennek eredményeként hozható az ügyben a jogszabályoknak megfelelő megalapozott döntés. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30. 590/1993. sz.)